Magyar Országos Tudósító, 1937. december/1

1937-12-14 [169]

/KÜHLMANN RICHÁRD ELŐADÁSA, Folytatás 1./ Foglalkozott Kühlmann államtitkár Angliának Japán fellendítésére irányuló tevékenységével, amelynek Anglia Oroszországgal szemben a faltörő kos szerepét szánta, majd az elért eredmények után lassan viszszavonult. Rátért a távolkeleti eseményekre is, feltárta azoknak rugóit és beszélt azokról a személyekről, akik az ottani események középpontjában állanak. Végül a várható külpolitikai kialakulás menetét vázolta nagy vonásokban. A mindvégig nagy érdeklődéssel kisért előadásért az. elnöklő Eöttevény 1 Olivér mondott köszönetet, /MOT/J FŐVÁROS Pro domoí A főváros, szociálpolitikai és közjótékonysági szakbizottságának kedd délutánra összehívott ülését bizonytalan időre alhalasztották. /MOT/Vr mm HÍREK VITÉZ SOMOGYVÁRI GYULA BESZÉDE A SOPRONI NÉPSZAVAZÁS EML.'KÜNNEPÉLYÉN, A Sopronmegyei Kör a Rábaközi Széchenyi Szövetséggel együttesen kedden este a Pátria Klub leül ön termében a soproni népszavazás emlékére ünnepélyt rendezett,, amelyen az ünnepi beszédet vitéz Somogyv á r y Gyula országgyűlési képviselő, a Sopronmegyei Kör elnöke mondta, - Az emberi lélek erkölcsi értékmérője - kezdte előadását vitéz Somogyváry Gyula de erőméröje is a lelkiismeret. Amíg a lélekben eleven lelkiismeret él, addig megvannak benne a legnemesebb erők is, A nemzetek lelkiismerete a történelmi emlékezés. Amíg ez az emlékezés a nemzetben él, addig megvannak benne azok az erőír . is, amelyekkel történelmet lehet csinálni. Valójában ez a nemzeti lelkiismeret, ez a történelmi emlékezés az

? ami primitív népekből kifojjáálja a nemzetet, - Ez a történelmi emlékezés nemcsak az értelem munkája. Lehet ez a lélek nemes ösztöneinek öntudatlan visszaérzése is. Nem hiszem, hogy a ml magyar eleink az első magyar századokban históriát tanultak volna

c Nem^hiszem, hogy tudták volna őseik történelmét, de az ösztöneikben hordozták valami rej^teJmes tudatként a mult eseményeit, a mult nagyszerű példáit; s akkor számukra is ütött a történaáLera órája: tudták, .mit toij tenniök. Ezen a mi mai évfordulónkon azért jutnak eszembe ezek a gondolatok, mert választ adnak egy rendkivül érdekes kérdésre, - Az a kérd és „ vájjon mi adta a nyugati kultúrától, vágy mondjuk germán kultúrától soha el nem szakadt Sopronnak azt az erőt, amelyen határozni tudott a történelem p&llanatában >• . további sorsa felől és bátor lélekkel a magyar sorsot választotta? Sokáig rejtelemnek éreztem ezt a kérdést, egészen addig, amig Sopron történetében rá nem bukkantam néhány adatra, A soproni polgárs ág mintegy hétszáz esztendővel ezelőtt a saját túszul vitt gyermekeit áldozta fel azért, hogy magyar maradhasson. Vájjon hányan tudták ezt 1921-ben azon a sorsdöntő decemberi napon, amelynek évfordulóját üljük most? Néhány hivatásos történe lem tudósunk, néhány a várost és annak múltját vizsgálgató soproni polgár. De az a nép, amely akkor olyan könnybe borult, dacos hűséggel tett hitet Magyarország mellett, nem tudta ezt

f az nem tanulta ezt, - Valahányszor elérkezik a soproni népszavazás évfordulója, mindannyiszor egykori ifjú katonaöcsém arcát látom. Ez a fiu Sopronban született, de még csecsemőkorában elkerült onnét, s 23 év: múlva, akkor lépett megint először szülővárosa földjére, amikor szavazni kellett Sopronért, Az alatt a 23 esztendő alatt semmiféle látható szál, semmiféle látható kapocs nem fűzte őt a bölcs őr ingat ó röghöz. » De amikor az ország más határáról gyalog, kocsin és vonaton napokon át utazva Budapestre órt, hogy továbbmenjen Sopron felé: vaf\ lami különös, sohaaem látott láng lobogott a szemében, M«*gértemt a magyar embernek mindig tudnia kell a kötelességet, de az a láng többet mutat, mint a magyar ember egyszerű kötelosségérzése, . , , .. , ^ J /Folytatása következik./