Magyar Országos Tudósító, 1938. július/2

1938-07-15 [185]

Hivatkozás a zsidótörvényre egy hontalanná vált német állampolgár notartási ügyében a budapesti törvényszék' előtt. A budapesti kir, törvényszék előtt egy érdekes notartási pert tárgyaltak, amelynek keretében először történt hivatkozás az 1958.évi XV. törvénycikkre, amelyet köznyelven zsidótörvénynek neveznek, A perbeli tényállás szerint egy budapesti gépgyár cégvezetője három esztendővel ezelőtt elvált a feleségétől, A volt házastársak vagyonjogi viszonyukat közjegyzői okiratban rendezték, amelynek egyik pontja szerint s férj arra kötelezte magát, hogy elvált feleségének végleges nőtertásdij címén minden hó elsején 275 pengőt fizet, E kötelezettségének a cégvezető mindenkor pontosan eleget tett, de volt felesége ennek ellenére , néhány hónappal ezelőtt pert indított ellene és koresetében arra kérte a törvényszéket, hogy volt férjét ítélettel kötelezzék a házassági törvény értelmében a nőtartásdij biztosítására. Ezt a kereseti kérelmét a felppresnő aazal támasztotta alá, hogy volt férje időközben hontalanná vált és már hosszabb idő óta nincs munkavállalási engedélye, tehát az ország területéről bármikor kiutasítható. Elismerte a felperesnő, hogy a volt férje mint cégvezető most is a gépgyár szolgálatában áll, de azt kívánta, hogy haezt az állását hontalanság, vagy zsidó volta, illetve bármely oknál fogva elvesztené, már most mondja ki a bíróság, hogy a felmondási időre járó fizetésének, valamint a végkielégítésének'a fele az ő notartási igényének biztosítására bírói letétbe helyeztessék, A volt férj ügyvédje a felperes keresetének elutasítását kérte és előadta, hogy az alperes német állampolgár volt, aki azonban az 1953. évi július 14-én hozott birodalmi törvény-alapján vesztette el est az állampolgárságát, inert nem volt ár^a származású, A cégvezető édesapja eredetileg osztrák állampolgár volt es a közös hadseregben a háború alatt, mint kapitány teljesített szolgálatot, A morva országi születésű apa csak a háború utá n szerezte meg a német állampolgárságot. Hivatkozott az ügyvéd még arra is, hogy az alperes még most is a gépgyár alkalmazásában áll havi javadalmazása 1200 pengő. Igazolt a,-hogy notartási fizetési kötelezettségének mindozideig pontosan eleget tett. Bejelentette, hogy munkavállalási engedélyét ezideig mindig kedvezően intézték el s ez az elintézés legutóbb is kedvezően történt, B védekezés előtérjjsztése után a felperesi ügyvéd a zsidótörvényre hivatkozott, amelynek alapján az alperes függetlenül 'a munkavállalási engedélytől állástalanná válhat, mert a törvényben előirt husz százalék keretén kivül eshet* Dr. Török Géza kir,tövényszóki biró ezokután a felperesnőt kereseti követelésével elutasította és 300 pengő perköltség megfizetésére kötelezte. Az Ítélet indokolása hivatkozik az állandó bir°i gyakorlatra, - amely szerint az időszakonként esedékessé váló követelés, tehát a nőtartásdij biztosítása is csak akkor követelhető, ha az veszély ztetve van. A követelés azonban csak akkor tekinthető veszélyeztetettnek, ha az adó

s harmadik-személlyel összejátszik avégből, hogy abhitelező elől a kielégítési alapot yol von ja. Ilyen esetről azonban j perben szó sincs. Kitér az ítélet indokolása a zsidótörvényre való folporosi hivatkozásra is. A törvényszék nem tartja valószínűnek, hogy-a gépgyár a zsidótörvény alapján éppen az alperest bocsátaná el állásából, Aa alperes, aki német állampolgárságának elv sztéso folytán most csakugyan hontalan, mint ilyen egyelőre az állam terű-' letérői 'ppen állampolgárságának hiánya miatt nem volna kiutasítható. A fennforgó konkrét eset szerint a felperes által előadott tény tehát csak a jövőben és csak esetleg bekövetkezhető tényeknek minősülnek, ennélfogva a felperesnő tartási igénye ezidőszerint veszélyeztetve nincs, ennélfogva a tartásdíj biztosítása iránt jlőtorjesztett keresetét , mint alaptalant, el kellett utasítani . A felperesnő a törvényszék kedvezőtlen Ítéletét fellebbezéssel támadta meg, ugy hogy ezzel az érdekes perrel az ősz folyamán a felsőbíróság is'foglalkozni fog, /Magyar Híradó/