Magyar Országos Tudósító, 1938. január/1
1938-01-10 [172]
— ZU RABLÁSI ÜGY.,,/1. folytatás./ a lopott holmic megtarthassam, hanem azért, hogy elmenekülhessek. A továbbiak során Piseh- Iván néhány lopást beismert, tagadta azonban, hogy a lopásokat Borzák Lászlóval és Révész Imrével együtt köveb te. volna el. Borzák László beismerte, hogy a Krus pór-utcai lakásban ott volt ; amikor tettenértók őket, de tagadta, hogy az asszonyt megütötte volna. Ó is elismert néhány lopást, de hangoztatta, hogy ezeket alopáspkat nem Fisch Ivánnal együtt követte el. Révész Imre kát lopást ismert be. Séthl Róth Ertin és K r ausz Zoltánná tagadták, hogy tu tak volna az általuk vásárolt apróbb holmi eredetéről, hangoztatták, hogy jóhiszeműen vá. sároltsk. Számos tanút hallgatott ki a törvényszék, majd a kir. ügyész valamennyi vádlottal szemben fenntartotta a vádat, kivéve Borzák László rablási ügyében, ugyanis vele szemben'rablás vádját elejtette és csupán többrendbeli lopás büntette miatt indítványozta a megbüntetését. Réti Róth Ervin ós Krausz Zoltánná ellen tulajdon elleni kihágás miatt tartotta fenn a vádat. A vódő azt hangoztatta, hogy Fisch Iván sem követte el a rablást, mert nem a lopott holmi megtartása, hanem menekülés céljából bántalmazta az asszonyt, A lopással vádolt gyanuóitottak enyhe megbüntetését kérte, mig Rótl Ervin és Krausz Zoltánná felmentését kérte, mert nincs bizonyíték arra, hogy tudtak volna az általuk vásárolt holmi bűnös eredetéről. Az elnök a védőbeszéd elhangzása után a tárgyalást félbea akitotta és folytatását január 21-ére halasztotta. /MOT/P. Z U KE NYERE S KA UFMA NN ^ ÜGY . . #/4 . folytatás./ Az utolsó szó jogán felszólalt maga a vádlott is, aki harsány hangon jelentette ki, hogy egész közéleti működése alatt a keresztény és a nemzeti szempontok vezérelték, bizonyítgatta, hogy semmiféle bűncselekményt nem követett el, Magyar vagyok, keresztény vagyok, - mondotta és igazsá'-got kérekl A birósag eiutá-n tanácskozásra vonult vissza. Három órakor hirdette Id. d£. Csonka Elemér tanácselnök a tábla" Ítéletét, A kir, Ítélőtábla'a vád tárgyává tett tizenkét közokirathamisitás vétsége közül két esetben felmentette a vá'dlottat, két esetet pedig egy cselekménynek minősített, ugy, hogy a fennmaradó közokirathamisitások vétsége miatt a tábla is hathónapi fogházra itélte Ke nyerés-Kaufmann Miklóst. A csalás bűntettének vádja alól a tábla bizonyítékok hiánya cimén helybenhagyta az elsőbiróság felmentő Ítéletét, A tábla Ítéletének indokolása tényként állapit ja meg, hogy a vádlott sa játkezüleg irt lakbejelentő lapokon és egyéb okmányokon' is Kaufmann nevet irt' önmagáról és többször ezekben izraelita vallásunak" tüntette fel magát. Kétségtelen tehát, - mondja az Ítélet indokolása hogy a vádlott minden alap nélkül nevezte magát Kenyeres Miklósnak, Az a védekezés, amelyet a maga származásáéra é s ne Vére • vonatkozóan eladott, a tábla megítélése szerint taljesen valószínűtlen. Nem hihető el, hogy egy anya párhetes kis gyerekét, idegen családhoz adja, de ha már ez meg is történt, annak sincs semmi valószínűsége, hogy egy keresztény anya a keresztény .gyermekét a zsidó metsző családjához adta volna át. Hiába gutát a birosá-'g azután, hogy ez mily okból történt volna., erre adat a per során nem merült fel. Tényként állapította meg a tábla, hogy a vádlottnak nincs joga sem a Kenyeres előnév, sem a Miklós utónév használatára. Jogo.,quLatlnnul írta, illetve vétette fel közokiratokba azt is, "hogy ágostai evangélikus vallású, de nincs joga a műszaki tanácsosi cim, illetve a mér. nöki foglalkozás feltüntetéséhez sem, mert hiszen mindössze csak hat fél'ávet végaettö. a müegyetemen. A tábla Ítélete ellen ugy a főügyész, mint a védő és a vádlott is semmiségi panaszt jelentettek be, ugy, hogy az ügy végső döntésre a kir. kúria elé kerül, /MOT^G,
