Magyar Országos Tudósító, 1938. szeptember/2

1938-09-21 [189]

ZU: ZADRÁVETZ BESZÉD* / F o 1 y tatás 1./ " - • ••• • - ... Magyar testvér óira szivetekből kiáltón most fel kiáltványunkat I HaJQj«*

/

neg és szívlelje meg az egész világ

e /-.kiáltvány szövegét 7. kiadásunkban adjuk/

c • Ti pedig

; akik most a világ sorsát intézitek és őszintén óhajtjátok levezetni e nagy feszültséget, írust, ma, meg ne .keményítsétek sziveteket! Halljátok meg és értsétek meg: a németek javára épp ugy, mint a m gyarok, szlovákok; lengyelek, rutének ja. vér a a természeti jog és a nőpök Istenének szavát s

,. Egész megoldást kérünk! Félmegoldás, nem megoldás. Ne féltsétek az igazságos cselekedettől államférfiúi tekintélyeteket. Hiba történt húsz év előtt és ha most ti, belátva a hibát^' jóváteszitok azt, ugy nőni. nőni fog az elismerésünk* a hálánk és a szeretetünk, mert Istent éri el a hibázó ember akkor, amidőn jóváteszi hibáját. Szüntessétek, akadályozzátok meg, de rögtön, azt a dühöngő embertelenséget, melynek nyomait látjuk a menekülők nyomórán ós könnyein; - s engedjétek, de minél előbb, a tépett Hungária ölelő karjaiba az elszakított Felföldet./Percekig tartó éljenzés szakította meg többizben a beszédet/, Uzdóozy Sadravetz István ezután Így folytatta beszédété - Ez lesz azután az igazi béke, az 'igazság szent békéje! Mert a magyar nemzet is békét akar! Megdöbbenünk még a gondolatától is, hogy az igazság békés útját egy lángbaborult világ gyűlölködésén.; k korma lepje, el. Épp ezért bízunk bennetek, akik akkora erőfeszítéssel dolgoztok a háború elhárításán, bizunk, hogy nem karddal, de joggal és Istennel hozzátok meg nekünk magyaroknak is az igazságos békét, visszaadva a ni drága Felsőmagyarországunkat és az ott élő összes szeretett testvéreihketj Tomboló lelkesedéssel fogadta a százezres tömeg a. püspök szavait, ütemes kiáltással hangzott a jelszó: vissza, vissza, vissza,,, - Hisszük - akarjuk hinni - folytatta a püspök - hogy igy az igazságra hivatkozva kaphatjuk vissza jogos - évezredes Felföldünket ós ez a n. gy szerű egység, mely nékünk nagy, válságos perceiben mindig cc nőst is, ine ily fenségesen nyilvánul, ünneppé lesz, mely Tedeunát rövidesen a kassai Bonban, Rákóczi fejedelmünk koporsója: amellett zengi el,,, ós ne kelljen gondolnunk sem arra, hogy ezzel az egységgel esetleg dörgő, zugó erővel kényszerüljünk testvéreinket, s szeretett Felföldünket nogtfódoaí és viss zohozni,, Ujabb ha te Inas és tomboló lelkesedés szakadt fel a százezres tö. megből, felemelt karokkal, kigyúlj^t szenekkel tüntetett a tömeg Gsehszlo1 vákia ellen, visszakövetelve a Felvidéket e \ . /Folyt,Köv,/