Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2

1939-03-28 [201]

—TIZENNÉGY MILLIÓ PENGŐS VALUTACSEMPÉSZÉSI BŰNÜGY A BÍRÓSÁG • ELŐTT, A büntetőtörvényszék, mint valutabiróság Vályi Nagy István dr. elnökiéséval tárgyaló tanácsa, ma ismét egy olyan valutaperben tartott főtárgya lást, amelynek vádlottjai tagjai voltak a sátpraÍjaujhelyi valutacsempész bűnszövetkezetnek. A csempésztársaság tagjai nagymennyiségű pengőt és valutát csempésztek ki a határon Csehszlovákiába, onnan tovább vitték Krakkóba, a Holzer-féle ismert zugbankcéghez és innen irányították külföldi személyekhez, de legnagyobbrészt a svájci Wohl & Co. bankházba? Lefkovics Hermann sátoraljaújhelyi héber könyvkereskedő, Klein Mendel Mózes hitközségi kántor és metsző szerepeltek ma vádlottként a valutabiróság előtt. A királyi ügyészség fizetési eszközökkel elkövetett'" visszaélés bűntettével vádolta meg Őket. Mind a ketten hasonló cselekJ~ menyért már büntetve voltak, Lefkovics Hermann mest tölti a reá kiszabott hathónapws börtönbüntetést. A vád szerint a jelenleg szökésben lévő Lefkovics József Józsua térsaságában Magyarországon'összeszedett pengőket

P külföldi valutákat, színaranyat és arány érméket, az akkor még megszállt területen lévő Nove-Meszto elnevezésű, Sátoraljaújhelyhez tartozó városrészbe csempészték át és innen továbbították Krakkóba. A felmerült adatok alapján a nyomozás során megállapítást nyert, hogy Ismeretlen személyek segítségével 1932-től letartóztatásukig, amely a mult év júniusában történt, összesen körülbelül 14 millió pengő értéket vittek ki az országból. Lefkovics Hermann - a vád szerint - közel kétszázszor utazott Csehszlovákiába és hatizben járt Lengyelországban. Klein Mendel Mózes pedig - az útlevele tanúsága szerint - mintegy háromszáz esetben hagyta el a magyaj* területet. A kir, ügyészség véd indítványában fejenként 5ooo pengő vagyoni elégtétel megfizetésére is kérte kötelezni a vádlottakat és a szökésben lévő Lefkovics József Józsue ellen nyomozólevél kibocsájtását indit» ványozta. Elsőnek Lefkovics Hermann hallgatta ki az elnök. HemíLsmerte be bűnösségét. Azzal védekezett, hogy fioldreich nevű sátoraljaújhelyi ismefőse kérésére vállalkozott egyizben arra, hogy csomagot visz Nove-Meáztón keresztül Krakkóba. Százötven pengőt "kapott egyrráer/i költségekre

f másrészt jutalmul. Az volt a megbízatása, hogy Krakkóban egy Leiser nevű bankárnak adja át a csomagot. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy csak " felületesen ismerte Goldreicht és nem tudta róla, hogy valuta ugy ékkel fcg~ lalkozik, " T Hogyan történt mégis, hogy Goldreich ennyire megbízott magában? - kérdezte az elnök, - Tudta, hogy én becsületes ember vagyok, - hangzott a válasz, Több keresztkórdést intézett Vályi Nagy István elnök a vádlotthozj aki nem egyszer került önmagával ellentmondásba. Elmondta vallomásában, hogy ruhájába rejtve vitte át a novemesztói hidon a valutákat

c A e»~h vámőrök azután jegyzékbe foglalták a kicsempészett értékeket és mint külföldi eredetű pénzre, megadták a kiviteli engedélyt. Amikor Krakóba megérkezett, felült egy villamosra és felkereste Leisert * - Maga szerint ekkor volt először Krakóban, Honnan tudta, hogy melyik villamosra kell szállni és hol találja meg Leisert? - kérdezte most az elnök, - Tetszik'tudni, Krakó zsidó'város. Amikor fölszálltam a villamosra és megmondtam, hová akarok menni, egy másik zsidó jelentkezett és azt mondta" ő is abba az utcába megy, így tudtam meg az utat

0 - De ezután még máskor is'járt Krakóban.,, f- Háromszor vagy négyszer, A munkácsi főrabbi titkára voltam és őt kisértem el. Egyszer "a leánya házassága ügyében jártunk kint, mondotta Lefkovics Hermann, aki megmaradt védekezése mellett, hogy csak egyszer vitt valutákat Krakóba, nem foglalkozott valutázással. Ezután Klein Mendel Mózes kihallgatására került sor, Ö is tagadta bűnösségét. - Kérem; én vallásos ember vagyok, - mondotta - szeretek elmélyedni, imádkozni, nem törődöm anyagias dolgokkal. Nem is• valutáztam én, /Folyt.kőv./ Sy.