Magyar Országos Tudósító, 1938. március/1
1938-03-05 [176]
—GYoGYÁRU" NAGYKERESKEDŐ FOGORVOSRAK SEM ADHAT EL GYÓGYSZERT. Elvi jelentőségű Ítéletet hozott dr. Kóczán Ödön budapesti kir.. törvényszéki biró abban a perben, amelyet a Magyarországi Gyógj- szerész Egyesület indított Lakatos és Rajnai gyógváru nagykereskedő bej. cég ellen tisztességtelen verseny abbahagyása iránt. A felperesi egyesület kettős panaszt emelt az alperesi cég ellen. Kifogásolta, hogy ez a gyógyáru nagykereskedő cég a fennálló tilalom ellenére magánfeleknek is kiszolgáltat gyógyszerárukat, a másik kifogást pedig azért emelte a felperesemért a Lukatos és Rajnai cég f ogorovosokm k és fogtechnikusoknak, is el-d a praxisukban való felhasználás céljain gyógyszerkülönlegességeket. A törvényszék előtt megtartott tárgyaláson az alperesi cég tagadta, hogy magánfelek számára gyógyszerárukat kiszolgáltatott volna. Azt viszont beismerte, hogy gyógyárukat fogorvosoknak csakugyan elad, de vitatta, hogy ehhez joga van, mert a fogorvosok magánfélelmek nem tekinthetők. A bíróság több tanút hallgatott ki, akik vallották, hogy mint magánfelek gyógy szerkülönlegessége ; et vásároltak az alperesi cégnél. A bíróság ez alapon helytadott a kereset e részének és esetenként kiszabandó pénzbirság terhével eltiltotta az alperesi céget, hogy gyégyszerkülönlegességeVet magánfelek számára kiszolgáltasson. De helyt, dott a törvényszék a kereset másik részének is, s uz alperest attól is eltilt ott.., hogy gyógv szerárukat fogorvosok, illetve fogtechnikusok számára eladjon. Az Ítélet inőcfcolása hivatkozik arra a kereskedelemügyi miniszteri rendeletre, amely a flrogeria és a gyógyáru nagykereskedés üzletkörét szabályozza. Eszerint a gyógyáru nagykereskedő fogyasztódnak árut nem adhat el. Aki ez ellen vét, kihágást követ el, így tehát tiltott cselekményt követett el az alperes, amidőn magánfeleknek gyógy szerkülönlegességeket eladott* Igaz ugyan - mondja az Ítélet - hogy nem minden cselekmény tiszt ességtelen, amit a törvény tilt. De tisztességtelenné válik a cselekmény természete, vagy az elkövetés külső körülményei folytán. Az általánosan uralkodó erkölcsi felfogás az, hogy. aki a közegészségügy oItalmáro szolgáló ronds*abál~t megsérti, az a jóerkölcs és tisztesség követelményei ellen-vét, tehát a kereset első részét emiatt alaposnak ismerte el a bíróság, A kerpset másik része tekintetében utalt a bíróság a gyógyszerészi törvényre, amely azt a rendelkezést tartalmozza, hogy gyógyszerek a gyógyászati cél elérésére megkívántató adagokban, trehát a fogyasztók számára kizárólag csak okleveles gyógyszertártulajdonosok, vagy olyan egyének adhatnak el, akik kézi gyógyszertár tartására jogosultak. Ennélfogva állapítja meg az itélet - az orvosok, tehát a fogorvosok is gyógy/szerek t továbbadásával csak kivételesen és csakis abban az esetben foglalkozhatnak, ha kézi gyógyszertár tartására jogot nyertek. De az ilyen kézi gyógyszertár tartására feljogosított egyének is kizárólug csak orvosok lehetnek, akik a gyógyszereket a hozzájuk legközelebb eső gyógyszertárakból kötelesek beszerezni. E törvényes rendelkezésekből a biróság azt a következtetést vonta le, hogy az orvos ós a fogorvos is nem teltinthető tibvábbeladónak, hanem fogyasztónak, még akkor is, ha a gyógyszert nem a saját egészségének helyrehozása, hanem betegeinek gyógyítása céljából használja fel szukszerü módon* Fogyasztó alatt nemcsak azokat kell érteni, akik a gyógyárut saját egyéni céljaikra használjók fel, hanem azokat is, akik hivatásszerűen rendeltetésüknek megfelelő módon használják a gyógyárukat, Épp ezért a törvényszók a kereset második részének is helytadott és az alperest eltiltotta attól is> hogy gyógyszereket fogorvosoknak adjon el. Az itólet ellen benyújtandó fellebbezés £> lytán a fielsőbiróság is foglalkozni fog ezzel az érdekes jogi kérdéssel, /MOT/G,
