Magyar Országos Tudósító, 1938. augusztus/1
1938-08-13 [186]
Budapest, 1938. augusztus 13 • ^ ^^^^ XX, évfolyam 182. szán. /A DEBRECENI REPÜLŐKATASZTRÓFA ÁLDOZATAINAK TEMETÉSE. Folytatás 5./ Antal István államtitkár beszédének elhangzása után dr. Tóth László., a Nemzett Újság főszerkesztője, a Magyar Újságíró Egyesület elnöke lépett a feketedrapérlás emelvényre s a sírástól elcsukló hangon vett bucsut a toll- és a levegő mártirjaltól P - Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Nekem jutott az a fájdalmas feladat, hogy a magyar ujságlrórend nevében bucsut vegyek társaimtól ós meghajtsam rendünk gyászlo€ogó j át azok előtt a repülők előtt, akik veletek együtt szálltak a magasság felé és zuhantak a megsemmisülésbe. Kedves társak! Drága fiuk! Gyerekek!..,- csuklott ismét sírásba dr. Tóth László hangja - mit mondjak én nektek itt most az imádság, a hit vigasztalása után és azok után a gyönyörű szárak után, amelyeket az országot és a kormányt képviselő férfiú mondott emléketekről s éppen olyan valaki intézte ezeket' a^szavskat Hozzátok, akit mindig igazi társunknak éreztünk és vallunk. Öregebb testvéretek, őszülő báty átok,megszégyenülten állok itt előttetek ós hiába keresem azt a szót, a fájdalom könnyoi között napok óta, amely méltó volna búcsúztatásotokhoz, fájdalmunkhoz és érdemeitekhez. Nekünk s akiknek a mesterségünk a szóval való báná3, az Írás, most az az érzésünk, mintha szinte ti ls hallanátok, amit mondok, mérlegre teszitek a szavakat; megméritek a jelzőket, mintha a szerkesztőség asztalánál léziratot javítanátok. Az az érzésem, hogy három'szó az, amely ki f ejezi azt, amit most érzünk. Az első szó a bánat szava, amely szivünkben mérhetetlenül és végtelenül fáj, anikor el kell búcsúznunk s ti soha többet nem jöttök vissza a szerkesztőségekbén elárvult Íróasztalotokhoz, nem fogtok jönni hírekkel, értesülésekkel, fiatalságtok lobogásával, életerőtökkel, becsületes bátorságotokkal, amellyel kiáltatok az igazságért* - A második szó az igazság, amelyárt éltetek, amely magával ragadott és nem engedett el benneteket többé. Ott ült a tollatok végén es parancsolt nektekc - A harmadik szó a magyarság. Ennek a magyar fajtának, ennek a küzdő, szenvedő magy ars águnknak voltatok nemcsak a képviselői és harcosai, hanem az előőrsei, a hírnökei és messze jövendőjét mondó jósai o Mint ennek a kornak a gyermekei, szülöttei, az újságírás szenvedélyén kivül a kor szenvedélyének, a gyorsaságnak, a szárnyalásnak, a magasba emelkedésnek, a földtől való elszakadásnak a szenvedélye lá vitt benneteket s ez avatott benneteket a magyarság igazi bajnokaivá. Nincs egyénibb ember, mint az ujságlrój de Íme, nincs is senki, aki többet és jobban tudna alni a közönségének; mint az újságíró. Nincs senki, aki a független tollért jobban tudna harcolni és aki'a szabadság jelentőségét jobban érezné 9 Nincs senki, aki jobban tudná, hogy mit jelent a fegyelem és csak a távolállók Itíszik, hogy az újságíró könnyelmű és bohém életet élő ember, aki úgyszólván a társadalmon kivül éli Az újságíró éli igenis a legnehezebb életet,, viseli a szerzetesi szegénységet s követi a katonai fegyelmet, mert tudja, hogy minden perces késésevei esetleg a lap életét teheti kockára,. Ezért vagytok az újságírásnak a nősei« Az életeteket áldoztátok, de még az utolsó uton ls agyatokban ott izzott már a riport, az útról akartatok Írni, a jegyzetek már ott voltak a zsebeltekben s ekkor hirtelen egyszerre elmultatok, életetek szárnyalása a gép szárnyaival együtt megsemmisült, gép, acél, motor, olaj, sziv, emberi élet egyetlen ronccsá vált s a megsemmisülés szörnyű képe terült a földre 0 De ebben a pillanatban azt érzem, Isten nyúlt'le értetek, ti az égbe repültetek, csak testetek porhüvelye zuhant alá. Keresztények vagyunk, tudjuk, hogy a megsemmisülés csak földi megsemmisülés. Mi, öregek, akik éljük a magunk ujságlró^éietét, szinte irigyeljük, hogy Ilyen tündöklő módon tüntetek el az égbe; nekünk az öreg, kopott # nyugdíjas élet lesz a sorsunk, nektek Íme hódol az egész nemzet, • mindenki* aki tudja, hogy mit jelent az újságírás és halálotokkal ráeszj máitettetek mindenkit, hogy mi az újságírónak lenni.^Arra kérem az őrli szág közvéleményét, hogy amikor s aj torok, újságírókról beszélnek, gondolni j anak hősiességetekre. Fórfias,munkás, szép, nemes életetekre* V"\ ' /Folytatása következik./
