Magyar Országos Tudósító, 1939. február/2
1939-02-24 [199]
Pro d o m o: A Corvin-láncosok vaosoráján dr,Serédi tfusztinlán blbornok hercegprímás alábbi beszédét olvassák fel, >.!•: '** # Serédi Jusztinián bibornok, hercegprímás beszédei - Igen tisztelt Hölgyeim és Uralmi Mátyás királyt, az igazságost, aki világviszonylatban is a legkiválóbb uralkodók közé tartozik, nagy koncepcióra valló célkitűzései és iránytmutató cselekedéi* miatt méltán megcsodálhatja a politikus, az államférfiú és a hadvezér, de megcsodálhatja a művész és tudós egyaránt, amint annak a nagy király emlékét ébrentartó testületnek szokásos évi összejövetelein arra hivatott férfiak meggyőző argumentumokkal bizonyították. Mint a jog szerény müvelője, e zévi összejövetelünk alkalmából Mátyás király iga znágosságát szeretném jogi szempontból illusztris testületünk előtt megbizonyítani-. Mert, ha a hollós király minden vonatkozásban igazságos volt is, igazságossága mégis inkább a jog terén bontakozott ki, nevezetesen a törvényhozásban, amely az embernek, mint állampolgárnak életét szabályozza, s amelynek lényegéhez tartozik az igazságosság, továbbá a bíráskodásban, amelyet a magyar ember nagyszerű jogérzékével igazságszolgáltatárnak nevez,Az igazságos király, mint hat dekrétuma bizonyltja, a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt azt az elvet követte, melyet a romai jog ebben a klasszikus megfogalmazásban fejez ki: neminem laedere; suum cuique tribuere. Ehhez képest egyfelől iparkodott megszübtetni a visszaéléseket, másfelől pedig megadni Istennek ami Istené és az embereknek ami az emberé. Pregnánsan fejezi ki ezt VI,dekrétumának bevezető részében: illő dolog - úgymond -, hogy a királyok és fejedelmek, akik mennyei rendelésből a legfőbb méltóság diszes helyét foglalják el,.necsak fegyverekkel, hanem törvényekkel is ékeskedjenek és hogy alattvalóikat ás birodalmuk gyeplőit inkább jó és állandó intézmények szigorával, semmint a korlátlan hatalom és kárhozatos visszaélés keménységével kormányozzák. Ezért... mindig szivünkön vlseltük,hogy azokat a rendellenségeket és végzetes visszaéléseket, melyek ebben az országban dicső királyelődeink idejében és a mi időnkben is eddigelé főképen a torvényszékeken előfordultak, megszüntethessük és kiirthassuk és hogy olyan üdvös és állandó szabályokat és dekrétumokat alkothassunk, amelyeken világosan meglássák, hogy elsősorban Megváltónk dicséretére és dicsőségére, azután önmagunk és egész országunk becsületére, üdvére, jólétére és nyugalmára alkotvák... Mátyás király jogi szempontból valóban megadta Istennek ami Istené, mert az igazságnak megfelelően minden földi hatalom ősforrásának a mindeneket alkotó és fenntartó Istent ismerte el, mikor annak tudatában, hogy: "Per Me reges regnant et legum conditores lusta decernunt" , keresztény király elődei példájára mind a hat dekrétumában "Isten kegyeiméből való király"-nak vallotta magát, tőle származtatta hatalmát, az ő dicsőségére alkotta törvényeit. Mátyás azért volt igazságos, mert hitt az Istenben, A történelemből tudjuk, hogy mikor a népek vezetői megtagadják az Istent, legott az igazságosság útjáról is letérnek, kár nem Istent, hanem a népet kezdik minden jog és hatalom forrásának hirdetni, A közhatalmat már nem Istentől, hanem a néptől veszik át,. Igaz, hogy a nép rendszerint nem tud rola, abból pedig, hogy ő a legfőbb hatalom forrása, bizony nem sok haszna van neki, mert azok a vezetők, akik nem becsülték az Istent, nem szokták megbecsülni a népet sem, ugy, hogy való igaz, amit a Bölcs kétezer esztendővel ezelőtt olyan lapidáris s zaV vakkal fejezett ki: Cum impii sumpsérint principatum, gémet populus", \w - /folyt, köv./
