Magyar Országos Tudósító, 1939. február/2

1939-02-16 [199]

POLITIKA /Folytatás./ - Egyet szeretnék még megjegyezni. Ti is tudjátok, mások is tudják, hogy a professzori katedra szívesebb tartózkodási helyem volt a politikai életnél* Ebből a 1-söjbudonásu tényb^ol - s ezt azért mpndpm. mert félfüllel máris hallottam cgyút-mást - némelyek következtetéseket vonnak le* Olyan következtetésekét, hogy azért vállaltam a miniszterelnökséget, mert úgysem tart soká, osak átmenet* Kijelentem: nem átmeneti /Nagy éljenzés és taps./ Más foglalkozásban talán több egyéni örömet lelökj dc a kötelességtudás parancsára az egyéni örömöket minden hazafinak felre kell tennie

? még ha azok más közügyök'szolgálatának örömei is, Azt a következtetést is^lovonhatják esetleg, hogy rá fogok unni. Nem fogok ráunni! /Lelkes taps és éljenzés./ , - Meggondoltan a dolgokatjés ugy éreztem, hogytna közülünk, akik itt együttdolgoztunk, valakit felszólítanak arra, hogy' a vezérlő helyre álljon oda kell állania és elődje helyét bc kell töltenie, s harcolnia kell/tekintet nélkül az idő-problémára* Vállalkozáson tehát non átmenőt, honom folytatása a megkezdett munkának, ugyanaszal az akaraterővel, amellyel olődein állottak itt, /Hosszantartó óljonzés és: taps./ , - És ka ogysser cl kell mennem innen, remélem, akkor is csal: olyannak adom át a helyemet, aki folytat ja'ugyanezt a munkánkat, /Nagy taps és éljenz s./ Ehhez a közös munkához, amelyet hivatott vezó* rok. vezetésével immáron hosszú esztendők óta folytat a párt, leérem továbbra is, hogy azt ugyanazzal az odaadással, ugyanazzal a bátorsággal folytassuk, mint eddig. /Ott leszünkj Ugy lesz// - En geográfus vagyok és nem matematikus, nem'nézem a szánokat, hancn as életerőket, tohat nem rettenek vissza attól^ hogy nem vagyunk kétszer annyian, mint ahányan vagyunk. /Nagy éljenzés és taps,/ - Azt hiszen, mindnyájunknak kötelessége, hogy tovább haladjunk azon az uton. amelyen eddigi vezéreink haladtak és ugy érzőn, hogy az'általuk kitűzött irányok megegyeznek azzal, amit a nemzet érez és akar, Torriészetes, hogy nekünk kötelességünk nemcsak munkát végezni ós törvényeket alkotni a nemzet részére, de a nemzetet nevelni is abban a tekintetben, hogy a nemzet nocsak akarjon, hanen férfias akaraterővel és hazafiúi kötelességérzet tol viselje is dl sokat a nehézségeket, amelyeket saját akaratának végrehajtása megkíván viselje azokat a kötelezettségeket, amelyeket azok a jogok megkívánnak, amely jogokért a nemzet érdekében küzdeni kell, /Ugy van, ugy van.,/ - Non fejezhetem be mondanivalóimat anélkül, hogy 'mégegyszor magam és miniszter társaim nevében meg ne köszönjem'azt a munkát, amely ot vitéz Imé$dy Béla kilenc hónapon keresztül végzett* /Hosszantartó lelkes éljonz'és és taps,/ Ken akarom sok szóba öltöztetni köszönetünket, de ő tudja, hogy az 3Zivből jön. /Ugy van,/ - Most négegyszer megköszönöm , hogy méltóztattatok ongon meghallgatni és ha egyetértetek azokkal, aníket elmondottam, hon is mint programot, hanoim mint fölfogásomat, akkor kérlek bonnotokot, hogy abban a munkában, amelyben hónapok óta veletek együtt magam Is. róaátvottem, minisztertársaimat és magamat, aki non vagyok uj^onber, továbbra is támogassatok és hogy kitartsunk erősen, keményen és hogy a noriZot . vezetését, a nemzet ránevelését azokra a nagy feladatokra, amelyek még előttünk állanak, oz a párt a maga tcljos erejével végezze „ /Eolyt.köVc./