Magyar Országos Tudósító, 1938. szeptember/2

1938-09-28 [189]

—. VALUTA-DIFFERENCIA PEREKNÉL KÖZÖMBÖS, HOGY A BETEVŐ PENGfiT VAGY DOLLÁRT ADOTT-E A BANKNAK. Goldschmied Dóra egyik fővárosi nagy pónaintézétnél annakidején svájci frankról és dollárról szóló betétkönyveket váltott. Pár hónappal ezelőtt ki akarta venni a betéteket, a pénzintézet azonban csak a mostani hivatalos árfolyamon volt hajlandó kifizetni pengőben a betétkönyvek értékét A frankot 111 pengős, a dollárt 572 pengős értékben követelte aaonban a betevő. Az árfolyamkülönbözet iránt per indult meg a budapesti törvényszék előtt, A tárgyaláson a bank azzal is védekezett, hogy a felperes 1931 év tavaszán pengőt fizetett be és ezt alakította ét a pénzintézet svájci frankká, illetve dollárrá, ennélfogva nem követelheti a régi árfolyamon a pénzét, hanem csak a mostanln, A törvényszék azonban ezt a védekezést nem fogadta el és marasztaló Ítéletet hozott, végrehajtás terhe mellett kötelezte az alperest a v:-lutadifferenoia megfizetésére. Az itélet indokolása szerint 1931 tavaszén, amikor a betétkönyvekre megtakarított pénzét a felperes elhelyezte, ugy a dollár, mint a svájci frank értékállandóságába vetett hit szilárd és megingathatatlan volt. Mivel a felperes pénzügyletekkel egyáltalán nem foglalkozott és arra sinos semmi adat, ho gy a felperes a betéteknek ezen idegen pénznemben való létesítésével valutáris nyereséget akart volna elérni, ebből arra kell következtetni - mondja az itélet - hogy a betét elhelyezésével a felperesnek az volt a célja, hogy vagyonát a belföldi pénz esetleges romlásától megóvja és annak értékállóndóségőt biztosítson. Azzal pedig, hogy az alperesi pénzintézet ilyen idegen pénznemü betéteket elfogadott, a felperes ügyleti akaratához hozzá járul tnak tekintendő, Dr, Martinovich Géza kir. törvényszéki biró ezen Ítéletében hangsúlyozza még, hogy az ilyen pénzmüveleteknél a jóhiszeműségnek és méltányosságnak érvényesülnie kell. Ez pedig csak akkor jut kifejezésre, ha a bank azt az összeget fizeti ki a betét ellenértékeként, amely árfolyamon az fcdegen pénznemek a betétek létesítésekor állottak, /MOT/ G, — A NYUGDÍJAS KÖZHIVATALNOKNAK KEVESEBB TÁRTÍSDIJÁT KELL FIZETNI, MINT AMENNYIRE TÉNYLEGES KORÁBAN KÖTELEZTE MA GÁT. Egy köztisztviselő, amikor elvált a feleségétől, a válóper során arra kötelezte magát, toogy feleségének havi száz pengőt fizet végleges nőtartásdij elmén. Ezt az összeget hosszabb időn ót folyósította ls. Most a budapesti kir. törvényszék előtt a férj pert Indított elvólt felesége ellen és arra kérte keresetében a bíróságot, hogy a százpengős nötartasd-jat havi negyven pengőre mérsékelje. Keresetét azzal okolta meg a felperes,hogy legutóbb betegsége miatt nyugdíjazták. Mint tényleges tisztviselő havonta 434 pengő volt a járandósága és most mint nyugdijas mindössze 234 pengőt kap. De érvelt azzal ls, hogy időközben újra megnősült ós második feleségét is el kell tartania, de segélyeznie kell öreg édesanyját ls. Az elvált asszony ragaszkodott a szézpengős tartásdíjhoz és előadta, hogy utóda, a felperes második felesége kitűnő fizetésű állásban van, ugy hogy e házassága révén a volt férje még előnyösebb helyzetbe jutott. Ez a védekezés azonban csak ugy bizonyult valónak, hogy a második asszonynak a havi illetménye mindössze 84 pengő. A kir. törvényszék ezekután helytadott a keresetnek akként, hogy a korábbi százpengős nőtartásdijat 8o pengőre mérsékelte, mert ugy találta, hogy a fennforgó esetben a felperes ezt az öszszeget saját létfenntartásának veszélyeztetése nélkül fizetni képes első felesége számára, /MOT/ G.