Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-29 [201]
.UJ ALELNÖKÖT VÁLASZTOTT A VENDÉGLeSIPARTESTULET. A Szállodások és Vendéglősöd Ipartestülete mult hónapban tartotta meg tisztújító közgyülósét> amelyen elnökké Maloslk Perencet, alelnökökké pedig Marencsiös Ottót, Klein Jánost és Németh Aladár . szállodatulajdonost választották m«g*Námeth Aladár azonban elfoglaltsága miatt lemondott az alalnökségről s az ipartestület szerdán délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek során vitéz Miklós Józsefet választották meg uj alelnökké ,/MOT/O. JAROSS ANFOR A FELVIDÉKI MAGYAR HÁZAK JELENTŐSEGÉRŐL* A magyar politikai ós társadalmi élet kitűnőségeinek részvételével rendezte szerdán este a Pozsony Városi ós Vármegyei Egyesület "Pozsonyi díszhangversenyét" a szlovákiai magyar házak mozgalma javára. A díszhangversenyt kitüntette megjelenésével vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó ós felesége is ós az előkelő közönség zsúfolásig megtöltötte a Zeneakadémia nagytermét. A műsor a Himnusszal kezdődött, majd a budapesti kamarakórus Paulovics Géza dr. vezényletével Németh I. L* Páter Noster clmü müvét énekelte. Ezután Jaross Andor tárcanélküli miniszter lépett az emelvényre, hogy ünnepi beszédét megtartsa. - FŐméltóságu Kormányzó UrI FŐmóltéságu Asszonyom! Magyar Testvérein! - kezdte beszédét Jaross Andor. Vonatkoztassanak most el az ón személyemtől* ettől a teremtől, legyen képletesen sötét ebben a osillogó teromben ós szólaljon meg egy felvidéki szlovákiai hang. A hang igy szól: A oozsonyi várbástya alól beszélek, a Kiskárpátok aljáról, Pozsony perifériáiról, az ősi Nyltráról, a Zoboralj áról, az ezt^körülvevő palóc falvakból, ahol magyar élet lüktet. Szólok Bosztercebányáról s a többi régi, kincses városokból, szólok a Kárpátok aljáról, Sárosból, Eperjesről. A Kárpátok medencéjében sokszor volt más ás más a magyar sors* A széjjeltagolt magyar életben a politikai döntés nem hozta meg mindenkinek reményeit, sokan visszatérhettek az édesanya keblére, de akik tovább Itt élünk, most is próbálunk ós akarunk magyarok maradni, magyar gyermekeket akarunk nevelni, magyar családokat akarunk alapítani ós megtartani, hogy együtt maradjofi) a magyar életláncelat. Üzenjük nektek Csonkaország magyarjai, hogy minden körülmények között magyarok akarunk maradni. De, hogy azok maradhassunk, mi szórvány magyarok,kevesen vagyunk ós felétek nyújtjuk kezünket: segítsetek. Szolgálni akarjuk a magyar hivatást, de ugy érezzük, ehhez nem elég most már az akaratunk, Elmúlt az az idő, amikor a Csallóközből magyarok vándoroltak fölfele s magyar levegőt vittek, már nem duzzad az erős magyar népi tenger s nem hoznak a kincses városokba magyar hírnökök uj reménységet, S elmúlt annak a lehetősége is, hogy a Tátra-alja megteljen üdülnivágyó magyarokkal, akik egy.en lelket öntöttek az elszórtan élő testvérekbe. H ol keressük ezt a magyar életet ? A politika íagovánján ? Ugy érezzük kulturális lelki egységet kell fentartani és a magyar művelődés szent lángjánál kell megmelegítenünk azokat : akiknek fázik a lelkük.Igy született meg a Magyar Házak mozgalmánál: gondolata. Az elindított akciót a csonkahaza csodálatos módon karolta fel s megbizonyosodtunk afelől, hogy van egy olyan magyar le i.klség ; ami os zszo'öt bennünket az anyaországgal, s amit nem lehet fizikai eszközökkel szójjelszakitani. - S most gyulladjanak ki ennek a teremnek a csillárjai és feleljen líagyarország az isaeretlen felvidéki hangra. Ha elviszi hozzátok szónkat a hir ; magyarok , akik Európában éltek, akár itthon szabadon, akár máshol gem szabadon,-tudjátok meg, hogy ismerjük kötelességünkévé^ tid juk miveljfjartozunk minden magyar léleknek^ bárhol lakik is, Velet'őRj-relvidéki magyarok, töobszörös a kötelességünk. Az akcióba::, amelyet a félvi.£S déki házak mogval ü sltására indítottunk, gyönyörűen sz ü lalt meg a magyar In* lélek, amikor gyermekek rakták össze filléreiket, amikor aanitók és tani*y>7 tónők áldozták fel félretett pénzüket, s amikor egy cselédlány a vérátöm-
