Magyar Országos Tudósító, 1937. december/1

1937-12-02 [169]

"0LAH ARPADOT ZSAROLÁS VÉTSÉGÉNEK KÍSÉRLETÉÉRT HaTHóN.,PI P OGHÁZRA ÍTÉLTÉK EGY CSILLÉRYHEZ INTÉZETT LEVELE MIATT, Érdekes zsarolási bünpert tárgyalt ma a büntetőtörvényszék Erayzell Miklós dr, tanácselnök vezetésével, A bünper vádlottja Oláh Árpád, sértettje pedig Osilléry András dr. volt. A személyi adatok felvétele során Oláh Árpád arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, igy válaszolt: - Cikkir

0 vagyok. - Megállapítom, hogy ön nem ujságiró, - mondta Krayzell Miklós dr, tanácselnök. - Büntetve volt? - Politikai ügyekkel kapcsolatosan, - hangzott a felelet', - Nemcsak politikai ügyekkel kapcsolatosan, - mondta erélyesen ¿2 elnök, - hanem vagyon elleni bűncselekmények miatt is. Siklósztisárt negyven pengőre, csalásért három hónapra Ítélték, - Ebben az ügyben ujrafelvétel van, - jegyezte meg a vádlott. Ezután ismertették a királyi ügyészség vádiratát. Az ügyészség Oláh Árpád "közsegélyből élő egyént zsarolás vétségének kisérle'tével vádolja meg, mert 1937 augusztus lo-én dr. Csilléry Andrásnéhoz címzett és oda eljuttatott, de tulajdonképpen dr. Osilléry András országgyűlési képviselőhöz intézett levelében a következő fenyegető tartalmú kitételeket használta: "Nekem vesztenivalóm nincs... tessék megmagyarázni a kegyelmes urnák, hogy neki is és nekem is sokkal Jobb lesz, ha nem rug belém és nem fordit nekem hátat, hanem felemel és megsegít, mert a harc c~ kinek sem használ, sz éhező ember: kétségbeesett ember és a kétségbeesés rossz tanácsadó. Ezt az ügyet huszonnégy óra alatt el lehet intézni azzal, hogy a kegyelmes ur intézkedik és elhelyez és addig is azonnali segélyt utaltat ki'számomra,,, Ha a kegyelmes ur nemsegit rajtam, elvesztem családommal együttJ Odakényszerit a gyáva és utolsó megoldás, az öngyilkosság felé, de én nem halok meg addig., míg' cz én tragikus , öszszetört életem előidézőit a bíróság- elé nem állíttatom. Nem fogom megtenni -'senkinek .azt a szívességet, hogy hangtalanul és némán dögöljek meg! Hanem ordítani és üvölteni fogok, a jó Istent hívom tanúnak azok ellen, akik egy magyar család éhezése, koldxassorsa és elpusztulása felett vállatvonva, akarnak továbbhaladni.,. Tessék az ígéreteket beváltani! Tessék kenyeret adni!" A vádirat ismertetése után °láh ürpád kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, de elismeri, hogy a levelet megirta. Védekezésében többek között a következőket mondotta: - Halálosan kétségbe voltam esve, amikor a levelet írtam. Né. évi szenvedés és Ígérgetés után teljesen koldusbotra jutottam, Csilléry András azt igérte, hogy lapot csinál és engem ennél a lapnál alkalmaz, s ezt az ígérgetését én készpénznek vettem, biztos egzisztenciámat otthagytam. Polgári pert is indítottam ellene, - Igen, de keresetét elutasították, - jegyezte meg az elnök. - Az ítéletet megfellebbeztem... Én négy esztendeig lojális hangon, könyörgő, segítségkérő leveleket írtam, kértem, hogy váltsa be igéretét, helyezzen el a városnál. - De ön büntetett előéletű ember, nem kaphat állást a fővárosnál, - Vannck mások is... - Ne mondja '.zt, hogy sikkasztókat, csalókat alkalmaznak a fővárosnál, ez nem lehetséges, ';..., - Nemcsak tisztviselői állások vannak, van munkáslista is és ezen a listán engem is el lehetett volna helyezni... Soha az életben nem gondoltam arra, hogy a kegyelmes úrral valaha is ellentétbe kerülhetek. Négy éven át a legnagyobb szeretettel gondoltam reá,,. Ember vagyok, nekem is jogom van élni. Amióta politikával foglalkozom, azóta ítéltek el. - pe hát a sikkasztás ós csalás csak nem politika, - jegyezte meg az elnök.. Elmondta ezután a vádlott, hogy a levélben, amelyet Csilléry Andráshoz intézett, tulajdonképpen állásért könyörgött, mert szellemi szükségmunkát szeretett volna ismét kapni. Ismertették ezután az egész levelet, melyet Oláh ^rpád Csilléry András feleségének irt, - Ez a levél néhol kenetteljes hangú, de mégis súlyos feny égetéseket tartalmaz, - jegyezte meg az elnök. /Folyt,köv./ P.