Magyar Országos Tudósító, 1938. július/2

1938-07-30 [185]

PERENCZY KAROLY, 1. törvényszéki kiadás* Budapest, 1938. július 3o. _ — A SVÁJCI FRANK LEÉRTÉKELÉSÉBaL KELETKEZETT KÁRT A BANK NEM HÁRÍTHAT-^ JA ÁT A BETEVŐRE* „ _ . . A dollárperekhez hasonló ügyben hozott érdekes Ítéletet dr. Martinovics Géza budapesti kir. törvényszéki biró, ahol azt kellett eldönteni, hogy svájci frankról szóló betét kifizetésénél a régi, vagy a mostani leértékelt svájci frank árfolyama szerint kell a betét ellenértékét kifizetni. A pert özv. Spielberger Arminné indította az egyik pesti nagy pénzintézet ellen 19,7oo pengő toké és járulékai Iránt. A perbeli tényállás szerint a felperes néhai férje loo.ooo pengő betétet helyezett el a bank Klauzál-téri fiókjánál. Ezen összegből 193o-ban 5o.ooo svájci frankos csekket vásárolt a banknál s ezt az összeget Svájcban helyezte el. A betéti folyószámláját Spielberger svájci frankbetétre változtatta át s abban az időben 111 pengő 4o filléres volt a frank árfolyama. Most az özvegy ki akarta venni a bankból ezt a betétet, de a pénzintézet 77.6o pengős árfolyamon akarta kiegyenlíteni, amit az özvegy nem fogadott el és az árfolyam .különbözet cimén perelte a bankot a kereseti összeg megfizetése iránt, A törvényszék előtti tárgyaláson megállapítást nyert, hogy Spielberger 193o-ban ingatlanvásárlási tervekkel foglalkozott 1 de a bank fiókvezetője azt tanácsolta, hogy inkább vásároljon valutát, mort kereskedőnek nem célszerű, ha a pénze ingatlanban fokszik, mert ezt nehezen lehet hirtelen értékesíteni. Ugyancsak a bankfőnök tanácsolta azt is, hogy svájci frankot vásároljon és azt helyezze el folyószámlabetétként náluk. A törvényszék most hozott Ítéletet ebben az ügyben és kötelezte ' a bankot^ hogy végrehajtás terhe mellett fizesse meg a felperesnek a keresetileg érvényesített 19,7oo pengő tőkét, ennek kamatait és lloo pengő perköltséget. Az Ítélet indokolása hivatkozik arra, hogy a svájci frank értékében történt változás a svájci szövetségtanács két év előtt hozott elhatározása folytán következett be. amikor a svájci nemzeti bank letért az aranyalapról. A franknak ez a leértékelése tehát az ítélet megállapítása szerint is rendkívüli intézkedés volt. A peres felek kőzött létesült Jogügyiét teljesítésénél azt a jogszabályt kell alkalmazni - mondja az ítélet - hogy a teljesítés ugy történjék, ahogyan azt a jóhiszeműség ós méltányosság megkivánia. Ennek figyelembevétele mellett a bank csak akkor tesz eleget fizetési kötelezettségének, ha a folyószámlabetét értékét az elhelyezés idejében fennállott magasabb árfolyam mellett fizeti vissza. Ha a fölperes a betétjét, mint ahogyan eredetileg is tette, Zürichben hagyja, akkor etz &85?>ben kiadott rendeletek értelmében be kellett volha jelentenie ezt a követelését a Magyar Nemzeti Banknál, ahol a teljes, leértékelés előtti árfolyamot fizették volna ki. De ha a Nemzeti Bank ezt a követelést nem vette volna igénybe és a pénz. Zürichben maradt volna, akkor még magasabb árfolyamon is módja lett volna a felperesnek a pénzt * értékesíteni. Méltánytalan lenne tehát - mondja a tör-" vényszék itélete

r ha a felperes a régi árfolyamnál jóval kisebb árfolyamon kapná vissza a vagyonát, amelyet utóvégre értékéllandósági célzattal helyezett el a banknál. Nincs tehát joga a pénzintézetnek ahhoz

# hogy az értékcsökkenés veszélyét a betevőre hárítsa át. Nem jogosítja fel a pénzintézetet erre az sem hogy utólag olyan nyomtatványt küldött a felperesnek, amely szerint a külföldi valutára szóló követeléseket a felek veszélyére tartja fenn. Ez a nyomtatvány még aláírás esetén sem igazólja" faoíty a felek között errenézvo kötelező megállapodás jött volna létre" mert a bank tartozik a felet figyelmeztetni arra, hogy ennek a rendelkezésnek mily értelmet kivan tulajdonítani, A/íIOT/d.