Magyar Országos Tudósító, 1938. augusztus/1
1938-08-16 [186]a
/BALOGH EL--AAR FSLSÖH.:ZI TW TEHET :.:'SE . Folytatás 1./ Öt órakor érkezett meg' Ravasz László református püspök fekete p : alástban s hangzott fel az Operaházi kórus gyászéneke? "Te Benned híztunk eleitől fogva*.* M Ravasz LásZló püspök imádsága után nemesveretü sz vakkal búcsúztatta el Balogh Elemért. Ez a ravatal - mondotta többek között - telve van virággal, buzakalássZal ós selyemszalagokkal, olyanj mint egy megtestesült nagy-nagy zokogás-, de egyúttal hit és nagy Ígéret eZ a ravatal* A virágok mögött gyümölcsöket látunk s a buzakaraszokból az aratás arany tengere nő 0 Mint az írás szava mond jaj előbb . elvetik a magot, melyből kinő a fü, kalászba szökken és learatják* A halál értelmét adja ez a kép. Kora tavasztol késő őszig tart a birkózás a földdel. Ilyen elcsukló birkózás az emberi élet is. Birkózás azért, hogy a kövekből kenyér legyen. Balogh Elemér egy életen keresztül küzdött, dolgozott csendes munkával. Elvetette a magot, a gondolatokat* éjjelt, nappallá tevő inunkéval dolgozott hí aratás számára s szántóvető volt,'aki nemcsak magának vet ma^ot és élete terméséből mindenki eszik* Balogh Elemér életétől* megbecsülésben részesült, mindent megnyert* amit ebből a nemzedékből egy érdemes magyar ember meg y érhet, de élete munkássága révén maradandó lesz a következő nemzedékek számára is* Azok közé fogják sorolni nevét, akiknek az élete jótétemény adott időben egy nemzedék számára. A porba hulló test összeomlik, de láthatatlan aranykalász lesz belőle s aratás minden ember az Úristen számára, amikor az Urnák ezüstsarlója megsuhon. De a sarló suhanása nyomán az Ur tenyerébe veszi a-drága kalászt és megsimogatja. Áldás nevére. A búcsúztató után Ismét imát mondott Ravasz László püspök, majd a Hangya nevében Bernát István búcsúzott el a magyar szövetkezeti élet nagy halottjától. Hosszú, négy évtizedre kiterjedő együttes munkának képe vonul el előttem, - mondotta Bernát István'-.Küzdöttünk közös ideálokért és átéltük a reményeknek, csalódás oknak* szétfcizló Illúzióknak és elért sikereknek Változatos eseményeit. A munka kezdetén kevés okunk volt az optimizmusra. Az önzés uralma akkor megdönthetetlennek és örökkévalónak látszott. A ml feladatunk volt, hogy ezen rést törve fenköltebb törekvéseket töltsünk az emberek szivébe és ezen a réven a magyar közéletbe • Ami lehetetlennek látszott, mégis megtörtént, önzetlenségről, altruizmusról, szociális politikáról és nemesebb érzésekről beszélni - amelyek a magasabbrendü fejlődés feltételei ós tényezői - egy fél századdal ezelőtt nálunk, de más hói is kockázatos vállalkozás volt. Az elsietett kezdeményezés eredménye az lehetett volna, hogy megértés hiányában munkatársak nélkül maradunko Ezért voltunk k énytelének elsősorban azokat az anyagi előnyöket hangoztatni, amelyek a szövetkezeti tömörülésből fognak fakadni: a kisemberek felszabadítását az uzsora nyűgöző és megsemmisítő hatása alól, a szervezkedés előnyeiről, melyek nélkül nagyobb sikereket elérhi lehetetlen* - Balogh Elemér tevékenysége a gyakorlatban a szövetkezésnek csak egyik ágára terjedt kl, de átnyúlt a szövetkezeti gondolat- . nak, mint a nemzeti megújulás egyik eszközének egész területére ls. A magyar nép alsó rétegei, amelyek érdekeiről volt szó, megértettek bennünket,/ csatlakoztak a. kibontott lobogók alá, kik bizonyságát adták annak, hogy népünk lelkében drága értékek és dicséretes tulajdonságok rejtőznek, amelyek kifejlesztése a nemzeti politikának egyik legfontosabb és legtöbbet érő feladata. Az országos politika mindinkább felénk fordult, a támadások erejüket vesztették és Balogh Elemér megérhette . azt, hogy a nemrégen megtartott jubiláris közgyűlésen a kormány elismer óse, a külföldi társ-szövetkezetek rokonszenve és a kisemberek ezrei egyaránt bizonyították: nem fáradtunk; nem törődtünk és nem küzdöttünk hiába. Ezért kell kijelentenem, hogy Balogh Elemér élete Igazán szerencsés élet volt. Szelid* jóindulatú.; előzékeny, szeretetreméltó egyéniség volt, aki tőle telhetőleg Igyekezett másokkal jót tennie Koporsójából az a biztató szózat hangzik felénk^ hogy akinek'munkája sikeres volt, hasznot jelentett a társadalomnak es nemzetének, akit szerettek, az nem élt hiába, emlékezete élni fog mindazokban, akik fogékonyak a nomes törekvések iránt. /F oly t at ás a köv et ke z 1 k«/
