Magyar Országos Tudósító, 1938. április/1
1938-04-06 [178]
AUfüMlü O X U ijA ŰJjOAÜAŰA JVUJJLiiSJiilKÖ JjJ A r ÜLI 11KU oRüL o Szerdán délután a Magyar Tudományos Akad érni án ' ülést tartott a Kisfaludy Társaság V o i n o v i c h Géza elnöklésével a Az elnöki asztalnál helyet foglalt még Csatho Kálmán, Kéky Lajos, a termet zsúfolásig megtöltő előkelő közönség soraiban pedig megjelent többek között Sztranyavszky Sándor dr. titkos tanácsos, a képviselőház elrioke ls. Az ülésen a folyoügyek letárgyalása után K o r n i s Gyula dr. titkos tanácsos, a képviselőház alelnöke tartott előadást "Kölcsey a politikus" címmel, Kölcseyről, minc érzelgő-ábrándozó költőről s magányban elmélkedő filozófusról emlékezett meg, aki vállalta a közélet porondján szónokló és küzdő politikus szerepét 0 Ez a^szellemi alakváltozás Kölcséynél természetes lelki folyamat. Feltört belőle a vágy, hogy a'környező társadalmat átalakítsa és szervezze, értékeszméinek meghódítsa, Kjjlcseynek jól átgondolt reformeszméi voltak, küldetést érzett arra, hógy elveinek a valóságba való átültetésére a politika küzdőterére lápjen a jSzobájába zárkózva gondolkozott uj hivatásáról, a politikáról s ennek tárgyáról, a hazár^lj -"melynek nevében jött munkálni és minden bizonnyal :-küzdeni, Aggodalma a politikai pályával szemben érthető, mert tudta, hogy az országgyűlésen sok csalódás és fájdalom fogja érni. Ifjabb korában költő és Író volt, ' akkor ezen a téren lehetett leghatékonyabban szolgálni a nemzet ügyét. Az 1825, évi országgyűlésig a közélet kénytelen volt elnémulni, A nemzeti irodalom készítette elő a nemzeti újjászületés korszakát, a politikai reformszellem felébredését. Irodalmi érdemei mindjárt az országgyűlés megnyitása után nagy tekintélyt kölcsönöznek neki. Igaz, hogy az országgyűlés tagjai sosem nézik vérbeli politikusnak, haiem Inkább az elvek tudós emberének, s költői lendületű fényes szónoknak. Kemény Zsigmond azt mondta róla később, Kölcsey szónoklatokat irt az országgyülésenversek helyett ez irodalom számára; Viszont Kölcsey mélyen lenézte a kevéssé müveit, üreslelkü* egymással szenvedélyesen összehorgoló, az el-' vek és eszmények magaslatára emelkedni ném tudó gyakorlati pclitikusökat• Felülről nézte az embereket s eáek alulról tekintettek rá t önkéntelenül tiszteletet éreztek iránta, Kölcsey politikai eszményei, amelyekért küzdött, az alkotmánytól biztosított szabadság, a nyugati liberalizmus és demokrácia, a nemzeti nyelvnek a közéletben ós iskolákban való uralma* Mindezek az eszmények általános világnézetéből folynak. Alkotmányunknak ma sincs időszerűbb védője, mint Kölcsey. Mintha csak azok szánára irta volna ezeket a klasszikus szavakat, akik manapság az egyéni és társadalmi szabadságot Oltalmazó alkotmányt a diktatúra rendszerével szeretnék erőszakkal felcserélni: "Nem egyszer hallottan a gondolatlan állítást, hogy törvényeink és egész polgári alkotmányunk a régen mult századok körülményei között támadván az ujabb kor megváltozott helyzetéhez többé nem illenek, s azokat másokkal kellenn felcserélnünk. De váljon lehet-e idő, mikor az emberiségnek kevesebb szüksége legyen a szabadságra s abb- 1 foly° jótéteményekre, mint egykor volt? Miért ami szabadságunkat érző szent alkotmányt semmivé tenni? Hogy emberi jussainkat elvessük?" Az alkotmány egyik alapvető biztositékának a szólásszabadságot tartotta. A másik sarkalatos szabadság a sajtó szabadsága, A c enzura eltörlése az 1791; évi országgyűléstől kezdve a manyar politikai élet állandó követelménye. Elszánt- hl ve volt Kölcsey a vallásszabadságnak is. Romantikus történetfilozófiáját legyőzte benne a liberalizmus érzése és eszmetana, hamar megtörtént a hitújítás, mindenki számára biztosítani kívánta a lelkiismeret szabaiságáto Minden izében a liberalizmus hive volt. Ha valaki a társadalomra nézve veszélyes erőket fejleszt ki - azt tartotta -, önként ellenerők lépnek fel, anelyek megküzdenek anazokkal s igy az erők szabad játéka magátél megteremti a társadalom összhangját. Szive mélyéig át volt hatva a korszellemnek politikai, művelődési és gazdasági követelményeivel.. Szemében a korszellem szó homályossá és zavarossá szürkült s a politikusoknak a korszellem szóval való játékát epés | szatírával leplezte le. Ö a korszellem alatt reformszellemet értett, el| törölni a ki avult intézményeket és törvényeket, helyükbe jobbakat álliU tani.
