Magyar Országos Tudósító, 1938. október/1

1938-10-15 [190]

/A békéscsabai szlovák nagygyűlés. Folytatás 1./ Elsőnek barid a Károly evangélikus egyházi tanító állt fel - .18 szólalásra. ' - Ma, - mondotta - amidőn a mesterségesen összetákolt Csehszlovákia.... /ilyen nincs! Le vele! Nech zsiju szlováci! Nech zsiju! Éljenek a szlovákok! kljének!/ •••nemzetiségéi végre a húszéves rab élet és elnyomatása után rendre mind felszabadulnak és anyaországaik népével egyesülnek, nemcsak Magyarország, de az egész világ figyelme egy eddig nem is sejtett probléma, a szlovákkérdés es a ruszinkérdés fele fordul. Hálunk - mondhatni - minden enber, hivatott ós nem hivatott ezzel foglalkozik. Utcán, gyűlésen, mindenütt, ahol emberek összegyűlnek mindjárt erre a kérdésre fordul a beszéd. -Mi, csabai szlovákok Így gyűlésen talán sohasem foglalkoztunk volna ezzel az üggyel, mert tudott dolog, hogy Magyarország álláspontja mindig az volt, hogy minden n.p szabadon, befolyásmentesen döntsön saját sorsa felett. Mi csabaiak legfeljebb könnyekig meghatottan hallgattuk a szülőföldjükről cseh önkénnyel, zsarnoksággal kiüldözött felvidéki s zlov áikok mind énkor 1, de különösen a legutóbbi budapesti megnyilatkozását, amelyben szülőföldjüknek, a mindannyiunk által szeretett Felvidéket maguknak, a. szlovákoknak visszakövetelték és ragaszkodnak ahhoz, hogy a népek önrendelkezési joga legyen jog végre és ne tetszésszerinti magyarázattal elütött maszlag. - Most mégis foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel, mert a cseh irányitás alatt álló kassai és pozsonyi rádió elrettentő példának a mi sorsunkat, az alföldi szlovákság sorsát vette elő, Ugy festették le ka mi sorsunkat: a ma már világszerte megismert cseh hazugságok mód jón, hogy'attól igazán megijedhetett a kezük alatt felnett szlovák fiatalság is. Csak a tapasztalatlan fiatalabbakat ijeszthette meg a cseh rádió, mert azokat a. szlovákokat, akik husz esztendővel ezelőtt talán megtántorodtak, de most kiábrándultak, nem téveszthette meg. -Ilyen olcsó és silány trükkök nem sokat érnék! /Ugy van!/ Ha már minket, az alföldi szlovákokat állit oda a cseh rádió elrettentő képnek, talán nem árt, ha mi magunk ls kissé körülnézünk: vájjon miben állhat a mi szomorú sorsunk? Nézzük meg, miben nyilvánul meg rajtunk a magyar zsarnokság és önkény és rabszolgasors? Azt mondta a kassai és pozsonyi cseh rádió, hogy a felvidéki szlovákság nézzen ránk, alföldi szlovákokra, akkor bizonyára nem fog kívánkozni a magyarországi életre. Azt mondta, hogy itt a legnagyobb nélkülözések közepette tengetjük életünket, nem engedik meg a szlovák nyelv használatát, nincs kultúránk és nincs érvényesülési lehetőségünk, mert szlovákok vagyunk. Ez a szemenszedett hazuság az, ami most bennünket ideállított, különben sohasem gondoltunk volna arra, hogy "cáfolnunk" kell. Kétségtelen, hogy a mi őseink a felvidéki szlovák hazáiból nem idegbe önkény miatt jöttek Ide, hanem a maguk jól felfogott érdekében, egy jobb élet reményétől fűtötten. Jobb sorsot vártak ettől az istenáldotta,termékeny magyar Alföldtől. Reményeikben nem is csalódbak* / Ugy van' Ugy vanl/ - Olyan, a Felvidéken soha nem hitt jólétben bővelkedő területről jöttek, amilyenről mjóg csak nem is álmodtak. A ml két évszázad óta itt élvezett "nyomorunkat" tiszta szívből kívánjuk a felvidéki szlovák testvéreinknekt /Ugy van!!!! Általános derültség./ Ha ők is ilyen életet élhetnének, ha ők is megpróbálhatták volna ezt a ''nyomort'

1

, akkor hiszem, hogy még lebeszélni sem lehetne eket a magyar hazához való hűségről, de kiverni sem lehetne őket innen éppen ugy, mint ahogyan ok nem tudnak mostan megszabadulni a nyakukra nőtt csehektől. Soha Itt senkit a legkisebb anyagi hátrány nem érhetett azért, mert szlováknak vallotta magát. Rendre, a maguk szorgalmas munkája árán, a városok és községek legtehetősebb polgárai lehettek. /Ugy van!!!/ - Nem kell felsorolni városunk pOlgára 1 közül azokat, akik olyan vagyont szereztek Itt, dacára szlovákságuknak, hogy rájuk a ; j tiszteleten kivül még külön megbecsüléssel tekinthet a magyarnak szülef'\ tett magyar is. Soha, som életpálya választásnál, sem vagyonszerzési leik hetőségnél nem volt itt az a megkülönböztetés, hogy valaki magyar / vagy szlovák, mert itt mindenki egyforma fia volt és maradt a magyar hali zának. Mi nem panaszkodhatunk a fejünk felett elmúlt kétszáz esztendő ! ; /Fo ly t. köv./ QjpC