Magyar Országos Tudósító, 1939. február/2
1939-02-23 [199]
IDEGENFORGALMI ÉRTEKEZLET & F,,LVIDüKI MINISZTÉRIUMBAN, A visszacsatolt Felvidékkel kapcsolatos idegenforgalom megszervezésének megbeszélésére Weis István min. osztályfőnök elnökletével csütörtökön délután értekezlet volt a felvidéki minisztériumban. Az értekezleten megjelentek a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium, a vallás- és közoktatásügyi miniszteriül'a pénzügyminisztérium, az Államvasutak, valamint az összes érdekelt idegenforgalmi szervek képviselői és több felvidéki vezető férfiú. Az értekezlet résztvevői részletesen megtárgyalták mindazokat a kérdéseket, amelyek a felvidéki idegenforgalommal összefüggnek és előmozdítják az anyaország lakosságának mielőbbi teljes összeolvadását a Felvidék népével. /MOT/Sz. /A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése Folytatás lu/ A dolgozó p^^olgárságnak a társadalmi feszültség és politikai nyugtalanság enyhítése valóban létérdeke. Az iparosnak ós kereskedőnek nem szabad a nehézségektől visszariadnia, pillanatig sem lehet abban a téve? hitben élnie, mintha a gazdasági élet ütemének ellanyhulása hozhatná magával a légkör javulását, holott ellenkezőleg csakis a termelőmunkának - minden akadályon és nehézségen keresztül való - fenntartása ós fokozása támaszthatja alá a kormány elnöknek a nyugodtabb légkör helyreállítására Irányuló bölcs és nemes törekvését. Beszéde további folyamán örömmel üdvözölte a kormány elhatározását, amellyel Nógrád, Bors- és Hontmegyéknek visszacsatolt részeit a budapesti kamarába olvasztotta. Napirend előtt G un del Károly emelkedett szólásra, aki mindenekelőtt kifejezést adott a kamarai terület megnagyobbodása feletti . öröraéneX? Megemlítette, hogy ujabban eltemetettnek hitt ideák kerülnek fel, mint például a kézműveskamara felállításának gondolata. Ezekkel a törekvésekkel szemben hangoztatni kell, hogy a Kereskedelmi és'Iparkamarák állásfoglalását mindig a kézművesipar szempontja döntötte el. Példa erre a közüzem elleni harc. Kiss Illés Antal /Kiskunhalas/ ugyancsak a napirend előtt emel szót, hogy a kézműveskamara kérdésében a vidéki kisiparosság álláspontját'kifejezze. A kézműves kisiparosságnak nem uj itnézményre van szüksége^ hanem meglevő intézményei erősítésére, az ujabb intézmény uj teher a kisiparosságra. Éber Antal elnök hangsúlyozta, hogy semmiféle szubjektivitás nem vezeti, azt nézi, milyen eredménye lenne a kamarai egység megbontásának. Meggyőződése szerint rosszabb szolgálatot senkisem tehet a kisiparnak, mint azok, akik a kamarai intézményt szét akarják bontani. Moór Jenő titkár előterjesztésében foglalkozott azzal a kereskedelemügyi miniszteri rendelettervezettel, amely a vendéglátó Iparok közigazgatási rendjének uj szabályozását célozta és amely többek között a korosmáros ipart képesítéshez kívánja kötni s a kávémérő ipart meg akarja szüntetni, A kamara amellett, hogy a rendelettervezetre vonatkozó észrevételeit megteszi, rámutat azokra a reformolcra ls. amelyek szerinte alkalmasak a vendéglátó Iparok válságának megszüntetésére, E célból kívánatosnak mutatkozna a vendéglátó Iparokat terhelő különleges közterhek csökkentése, a különböző hatósági és vállalati ótkeztetők megszüntetése, a jó külföldi idegenforgalom elé tornyosuló nehézségek elhárítása, a vizura eltörlése, a külföldi propaganda intenzívitásának fokozása és a szállodák modernizálása érdekében adókedvezmények és kölcsönök ad ás a o Székely Artúr dr, a kereskedelempolitikai helyzetet ismertetve rámutatott arra, hogy az 1938 év magyar kereskedelempolitikájára Németország, Ausztria ós a szudótavldók egyesülése és a felvidék visszacsatolása nyomta rá bélyegét. Buzafeleslegünk elhelyezését a világpiaci áraknál lényegesen nagyobb árakon sikerült biztosítani,
