Magyar Országos Tudósító, 1938. január/1

1938-01-04 [172]

—GRÓF PAPPENHEIM SIGFRI ED NÉ NáK ÉK HATEZER PENGŐ ÉLETJÁRADÉKOT ÍTÉLT MEG A TÁBLA. Néhai gróf Károlyi Sándor 19o6 év tavaszán végrendelkezett s általános örököséül gróf Károlyi Lászlót nevezte meg. Rövid idS múlva fiókvégren­deletet is alkotott, amelyben gróf Pa ppenheim Sigfriedné szül, gróf Ká­rolyi Erzsébet számára hagyományt biztosított, még pedig évi 4o,ooo arany­korona járadékot. Gróf Pappen eim Sigfriedné most per utján érvényesí­tette ezt a hagyományt az általános örökös jogutódai gróf Károlyi István és társai ellen, A törvényszék előtt megtartott tárgyaláson a grófnőt keresetével elutasították, de fellebbezés folytén a tábla megváltoztatta az Ítéletet és kimondotta, hogy az alperesek kötelesek a felperes számá­ra járadékot folyósitoni, A tábla Vizsgálat tárgyává tette az érdekel­tek vagyoni viszonyait abból a szempontból, hogy az évi 4o,ooo aranykoré-­nés életjáradék valorizációja milyen alapon történjék. Megállapítást nyert, hogy néhai gróf Károlyi Sándor örökhagyónak gróf Károlyi Lászlóra hárult hagyatéka hét és félmillió pengő értéket képvisel, azonban ez a nagy hagyaték az idők folyamán körülbelül egynegyed résszel csökkent, ugy, hogy a hagyatékot képező szab- dvagyon értéke ma hatmillió pengő. De mérlegelés tárgyává tette a tábla, hogy gróf Pq? penheim Sigfriednének a világháborút megelőző időben, még 1914 év első felében húszezer kat. hold kiterjedésű ingatlanvagyona volt, amely azonban egyre csökkent, ugy, hogy most mindössze 2218 kat. hold kiterjedésű földbirtokkal, továbbá két bu­dapesti bérházzal rendelkezik. Ezen adatoknak figyelembevétele mellett a kir, Ítélőtábla arra kötelezte gróf Károlyi Istvánt és alperes társait, hogy 1932 Június 1-től visszamenőleg évi 6ooo pengő járadékot fizessenek a felperesnek, .'A marasztalás folyományaként a tábla kötelezte az alpe­reseket arra is, hogy 96oo pengő perköltséget fizessenek, /MOT/G. —RffiSSZINDULATÜ DAGANATOT SOKSZOR CSAK AKKOR LEHET FELISMERNI, AMIKOR MÁR NINCS MENTSÉG, Demeter János gyári munkás kártérítési pert indított az OTI ellen. Kere­setében előadta, hogy mint beteg jelentkezett az alperes rendelőjében, ahol azonban rosszul kezelték, helytelenül állapították meg a diagnózist s ennek következtében teljesen munkaképtelenné vált, A törvényszék bizo­nyítási eljárást rendelt el annak igazolására, hogy történt-e a felpe« res '-^zelése körül orvosi műhiba. Megállapítást nyert, hogy Dems ter a vállán egy ckölnagyságu duzzanattal jelentkezett az OTI-nál, ahol elÖ­ször borogatást rendeltek, majd felülvizsgálatra küldték és műtétet aján­lottak heki. Demeter azonbar. nem hagyta magát operáltatni, A felperes a per során meghalt, de a pert az özvegye tovább vitte az OTI ellen. Kide­rült, hogy Dene ter betegsége rosszindulatú rákos daganat volt, Dr. vitós Szathmáry József kir. törvény székibiró beszerezte az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményét arranézve, hogy a betegség felismerése és gyógykeze­lése körül történt-e műhiba. Az orvosi tanács kimondotta, hogy az ilyen daganatok rosszindulatú természetének felismerése igen sokszor a leggon­dosabb orvosi megfigyelés mellett is csak olyankor történhetik meg, ami­kor radikális beavatkozás elkésett és a beteg nem menthető meg. Ez ala­pon a törvényszék a felperest kártérítési keresetével elutasította és mint pervesztest 12oo pengő perköltség megfizetésére kötelezte. /MOT/G,

Next

/
Thumbnails
Contents