Magyar Országos Tudósító, 1939. március/1

1939-03-09 [200]

1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1939. március 9. — KI AZ IPARMŰVÉSZ ÉS MIT LEHET NÁLA LEFOGLALNI? Egy végrehajtási ügynek szenvedő alanya előtérjesztéssel^támadta meg a nála történt foglalást. Panaszolta, hogy a végrehajtó birói zár alá vett a lakásában olyan ingóságokat is, amelyekre neki mint iparművésznek^hi-" vatása gyakorlásánál elengedhetetlen szüksége van, tehát ezeket a végrehajtási novella értelmében nem lett volna szabad lefoglalni. A'központi járásbiróság elutasította az előterjesztést olyan indokolással, hogy a végrehajtást szenvedő nem igazolta hitoltérdemlően, hogy iparművész. A bejelentett felfolyamodás folytán a budapesti kir. törvényszék dr. Kászon Rezső tanácselnök vezetése mellett tartott ülésen foglalkozott ezzel az üggyel és elvi jelentőségű határozatot hozott. A törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy a végrehajtást szenvedő valóban iparművész, "A végzésnek idevágó része hangsúlyozza: nincs ugyan olyan jogszabály, amely az iparművész cim használatát valamely konkrét, meghatározott leritériumhoz fűzné. Történtek ugyan olyan lépések, hogy az Iparművész címet csak azok használhatják, akiket a létesítendő kataszterbe mint iparművészt felvesznek. Az erre irányuló javaslát azonban a felvételt nem köti az Iparművészeti iskolai végzettséghez, hanem az életben elért iparmüvészi munkásság lenne az irányadó* A konkrét esetben a végrehajtást szenvedő becsatolta igazolványát arról, hogy áz Országos Magyar Iparművészeti Társulat tagja, bemutatta adókönyvét, amelyben szintén mint iparművész szerepel, de hat olyan aggálytalan levelet is csatolt, amelyek tanúsítják, hogy előkelőségek számára iparművészeti tevékenységet végzett mint tervező és kivitelező. Kimondotta a törvényszék, hogy ilyenformán mint iparművész igénybe veheti a végrehajtási novellában biztositPtt mentességet, tehát nem szabad lefoglalni a hivatásának gyakorlásához szükséges segédeszközeit, berendezési tárgyait és a könyveit sem. Vita volt afelől, vájjon foglalásmentes Ingóságnak kell-e ' tekinteni a végrehajtó által lefoglalt garnitúrát, amely egy kanapéból, két karosszékből és egy asztalból állt. A törvényszók ezeket az ingóságokat is mentesítette a foglalás alól, mert ezekre az iparművésznek'hivatása gyakorlásánál szüksége van. Kétségtelen - mondja a törvényszék - hogy az iparművészt szakkérdések megbeszélése végett ügyfelek szoktáte felkeresni, akik között bizonyítottan arisztokraták is vannak, tehát a négy darabból álló, összefüggő garnitúrára ezeknek ^fogadásához sztepp"? Tfika* SSsafst corrt^-ná lakásának művészeti berendezését olyan Iparművészre, aki szedett-vedett bútorok között fogadja. mert az ilyen megrendelők joggal Igényelhetik, hogy az iparművész berendezésénél Ízléses összhang legyen,, Két külön asztalka mentesítését azért kérte^a foglalás alól az iparművész, mert ezeket éjjeliszekrény helyett használja, ezekre teszi ki a zsebel tartalmát éjszakára, A biróság ezeket az'asztalokat nem oldotta föl a zár alól, mégpedig azzal az indokolással, hogy az iparművész sem igényelhet a végrehajtási novella szerint akkora kényelmet, hogy apróságai lerakásához ket külön asztala legyen, amikor már három asztalt úgyis foglalásmentesen hagytak. Kérte még az iparművész a lefoglalt ablakfüggönyök feloldását is, azonban a biróság ezeket is zár alatt hagyta, "mert az iparművészeti foglalkozás éppen ugy gyakorolható olyan szobában, ahol nincs függöny, vagy ahol egyszerűbb függöny van. Olyan lakásban, ahova az utcáról úgysem látnak be, a törvényszék megítélése szerint a függöny luxus, arra a végrehajtási mentesség ^nem terjed ki. De feloldotta a törvényszék a foglalás alól az iparművész könyveit, ezek között politikai, pénzügyi és filozófiai müveket azonban zár alatt tartotta, mert ezekre foglalkozása gyakorlásához nincs okvetlenül szüksége. /MOT/ G,