Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1
1939-01-10 [196]
1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1938. január lo. .—A FELBONTOTT ELJEGYZÉS KÖVETKEZMÉNYEI. t Így szerény fizetésű kishivatalnok két esztendővel ezelőtt vőlegénye lett egy csinos, fiatal háztartásbeli leánynak, A .1 egy es ség meglehe 18s_ hós s zu időn át tartott s a vőlegény végül is .Levelet irt/a menyasszonyának,* ame]yben közölte, hogy a jegyesi viszonyt feTfbolíilaTarre a leány pert indított vőlegénye ellen, akitől 5ooo pengő erkölcsi kártérítést s ezenfelül oooo pengőt azon a cimen követelt, hogy a jegyesség időtartama alatt a megkötendő házasságra való tekintettel ennyi beruházási és egyéb kiadása merült fel, A törvényszék előtt megtartott tárgyaláson a vőlegény alperes azzal védekezett, hogy a jegyesség felbontására neki alapos oka volt, ép -zért semmiféle kártérítéssel nem tartozik. Felpanaszolta^ fcogy a menyaszszonya sehogyan sem tudott beleilleszkedni abba a szerény, igénytelen élét. be amelyet égy kisfizetésű hivatalnoknak kell élnie. Nap-nap mellett kávéházba járt, kártyázott, mindig az utolsó divat szerint öltözködött. A vőlegény tehát a hosszabb jegyesség alatt arról győződött meg, hogy leendő felesége a házasság megkötése után sem illeszkedne bele abba a szerény tisztviselői életkeretbe, amelyet ő, mint férj számára nyuatani tudna. Ez érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy a jegyesi viszonyt menyasz szonyával megszüntesse. A járásbirósóg a menyasszonyt erkölcsi kárigényével teljes egészében elutasította és ezt az Ítéletet a budapesti királyitábla Bakóczy-tanácsa is helybenhagyta. Az Ítélet indokolása szerint erkölcsi kártérítést nem igényelhet a felperesnő, mert erre jogalap nincsen. De megállapította ugy az elsőfokú biróság, mint a királyi tábla is, a vőlegény kártérítési kötelezettségét azokra az összegekre, amelyeket a felperesnő a megkötendő házasság reményében beruházkodásokra költött el. Az Ítélet idevágó Indokolása kiemeli, hogy a vőlegénynek nem volt joga az eljegyzéstjogkövetkezmények nélkül megszüntetni. Az alperes hosszabb időn át látta menyasszonyának életfelfogását és ennek ellenére az eljegyzést továbbra Is fenntartotta. Ha ezen hosszabb idő alatt a menyasszony részéről felmerültek valamelyes hibáztatható szempontok, azokat a vőlegény nyilván megbocsájtotta. De a királyi tábla mérlegelés tárgyává tette azt is,^hogy az alperesnek majdan mint férjnek módjában állott volna a költekezésre esetleg hajlamos menyasszonyát, illetve feleségét azon vagyoni, illetve jövedelmi keretek közé szorítani, amely az állásának megfelel. /MOT/G. —PE'i LÉKED Ö TÉBOLYOD OTT SÁG. Báró Vócsey Béláné szül. Geisler Irén egy perben, amelyet elvált férje indított ellene a névviseléstől való eltiltás miatt, a táblához egy beadványt intézett, amelyben megrágalmazta az ügyében eljlró egyik birót. Ezért hivatalból felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt báró Vécsey Bélánét kétszáz pengő pénzbüntetésre Ítélték. Amikor ez az ítélet jogerőssé vált, a bárónő újrafelvételi kérelmet terjesztett elő azon az alapon hogy abban az időben, amikor az inkriminált beadványt készitette és beadta, nem volt beszámítható állapotban. E parujitási kórelem folytán elrendelte a biróság a báróné elmeállapotának megvizsgálását. A törvényszélei orvosszakértők szakvéleménye szerint a vádlottnő kóros lelkiállapotu egyén, aki perlekedés! tébolyodottságban szenved és sem most, sem a cselekmény elkövetése idején nem rendelkezett akaratának szabad elhatározási képességével, A büntetőtörvényszék ez alapon helytadott az újrafelvételi kérelemnek, az alapper marasztaló Ítéletét hatályon kívül helyezte olyan indokolással, hogy a vádlott elmebeteg. Ezt az Ítéletet a k irályi ügyészség tudomásul vette, ellenben báró Vécseyné fellebbezést -jelentett be a felmentő Ítélet indokolása ellen azért, mert őt elmebetegneknyilvánították. A budapesti királyi tábla dr. Almásy tanácsa dr. Kiss Sán dor kir, foúgyeszhelyettes felszólalása után az eleőbiróság felmentő ité-" 5 letét helybenhagyta. Báró Vécseyné semmis égi panaszt jelentett be a kúriához. /MOT/G. , ~ 4 1 * .—«. ^
