Magyar Országos Tudósító, 1939. április/1

1939-04-15 [202]

1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1959. aprms io. NYOLCVANÉVES PÉRJ FIATAL FELESÉGE ELŐRE IGÉNYLI MAJDANI "ÖZVEGYI" NYUGDIJÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁT. Szokatlan, de érdekes pert indított Landes Józsefné szül. Szabó Klotild, mint felperes a Magyarországon működő valamennyi biztosító táraasag

; illetve intézet ellen. A felperesnő férje a biztosító intézetek egy közös szervénél állott hosszú évtizedeken keresztül alkalmazásban és negyvenévi szolgálat után nyugdíjazták. Landesné a biztosító intézetek közös szervénél érdeklődött aziránt, hogy férjének netáni elhunyta után mennyi özvegyi nyugdíj jár neki. Azt válaszolták, hogy semmi nyugdijat^nem kaphat/ erre ne is számítson. Erre indította meg a pert Landesné és keresutébeh arra kérte a bíróságot, Ítélettel állapiida meg az o majdani özvegyi nyugdíjigényének jogosultságát. Kifejtette az asszony, hogy o most harminc hatesztendős, a férje pedig nyolcvanéves. A nagy korkülönbség fölytáA, amely közöttük fennáll és az emberi élet átlagos tartamára valp tekintettel számolnia kell azzal, hogy a férje hamarabb meghal, mint 8, Ói esetben tudnia kell, hogy kaphat-e özvegyi nyugdijat az alperesektől vagy sem* Nem maradhat teljes "bizonytalanságban, mert ha valóban nem jár hoki nyugdíj i akkor szükséges, hogy valamely kereső foglalkozásra átkópeztesse magát, hogy későbbi megélhetését biztosítsa, mert mostanság sotami egyéb jövedelmük nines^ mint a férjének a nyugdíj járandósága. A biztosító intézetek a perben a kereset elutasítását kérték azon az alapon, hogy a biztosító intézetek'nyugdijszabályzata érteimébea a felperesnonek nem járhat Özvegyi nyugdíj, mert olyan időben lett felesége Landes Józsefnek, amikor ez már betöltötte hetvenötödik életévét. A férj a nyugdíj szabályok értelmében csak ötvenéves életkorig nősülhet ügy, hogy a felesége számára özvegyi fkyugdij járjon. De hivatkoztak az alperesek a közhivatalnokokra vonatkozó nyugdíjtörvényekre is, ahol 57 és továbbszolgálás esetén maximálisan 6o évben jelölik meg a nősülés! korhatárt a nyugdíjjogosultság szempontjából. A budapesti klr* törvényszék mint fellebbezési bíróság dri Ujhelyi József tanácselnök vezetése mellett tartott tárgyalás után elvi jelentőségű Ítélettel döntötte el ezt a jogvitát,'A járásbíróság Ítéletének megváltoztatásával olyan végitéletet hozott, amely kötelezi az alpereseket, hogy a felperesnek 4294 pengő Özvegyi Végkielégítést fizessen felperes fércének halála esetén, ha aZ elhalálozás időpontjában még együtt élteké Az Ítélet indokolása leszögezi, hogy a felpereB akkor lett felesége a férjének^ amikor eZ már igen előrehaladott körű volt, ilyen esetben nem Ítélhető meg aZ asszoAy számára özvegyi nyugdíj, A nyugdíjtörvények azonban módot adnak arra, hogy az olyan özvegy számára, aki nem tarthat igényt özvegyi nyugdíjra, ezt bizonyos összegű végkielégítéssel pótolják. Ezt a kárpótlási lehetőséget megállapította a törvényszék a felporesnő* számára. A kárpótlás mértékének megállapításánál figyvelembe vette a biróság, hogy a felperesnŐ férje negyven éven keresztül teljesített tényleges,szolgálatot aZ alpereseknél és figyelembe vette azt is, hogy a felperesnó már ötödik esztendeje él házasságban a férjével. Kárpótlásul ezekre való tekintettel a férj mostani nyugdijának egyévi összegét állapította meg az asszony számára férjének halála esetére; Rz az összeg 4291 hal^/foOT^Q* m flzetnJLo az alpereseknek akkor, ha a férje meg-