Magyar Országos Tudósító, 1939. január/2
1939-01-17 [197]
—ZU ÖRKÉNYI GYILKOSSÁG.../3. folytatás./ . Iftirarik István vádlott a gyilkosság lefolyását ugy állította be^ mintha kettőjük közt szóváltás támadt volna, ami tett leges segge _fa-_ - Én a botommal fejbevágtam Muharit - mondotta a vádlott - mire 6 a vasvillával felém sújtott. Közben megbotlott, ekkor én előkaptam a puskámat és ijesztésből reáfogtam. Fegyverem a következő pillanatban véletlenül elsült és a lövés Muhari Jánost a mellén találta el. A" lövés zajára elősdetett a belső szobából M u hariné s igy szólt: Mi az, talán megtámadott?" "Igen - feleltem - meglőttem, már vége... Nem baj, - jelentette ki az asszony - úgyis három dögöt akart osinálni! Hát most itt van, belőle dög lett!" Néhány perc múlva kirohant a szobából Muhari kiskorú leánya, felém sütötte atyja pisztolyát, de a golyó nem talált. - Hát ebből aztán egyetlenlárva szó sem igaz - állapította meg az elnök, ' t ' - Mi azután tanácskozni kezdtünk, - folytatta"vallomását a vádlott - hogy mitévők legyünk. De én már nagyon féltem, mindenáron menni akartam!.. - Kitől félt? - Az asszonytól is. meg a leányától is. No-no ezt sem lehet elhinni - állapítja meg az elnök - maga; aki egy felfegyverzett emberrel könnyű szerrel végzett, nem valószínű, hogy megijedt volna két nőtől. - Az asszony rámparancsolt - adta elő Murarik István - vigyem ki az üres pisztolyt és fcegyem a holttest mellé. - Miért parancsolta ezt az asszony? - Azt nem tudom... - Ne adja Itt az ártatlant, aki kettőig sem tud számolni. Jól tudta maga, hogy ezzel azt a látszatot akarták kelteni, mintha Muhari öngyilkos lett volna. Mondja meg egyébként, hogy maga hányat lött Muharira? - Egyet! - Ez sem igaz, A boncolás két lövés nyomát állapította meg. Maga azonkívül fojtogatta is azt a szerencsétlen embert' majd jó egypárat a fejére húzott a botjával. Ezeket nem lehet letagaéni. Sebesülések nem keletkéznek maguktól, - Én, kérem, csak egyet ütöttem rá a botommal!' mert láttam, hogy még nem halt meg. Fojtogatni pedig nem fojtogattam, hanem amikor a hullát az asszony parancsára az erdő szélére cipeltük,' akkor én a holttestet a nyakánál fogva vittem. Lehet, hogy ezt nézték fojtogatási nyomnak, - Miért kellett a holttestet az erdőszélére cipelni? - Azért, mert az asszony először arra gondolt, hogy azt fogja mondani, az urát orvvadászok lőtték agyon. Amikor azután mindent elvégezve elbúcsúztam MuharinótSl ás leányától, a Muhari leány a vállamra borult és ugy vigasztalt, En is nagyon sirtam, mert már százezersaeg is meg bántam / amit tettem* - No, ez sem rossz - jegyzi meg az elnök'- a Muhari leány néhány perccel azelőtt még revolverrel támadt magára, most meg már azt'mondr ja. hogy a nyakába borult ós ugy cirógatta. Össze-vissza beszél maga, azt sem tudja, hogy mit,.,. A vádlott elmondja, hogy az asszony háromszáz pengőt ígért neki a csirkék és a libák árából, amiért "ezt a dolgot jól elintézte." " - A búcsúzásnál hat pengőt előlegképpen a zsebembe is csúsztatott. : - Feneketlenül aljas ember lehet maga - állapítja meg az elnök. - Maga egy pengőért feljelentette M U harit, a barátját a csendőröknél vadorzásért, a meggyilkolásáért pedig elfogadott hat pengő vérdijat. Nem ei gette a zsebét ez a pénz?! - En másnap be akartam menni a csendőrségre, hogy mindent elmondjak, de az asszony lebeszélt. Az elnök ezután felolvasta a csendőrségi jegyzőkönyvet. Eszerint Murarik István régebb idő óta udvarolt Muhar inénak,'ugy, hogy teljes /? /Folyt. köv./Ky.
