Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2

1939-06-28 [207]

A POSTÁRA FELADOTT PÉNZ MÉG NEM TEKINTHETŐ FIZETÉSNEK. Egy vidéki alperes, akit a bíróság Ítélettel fizetésre kötelezett, a tellesitésre megszabott utolsó napon postautalványon küldte be a marasztalási összeget a budapesti hitelező felperesnek, A pénz megérkezése előtt a felperes végrehajtási kérvényt adott be a bírósághoz és ennek a költségeit mint többletkövetelést szorgalmazta továbbra is az időközben beérkezett marasztalási összeg átvétele után. Ebből külön per keletkezett, amelynek során azt a -vitás jogkérdést kellett eldönteni, hogy a postautalványon feladott pénzösszeg a fizetés jogszabályával bir-e vagy sem. Ebben a perben a járásbíróság, maja a budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési biróság Barabás Ernő dr. tanácselnök vezetése mellett ugy döntött, hogy a pénznek postautalványon postára adása a hitelezővel szemben a fizetés joghatályával nem blr. A postára-adással a tartozás csak akkor tekinthető kiegyenlítettnek, ha a postahivatal a címzett hitelezőnek az összeget kikézbesiti,"A posta utján történt fizetés esetében - mondja az itelet indokolása - a pénzküldés veszélye az adós és nem a hitelező veszélyére történik. Ha tehát a postahivatal a pénz kézbesítése körül késedelembe esett, akkor ennek a következményeit az adós tartozik viselni. Kiterjeszkedik a törvényszék Ítélete az olyan esetekre is, amikor az adós nem postautalványon, hanem postatakarékpénztári csekkszámlán tel jesiti i fizetést a hitelezőjével szemben, A biróság álláspontja az ilyj" esetekhn az, hogy az ilyen fizetés a teljesítés joghatályával bir azért, mert <a eoctatakarékpénztár, illetve ennek közvetítő postahivatala, mint a csekkszámla tulajdonosának megbízottja szerepel. Ennélfogva a csekkszámlára teljesített fizetés ugyanolyan tekintet alá esik, mintha a fizetést a csekkszámla-tulajdonos hitelezőnél teljesítette volna az adós. /MOT/ G. — „ELFOGYOTT A LEGELŐ, ELHOZTAM A BÁRÁNYKÁT." Az özvegyi sorban élő harminchat esztendős Makacs Lajosnó vecsési asszók hosszabb Időn át j ó viszonyban élt Beke István géplakatossal. Utóbb ösz*> szokülönböztek és szétváltak. Másfél évvel ezelőtt az özvegyasszony apró gyerekével beállított Beke István lakására és ott "elfogyott a legelő, elhoztam a báránykát" kijelentés után letette a csöpp gyereket Beke lakásán. Ezzel a mondással az asszony azt akarta kifejezésre juttatni,hogy Beke adjon neki anyagi támogatást, mert különben nem "tudja a gyermeküket tartani. Beke azonban dühösen kikergette az asszonyt, majd a gyerekkel együtt a ház előtti árokba taszította az anyát. Az'asszony egész éjszaka kóborolt az utcán, majd reggel megleste, amint Beke a pestszentlőrinci villamosra szállt. Mögéje osont és hátulról baltájával fejbeütötte Bekét. Aztán leugrott a villamosról, menekülni próbált, de elfogták. A pestvidéki törvényszék szándékos emberölés bűntettének kisérlete miatt vonta felelősségre és az enyhitő szakasz alkalmazásával né<?yhónapi fogházra itelte el. A tábla ezt az Ítéletet helybenhagyta. A bejelentett semmisségi panaszok folytán a kir. kúria Bolla-tanácsa tárgyalta ezt az ügyet és Balogh István kir. koronaügyészhelyettes felszólalása utón a semmisségi panaszok elutasításával az alsóbiróságok Ítéletét jogerőre emelte ./M07/G,