Magyar Országos Tudósító, 1939. június/1

1939-06-11 [206]

/Felavatták Kölcsey Ferenc szobrát. Folytatás 1./ S ha sziv és ajak egybehangzik - idézte KölcseygAt Komis Gyula - egyenes ségünket bűnnek ne tartsák; s engedjék nekünk a Vigasztalást: lelkünk üdv vösségét saját hitünk szerint kereshetni" De ha visszavonultál is a politikai élettől, szellemed ott élt továbbra is, később hozzád méltó uj hatalmas formát öltött Kossuth Lajosban* Idejében jöttél, hogy lángszavaddal öntudatra ébreszd nemzetedet, de korán elmentél, mert mint Wesselényi mondta, netm voltál közénk való. Örök érvényű és termékeny eszméid azonban itt maradtfncözöttunk és nemcsak szónokló, de cselekvő hazaszereteted mindörökre fényes példaként itt ragyog előttünk; mert a te honszerelmed nem külsőszerűen ünneplő, hanem belsőleg gyötrődő volt, hogy ebből a vívódásból a nemzetet felemelő reformterveket alkothass. Amikor mi most ellenséges kezektől elpusztítfaszobrod mását méltó helyre állítjuk és a főváros gondjaira bízzuk, nem azért vagyunk itt, hogy külsőleg ünnepeljünk, hanem hogy eszméid mellett hitet tegyünk ós géniuszodból a tlédhez hasonló kor küzdelmeire erőt merítsünk. Ezután Vblnovieh Géza az Akadémia és a Kisfaludy Társaság nevében mondott magasanszárnyaló beszédet, - Kölcsey kiemelkedett a múlton való borongásból - moddotta a többi között az ünnepi szónok - mint kiemelkedett a nemzet is. Midőn Széchenyi varázsigéi felrázták a nemzetet s szemét a múltról a jövőre fordították, Kölcsey lelkében vetett lobot egyik elsőnek a szikra. Egy évvel a Hitel megjelenése után Huszt várának dö ledé kei alatt már nem a letünfc magyarságon mereng, hanem a jövőre buzdít, Álmatag költészetéből a munka férfias hangja csap ki., Kölcsey derekasan kivette részét az uj kor munkájából. Szót emelt a magyarnyelv jogáért, a vallásszabadságért, a lengyelek ügyében; szószólója volt az örök váltságnak. Nem koráramlat, nem divat, nem a népszerűség keresése vezette: előtte általános emberi eszmék s az igazság sugarai világítottak.., Csodálatos, hogy Jjár életét csöndes falusi irószobában töltötte, melyből volt eset rá, hogy egész éven át sem mozdult ki

; csakhogy embert ne lásson: egyszerre mint a közélet embere és a haladás bajnoka jelenik meg az ország képviselőházában. Gyöngéd természet, de az irodalom eszményi felfogásából úttörője a kemény kritikának, nem riadva vissza attól sem, ha fájdalmat okoz, pedig áldozatkész barát, aki a politikai pörbe fogott Wesselényi védelmében feláldozta egészségét, mondhatni életét is. E látszó ellentmondásokat az egyenlítette ki, hogy magasztos eszményei voltak, melyek felülemelték egyéni szenvedéseken, egyéni célokon, - Kölcsey korának hangján irt, de vannak költeményei, melyek túlnőttek korukon, együtt szállnak az időben, egymást váltó nemzedékek fogadják szivükben,. A Himnusz 3zavai ugy vesznek körül bennünket, mint az elemek. Folyvást áramlanak a levegőben, ezen tanulja anyanyelvét a gyermek, kihaló nemzedékek szivében leszáll a földre. Ez az egy költemény maga is halhatatlanná tenné szerzője nevét, de fenntartják az egyéb munkái is. Imo.. a költő alakja körül száz év multán is nagy fényesség támad és a dicsőség angyala elhengeríti sirjáról a követ. Feltámad A. ime ércalakban, hogy intsen bennünket a haza és az igazság szolgálatára, a művelődés hatalmára, előttünk zengje az örök fohászt: Isten áldd meg a magyartl Az ünnepi szónokokat lelkesen megéljenezte a közönség, majd Szendy Károly polgármester és a főváros közönsége nevében Morvay Endre dr, alpolgármester vette át az orca lakot a főváros gondozásába. Nehéz időkben - úgymond - nagy egyéniségeink eleven emlékeiből meríthetünk i erőt a nagy feladatokra, ilyen erőforrás Kölcsey élete s ezért értékes I a reá való emlékezésünk. Ez adja meg szobrának, emlékének eszmei értókét. I Szobrát hiven fogjuk őrizni, gondozni, mert a reá való emlékezés jobb jö\ vőnket is munkálja, « /Folyt.köv,/