Magyar Országos Tudósító, 1938. január/2
1938-01-26 [173]
ELŐADÁS A SZÖVETKEZETI STA TISZTIKAR ÓL. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége irodalmi és statisztikai szakosztályának ülésén Sipos Sándor dr. kormánytanácsos tartott érdekes előadást "A szövetkezeti statisztika szükségessége és lehetőségei" cimmel. Rámutatott arra, hogy a gazdaságstatisztikának a háború óta bekövetkezett fejlődése eddig nem volt kihatással a szövetkezeti statisztikára. Jóllehet fontos lett volna a szövetkezeti statisztika kiépítése, mégis visszamaradt és csa v lassú lépésekkel haladhatott előre. Csak részletes statisztika birtokában lehet a gazdasági élet hullámzásaihoz hozzásimulni. Az utolsó évek megváltozott irányzata azt mutatja, hogy a szövetkezetek szerepe a jövőben fokozódni fog. Szerepüknek a szövetkezetek csak ugy felelnek meg^ ha megteremtik a jó szövetkezeti statisztikát, A statisztika kiépítését a szövetkezeteknek maguknak kell szorgalmazniuk és a kiépítést a hivatalos statisztikai szervekkel együtt kell megoldani, A nagy tetszéssel fogadott előadás után Szigethy Gyula miniszteri tanácsos, az Országos Központi Statisztikai Hivatal elnöksége nevében kijelentette, hogy a hivatalnak már régi törekvése a szövetkezeti statisztika kiépitése. utána Farkas Vilmos Szólalt fel, majd Boróczy Rezső, az adatgyűjtés fontosságára mutatott rá. Vitéz dr, Gábriel Jenő és dr. Sipos Sándor felszólalása után dr, Antal István ny. államtitkár mondott köszönetet az előadásért, rámutatva arra, hogy a jövőben fontos feladatok várnak a szövetkezetekre s igy a szövetkezeti statisztika kiépitése hatványozottan nagyjelentőségű kérdés./MOT/J. —HINDY ZOLTÁN ELOADASA A kkMZETI IlLU3B;.K, Az Országos Nemzeti klub' szerdai vitaestjén Hindy Zoltán ár» tartott előadást "Óvjuk a magyar nyelv tisztaságát" cimmel. Bevezetőszavaiban utalt arra, hogy aki a magyar nyelvet figyeli, megállapíthatja, hogy az idegen szavak sokasjtága tarkítja. Hovatovább odajutunk, hogy nyelvünkben már csak a jellegzetes ragozás lesz magyar, de a ragot csupa idegen szóhoz biggyesztjük. Azt szokták erre mondani, hogy nincs megfelelő magyar szó. Ha nem törődünk vele, valóban nincs, de ha csak egy kis fáradtságot veszünk magunknak, rájövőnk arra, hogy az általánosan használt idegen szavak háromnegyedrészétől a legnagyobb könnyedséggel megszabadulhatunk, ha pedig egy kissé megerőltetjük magunkat, a maradék egynegyedet is majdnem egészen kiirthatjuk, Ami még ezenfelül megmarad, azt nyugodtan elszenvedhetjük, mert régen meggyökeresedett, magyarrá vedlett szavak, amelyeknek- erőszakos magyarítása nemcsak felesleges, hanem szinte már káros lenne, A pusztitás mellett ott settendkedik a másik veszedelem: a csúf itás. Ennek legvirágzóbb hajtása a visszaélés az igekötőkkel. Annyira úrrá lett, hogy a legtöbben már észre sem veszik, sőt nem is tudják, hogy sokszor nem is csak torz kifejezést hasznának, hanem a rosszul alkalmazott igekötővel tulajdonképpen mást mondanak, mint amit akarnak. Az igekötő általában más értelmet ad és a helytelen használatával vagy értelmetlenül beszélünk vagy az egyik értelmet kiirtjuk tehát a nyelvet szegé nyitjük. Megdöbbentő, hogy a gondolkodásunk annyira eltorzult, hogy az értelmetlenséget megértjük, mégpedig ugy, amint a kifejezést haszháló azt értetni akarta. Ennek kirivó példája a jegy "elkezelé se", Ha valaki ezt mondja, megértjük és eszünkbe sem jut, hogy alapjában sikkasztásról beszélj Ezenfelül ott hemzseg a sok felesleges összefüzés; "Leigazoltatás", "leellenőrzés", ;í le jogosítás", "megrendezés ","megtervezés", "kinézbesité s'k "kivizsgálás", stb 0 Mindannyiunkban van annyi ]A nyelvérzék, hogy az ilyen szavaktol kevés vigyázattal megszabadulhatunk, ÍM Nehezebb attól a megrögzöttságtői szabadulni, amelybe a nem hétköznapi ftö nyelv ferde elképzelésével estünk. Ez vonatkozik a különböző hivatások yi<gyakorlóinak nyelvére, a hivatalos, a törvényhozási és a törvénykezési /nyelvre. Ezeknek különös sajátossága a nehézkesség, I /Folyt,köv,/
