Magyar Országos Tudósító, 1937. december/1

1937-12-15 [169]

/Borsóö Endre előadása a Nemzeti Klubban. Folytatás 1./ s minden kerületben az lesz a képviselő, aki a szavazatok többségét kapja. Eszerint a rendszer szerint választanak ma Angliában, Északi rors z ágban, Franciaországban és nálunk a nyilt szavazásos kerületekben. Ennek a rendszernek egyik nagy előnye az, hogy ember emberrel állván szemben a küzdelemben, a pártjelszavakat bizonyos mértékben háttérbe szorítja, s előmozdítja nagy pártok képződését. A kisebb pártok a választási küzdelemben rendszerint elvéreznek, mert ha szétszórtan vannak is hivei az országban, egy-egy kerületben nem igen tudnak többségre jutni. De van hátránya is ennek a rendszernek, hiszen többször előfordult már, hogy a valóságos többség nem tudott számarányának megfelelő képviselethez jutni a 'parlamentben. A badeni nagyhercegségben 1890-ben volt választások során 258.804 szavazatot adtak le. A relatív többsége 82269 szavazatot a Nemzeti Szabadelvüpárt kapta, s mégis egyetlen képviselőt sem tudott behozni a parlamentbe, mert véletlenül minden kerületben kisebbségben maradt. Hasonló furcsa eredményt mutat az 1910 évi magyarországi választás is, amely alkalommal- 807*636 szavazatot adtak le. Ebből a münkapár^J; 379.099, a Kossuth és Just párt pedig 42 7.737 szavaztot kapott s a Munkapárt mégis 255, a Kossuth és Just párt pedig 158 képviselővel jutott be a parlamentbe. Az 1924 évi angol választások alkalmával kereken 16,215,000 szavazatot adtak le. Ebből a konzervatív párt 7,958.000, a liberális és munkás, párt együtt 8,617.000 szavaztot kapott, s a választás eredményeként a konzervatív párt mégis 415, a liberális és munkáspárt pedig csak 200 mandátumot tudott megszerezni. Az ilyen és ehhez hasonló választási eredmények, amelyek a parlamenti többséget a kisebbségnek juttatják s ellentét*, ben vannak a parlamentarizmus alapelvével, vezettek az arányos képviseleti rendszer behozatalához, amelynél vagy egy kerületet alkot az egész ország, mint pl. Hollandiában és Észtországban és a választás országfcs listákkal történik, vagy pedig több kerületre osztják be az országot s a mandátumok szétosztása az egyes pártokra leadott szavazatok arányában történik. A nagy kérőietek, különösen, ha a kerület több képviselőt választ a kötött lajstromos rendszert teszi kzükségessé, aminek az a lényege, hogy a pártvezetőség állítja össze a jelöltek névsorát s azon a választók nem változtathatnak. Emellett a rendszer mellett tehát nem képviselőt, hanem pártot választanak a szavazók s éppen ezért sok alkalmat ad ez a rendszer kötött ^lajstromaival a demagógiára. Másik hátránya az, hogy a pártok szétforgácsolód ás át, f e laprozód ás át idézi elő. Németországban Hitler uralomraj ut ás a előtt 21 párt volt, Csehországban a 30-as években 23, Svédországban 8, Hollandiában 12, Lengyelországban 192 0-ban 20, 1928-ban pedlgg 22- Svédországban, mig a többségi elv volt érvényben, csak 3 párt volt, az arányos képviseleti rendszer mellett azonban nyolcra szaporodott számuk, A pártok me gs záporod ás án a k emellett a rendszer mellett az az oka, hogy egy-egy mandátumhoz szükséges szavazatot olyan pártok is elérnek, amelyek a többségi elv rendszere mellett a választási küzdelemben elvéreznének. De elszaporodnak a pártok és felaprózódnak azért is, mert hiszen a ^kötött lajstrom mellett voltaképpen a pártvezetőségtől függ, hogy ki kerül .'' be a parlamentbe • Ha valakinek politikai ambiciói vannak, a párt vezetőségé.. vei azonban jóviszonyban nincs, nem számithat arra, hogy rákerül a listára, - kénytelen tehát pártot alakítani, amelynek listáját már ő állítja össze. Igy jönnek azután létre a kicsiny pártok, amelyek között elvi különbség tulajdonképpen nincs, hanem a személyi ellentétek tartják őket életben. Németországban 1928-ban 35 párt, Hollandiában 1922-ben 53 párt,' ''sztörsz ágban pedig a legutóbbi választáson 141 párt lajstroma futott. Az arányos képviseleti rendszer tehát szükségképpen magával hozza, hogy a parlament sok apró pártból áll, amelyek közül egyik sem alkalmas arra, hogy a kormányt egyedül átvehesse. Ennek a rendszernek, tehát velejárója a koali cl ós kormányzás, amelynek pedig az a jellemzője, hogy a koaleált pártok közötti ellentétek miatt a kormányok fontos kérdésekhez nem mernek hozzányúlni s igy a parlamenti élet szócsatákból, paktumokból és formulák kitermeléséből áll. Az élet azonban halad, a felvetődő problémák megoldást kivannak s a^tömeg azt látja, hogy a parlament nem tudja őket megoldani, erős kéz után vágyódik, amely nem beszélni, hanem cselekedni is tud

9 Az arányos képviseleti rendszer Platónak azt a mondását igazolja, amely szerint minden kormányforma abban az irányban halad, hogy saját i alapé Ive inek tulz ásbavi te le miatt pusztuljon el.