Magyar Országos Tudósító, 1937. december/1
1937-12-13 [169]
/MÁRKUS MIKSA ÜKNEPLÉ SE 0 Folytatás 1./ hatalmas ország újságírói voltunk,, Azóta mintha nem huszonöt esztendő telt volna el, hanem kétszázötven, mert ellenkezik képzeletünk befogadóerejével, hogy egy nemzedék életébe mindaz beleférhetett, ami azóta történt,A sajtó, amelynek az a dolga, hogy érzékeny és finom műszerként jegyezze az érverés grafikonját, az elmúlt huszonöt esztendő alatt ugy járt, mint szeizmográf, melynek tűjét a tulerős földrengés kiüti a helyéről„ A mi sajtónk tűjét, a magyar tollat, példátlanul brutális erejű események fenyegették azzal, hogy eltörik,, sőt a tanácsköztársaság földindulása egy időre valóban ki is ütötte a helyéről. Ám ez a coll « mégis megvan e Töretlen épségben, eszményeihez való változatlan hűséggel végzi tovább a dolgát. Mert a műszert igazi mester keze],te, akinek nagy pályáját a mi mai ünneplésünknél is jobban dicséri az a tény, hogy a magyar sajtó minden eszeveszett időkön tul is szabad és munkaképes. Mikor Márkus Miksát választottuk elnökünkké, meggyőződésünk szerint állitottuk élünkre az oda valót, de azt nem is s ejtett ük, milyen szörnyű évek hatalmas feladatához állitottuk oda az igazi embert. Akkor láttuk, milyen jól választottunk, mikor a megpróbáltatások ideje elérkezett. Ezekben az elmúlt időkben mennél hivebb képet igyekezett adni a közéletről kötelessége szerint a sajtó, annál dühösebb öklök emelkedtek feléje hol innen, hol onnan, hogy összetörjék. És a sajtó mégis itt van, él ós dolgozik, köszönvén létét egy komoly, hivatását, félre nem ismerő, szabadságszerető ujságiró-társadalomnak s ennek élén a hivatását remekül teljesitő elnöknek. Számtalanszor adódtak nehéz és sorsdöntő pillanatok, amikor ivl árkus Miksa körül mindenkinek tüzes volt a feje, Ö józan maradt és higgadtan vezetett tovább a helyes uton, azon az uton, amelyet egyik oldalról lapbetiltások, másik oldalról nyomdarobbantások szegélyeztek. Számtalanszor adódtak helyzetek, amikor vagy az elkeseredés, vagy a kétségbeesés más vezetőt helyrehozhatatlan lépésre ragadtatott jvolna„ Ö okos maradt és mérsékelt, sőt, hogy a pontos jelzőt megkeressem ; bölcs maradt. Szebbet és nagyobbat nem mondhatunk ma neki, mint azt, hogy huszonöt esztendei munkája egy kitűnő magyar embernek történelmi mértékkel mérendő hazafias munkája volt. Erőt és egészséget kivárnánk Márkus Miksának s a hódolat és szeretet érzéseivel kérjük rea az Isten áldását! /Lelkes tap3 és éljenzés,/ Hegedűs Gyula az Ujságirók Szanatórium Egyesülete és az "Otthon" írók és Hirlapirók Köre nevében üdvözölte a jubiláns elnököt: - Márkus Miksa - mondotta - az elnöki cimet valóban csak cimnek tekintette, igaz barátunknak bizonyult minden helyzetben és minden alkalommal! Gerő Ódon a Magyar Hirlapirók Nyugdíjintézete részéről szólalt fel s kiemelte, hogy Márkus Miksa mindig bátran, s ikra szállt az ujságirók függetlensége mellett. Hivatal József kormányfőtanácsos a Katolikus írók és Hirlapirók "Pázmány Péter" Egyesülete megbízásából mondott beszédet, amelyben biztosította az elnököt, hogy az ujságirók érdekében kifejtett "emberfeletti munkáját a katolikus ir°k és hirlapirók is bámuló figyelemmel kisérték," Tóth László dr, kor*ányfőtanéosos az Országgyűlési Tudósítók Szindikátusa megbízásából mondott meleg üdvözlő szavakat: - Márkus Miksa úgymond - nem azért volt a vezérünk, mert elnökünkké választottuk, hanem azért lett az elnökünk., mert mindig a vezérünk volt, Benne inkarnálódva láttuk és látjuk az igazi jó ujságiró példaképét, aki munkájáért sohasem kért semmit a köztől és a hatalomtól,, A debreceni ujságirók képviseletében Thury Levente, a szegedi hirlapirók nevében Tölgyes Gyula.; a szombathelyi ujságirócsoport képviseletében pedig Lékay-Lingauer László tolmácoolisák jókivánatalkat, Az üdvözlésekre Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Ujságirók Egyesületének elnöke meghatott hangon válaszolts - Megvan, annak a mindenféle módja - mondotta többek között - hogy az ember hosszú életű legy%n valamelyik elnöki szókben 0 Sokféle furfangja van ennek, de én ilye >mlvel sohasem próbálkoztam, szigorú parancsolatot szabtam magamnak, amely ekként' szól: "Tiszteld az újságírást és az ujiiságírókat és szeressed o.:et őszintén a legyenek ők neked testvéreid, fia^*id. Egész szívvel végy részt bánatukban éé örömükben s minden erőddel azon légy, hogy a szabadság tiszta levegőjében végezhessék a magyar hazának szentelt munkájukat ! ' Ea ennek a parano 30 lat rak lelkiismeretes és /Folyt „köVo/
