Magyar Országos Tudósító, 1939. február/1
1939-02-06 [198]
3ZÜLLÖ GtU B3SZÉIE & E3IZ3TI :CA3ZITÍ0 SZfCEHYI VA.S0RÁJ&I, A Nemzeti Kaszinó vasárnap este rendezte szokásos Széchenyi-vicsoráját, amelyen ez idén a serlegbe szedet Szőllo Géza titkos tanácsos a felsőház tagja mondta. P r o a o m ó : A megjelentek névsorát későbbi kiadásunkban adjuk. - Két évtized éta először szólalok fel Magyarországon, mint szabad magyar - kezdte beszédét Szül ló Géza, Hosszú politikai multam meg' edzette idegeimet, de most mégis a meghatottság érzete fog el. amikor őzemtől szemben állok a legnagyobb magyar emléket jelképező serls ggel és a Nemzeti Kaszinó tradiciokkal megszentelt falai között magunk kozé idézem alapitónknak, Széchényi Istvánnak emlékét. - Nagy szó ez: szabadság. "Töhimyire csak akkor becsüljük, amikor már nem vagyunk szabadok, , vagy a szabadságot" nagy áldozatokkal kellett megvásárolnunk. "Ezt irja Széchényi is naplójában, Nehéz is meghatározni, mi a szabadság. Talán l ele ki Pál grói határozta meg legjobban, aki azt mondta, hogy szabadság az, ha jól erezzük magunkat. Ha nem mondhatom el, amit gondolok, ha nem dalolhatom el azt, amit akarok, ha körül kell néznem, mielőtt szólok, ha érzem, hogy szavaimat kihallgatják,- ha ml den cselekeautünkben van valami, ami gátolja a lélek szabad felemelkedését, ez az a légkor, amelyet nem tür a magyar. A magyarn,..k olyan a szabad* mint növénynek az oxigén« l-^Wü^ - Itt a kaszinóban hallottam Pal la vinini'' György tői jellemezni legszebben a magyart; A magyar nemes, mert nemesen cselekszik, magyar, mert ősi nyomdokokba lép* Sz az idei Széchenyi-lakoma áldozás Sz .cnenyi emléke előtt, de áldozat előtt lel ki ismére tvizsgálás szükséges, meg kell nézni/van-e á<J> s milyen penitenciát kell tartanunk, hogy megtisztul va kezdhessünk uj életet, A múlttal nem akarok hosszasan foglalkozni, nem érzem magunkat bűnösnek abban, amit szétdarabolásunk okinak állitanaki hogy el akartuk volna venni valamely hazánkba bevándorolt vagy letepiíett népfaj ne/i J zeti jellegét. Most is szabadon megtarthatták nemzetiségüket a faiak, mert nemzetiségeivel szemben csak a "magyar és a török volt mindig türelmes, le Széchenyi István is azt # vallótta. hogy nagylelkűnek kell lennünk, s hogy a magyar"alkotmány áldását mindenkire"ki kell te. ioszteni, abból a legkisebb se legyen' kizárva, Széchenyi István hirdette, hogy a magyar nemzetiség egy dologgal tudja elérni diadalát ebből a sokfele fajból összetett államban s ez a szellemi felsőbbség. Mer: kell szereznünk a civilizáció minden kincsét, mert nélküle csak sovány sasként ülhet az elszigetelt szikla kúpján a magyar. 4.11 itom. hogy nem a nemzetiségi politikánk eredményezte szét darabolásunkat.' Akár a" kiegyezés politikáját követtük volna*, akár az erős amalgaaizdlási politikát, egyre ment volna,* ha a fajokban a nemzeti öntudat dinamikussá v&lik, azt engedményekkel megoldani nem lehet. Érés államot különböző nemzetiségekkel csak ugy lehet fenntartani, ha nemzeti társadalmat teremtünk, -Az uj-generáció lekicsinyli közjogi harcainkat, szörszálhasogátasnak látja küzdelmeinket, de nincs igaza. áll'\misáaát / nemzetállamiságát akarta megtartani az árpádok kihalása után a magyar, királyaival szemben, Széchenyi is látta, hogy dinasztiára van szüksége a nemzetnek, de a dinasztiának is szüksége ""van a nemzetre.Az állam nem öncél, hanem a nemzetnek hatalmi kerete. Az alkotmány azért teremtette meg a megyéket, ahol a • nép akarata szabályozza az állam életét épugy, mint a parlamentbén, Nagy törést jelentett az 1848-as év, amikor be' akarták hozni az osztrák egységesítő szellemet, ami ellen a magyar mindig állast foglalt. Az 1867-es kiegyezésnek az volt a hibája, hogy* megerősítette a bürokráciát, amely elválik a nemzetállam céljától és diszharmóniát támaszt a nemzet tagjai és az állam között, A bürokrácia keverte ossz* a maga oéljat az állam* céljaival és ezért lett utálunk nem&eti keidévé a közigazgatási• kérdés is. /Mvtc köv fl /
