Magyar Országos Tudósító, 1937. december/2

1937-12-30 [170]

—A HÁZMESTER AKKOR IS KÖTELES KIKÖLTÖZNI, HA ÁLLASÁT JOGTALANUL MONDTAK FÖL. Bajor Lajos háztulajdonos felmondott Kokios Mihálynak, aki bérházában, mint házfelügyelő volt alkalmazásban, A felmondási idő lejártakor a házmester megtagadta a házmesteri lakás átadását, azt nem ürítette ki. Az zal érvelt, hogy a háztulajdonos felmondása jogtalan volt, tehát Bajor indítson pert a felmondás érvényességének megállapítása iránt, A háziúr azonban nem ilyen pert tett folyamatba, hanem a lakás kiürítése iránt perelte be a házmestert, A budapesti királyi törvényszék dr. Oémessy István tanácselnök vezetése mellett tárgyalta ezt az ügyet és végítélettel arra köteleate a házfelügyelőt, hogy a szolgálati lakást azonnal üritse ki és a háztulajdonosnak adja át. Az Ítélet indokolása hangsúlyozza, hogy a háztulajdonos és a házmester közötti jogviszony tisztára szolgálati viszonynak minősítendő. Kétségtelen, hogy sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem kényszeríthető arra, hogy a szolgálati viszonyt akarata ellenére folytassa. Egyébként is a szolgálati viszony bizalmi természetéből következik, hogy a munkaadó nem köteles szolgálatában megtűrni azt, akinek a működésére igényt nem tart. Fokozottabb mértékben áll ez a házfelügyelőre nézve, aki közrendészeti jellegű tevékenységet is fejt ki. Tehát közérdek is az, hogy a házfelügyelő, akivel szemben a háztulajd.-nos bizalma megrendült és őt elbocsájtotta, ne- maradhasson tovább állásában, mert ennek a lakók és igy a köz is kárát láthat#a

é Közérdek az is, hogy a házfelügyelő szolgálati viszonyának megszűnte után nemaradhasson a szolgálati lakásban, Épp ezért a törvényszék nem is tette vizsgálat tárgyává azt az alperesi védekezést, hogy a háztulajdonos felmondása jogszerű volt-e vagy sem, mert ez külön perre tartozik és ettől függetlenül kell a házmestert a szolgálati lakás kiürítésére kötelezni. /MOT/G, —MIKOR PERELHETŐ ORVOSI MŰHIBA MIATT H FŐVÁROS? Gerti Sára tavaly nyáron gyógykezelés végett befeküdt az egyik fővárosi kórházba. Amikor kikerült a budapesti kir. törvényszék előtt őöoo pengő és járulékai iránt kártérítési pert indított Budapest Székesfőváros közönsége, mint a kórház tulajdonosa ellen. Keresetében azt állította,hogy gyógykezelése körül az orvosok műhibát követtek el és ezért a főváros kct eles megtérít eni mindazt a kárt, amely őt a hibás gyógykezelés folytán érte, Dr, Tóth László budapesti kir. törvéiyszékíbiró a felperest keresetével minden bizonyítás mellőzésével elutasította' és 4oo pengő perköltség megfizetésére kötelezte^ Az Ítélet indol-olása szerinte főváros tulajdonában lévő korházakban/mAiködő orvosok a törvényben meghatározott módon nyerték kinevezésüket, akik a köztisztviselők részére előirt eskü*letették, akik tehát ezen kinevezés alapján látják el szolgálatukat. Ennélfogva ezek az orvosok közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek tekintendők. Éppen ezért a törvén* rendelkezése szerint az ő működésük folytán támadt feártéritési igény csak akkor érvényesíthető a fővárossal szem b en, ha már az orvosokat a biróság jog rősen marasztalta, de a kártérit' si összeget a felperes az orvosok vagyontalansága miatt behajtani nem tudta, A peres esetben a felperes az orvosok ellen nem is indított pert és igy a sortartási kötelezettséget megsértette, tehát a fővárossal szeab en ezidőszerint k'-rigényt egyáltalán nem támaszthat. /MOT/G,