Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1
1939-01-09 [196]
/?uky Endre beszéde a közigazgatási blrós ;g teljes Ülésén, Folyt* 5./ „Kétségtelen ugyanig, hogy az állami főhatalom egyik ágai a tőrvényhozói hatalom akkor, araikor a törvényhozói szerv ut^án az állami akaratot kifejezve, törvényt alkot, a saját szuverén elhatározását önti formába• -Ha teh't az alkotott törvény tárgya az államnak és az egyeseknek egymáshoz való viszonya, akkor az állam a törvényben éppen a saját akaratelhatározásából adhat az egyeseknek alanyi jogosítványt és korlátolhatja önmagát • -De végrehajtása során a közigazgatási szerveknek intézkedése ezzel a törvényben kifejezett állami elhatározással ellentétbe kerülhet azáltal, ho.jy nem a törvényben kifejezett elhatározás értelmében járnak el s így az egyeseknek a törvényben biztosított - alanyi - jogát sértik. -Amikor ekként a törvényhozói hatalom elhatározása a statikus ' állapotból a végrehajtól hatalom körében a megvalósulás mozzanatába lép, éppen az állam szuverenitásának a teljessége követeli "meg, hogy a megvalósulás az ő elhatározásával egyező legyen s ha az előbbi az utóbbitól eltér, hozassák összhangba az igazgatás sértő ténye a törvényes elhatározással s ezáltal biztosittassék-a jogrendnek az uralma a téves vagy önkényes eljárással szemben. -Ebből következik, hogy a közigazgatási bíráskodási funkoió akár önálló államhatalmi ágazatnak, akár az állami végrehajtás utolsó mozzanatának tekintjük ls azt - az állam szuverenitásának teljességéhez tartozó oly független funkcióként fogható csak fel, amely nélkül az államoél helyes megvalósulását nem lehet elképzelni. • - Éppen ezért egyenesen alkotmányellenesnek kell tartanunk azt a felfogást, amely a közigazgatási bíráskodást, mint a végrehajtól hfcfcalom szuverenitásának korlátozását tünteti fel s azt feleslegesnek tartja. -Kétségtelen, hogy a közigazgatási bíráskodás lényege - amint arra már nem egy hasonló alkalommal rámutattam - elvi szempontból a bírósági hatáskör terjedelmét akkor határozná meg szabetosan, hogyha a'törvény által az egyeseknek biztosított alanyi jogot, annak sérelme esetén, minden esetben bírói védelemben részesítene. A közigazgatási bírósági jogvédelemnek tehát csak a közigazgatási hatos ágok d lscretlonarlús elhatározásától függő közigazgatási tényekkel szemben nem lehet helye^ nem szólván azokról az esetekről, amelyekben a blrós ági hatáskört már az érdeksérelem jelentéktelen volta sem indokolja. - Hogy a közigazgatási bírósági jogvédelem ilyen felfogása nem kizárólag jogbölcseleti következtetés eredménye, hanem az állampolgárok lelkületéből, alkotmányjogi érzületéből fakadó szükségesség ls, arra legélesebben rávilágít az a jellemző körülmény, ho : 7y bíróságunkhoz sürtín fordulnak jogsegélyért olyan ügyekben is, amelyekben a bíróság Ítélkezését a taxát lós rendszerre alapított és a joghasonlóság alapján ki nem terjeszthető birói hatáskör nem teszi lehetővé. Mert az egyszerű felfogású ember jogérzete nehezen érti meg, hogy miért nem kaphat ő jogvédelmet valamely közigazgatási sérelemmel szemben ettől a magas bíróságtól, holott jól tudja - hallja, hogy talán éppen ugyanannak a közigazgatási hatóságnak más ügyben tett rendelkezéselvei szemben az ő szomszédja, rokona, pálytérsa vagy más ismerőse sikerrel fordult ugyanehez a Bírósághoz. És valóban meg kell állapitanunk, hogy az 1896sXXVI.tc . életbelépése óta Bíróságunknak hatásköre a közigazgatási jog, majd a közjog mind szélesebb területére terjesztetett ki, jeléül annak, hogy a jogfejlődés a közigazgatási bíráskodás körében ls minél erőteljesebb megvaló. sulásra törekszik. \ - A jog eszméjének fejlődésével ellentétes lónne tehát min| den olyan elgondolás, anely a Közigazgatási BirÓ3ág hatáskörének megszo1 rltására, különösen pedig az eddig már bírósági jogvédelemben részesített »Uérdekektől a jogsegély megvonására Irányul. M>v f /Folyt, köv./
