Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2

1937-11-22 [168]

NÉMETH IMRE É3 MÁTOLCSY MÁTYÁS A"VÁLASZ" IRODALMI MATINÉJÁN. A" Válasz" és a Márciusi Front vasárnap délelőtt felvonultatta azokat a magyar Írókat, akiknek neve sokszor foglalkoztatta az utóbbi időben a magyar közvéleményt. A Zeneakadémia nagytermében irodalmi matinét rendeztek, ahol a bevezetőt N é m e t h Imre országgyűlési kép vi s e lő: ifeepiötfca o Németh Imre bevezetőjében a matinén szereplő irói osoportról emlékezett meg, amely az elmúlt évek folyamán már bejárta az egész magyar vidéket és utoljára áll pódiumra az ország fővárosában, a magyar lélek és magyar munka kulturális és civilizációs eredményeinek legfőbb haszonélvező gócpontjában, hogy választ adjon azokra a kérdésekre, amáket a magyar lát támasztott bennük és amikre a maguk módján, de összefogottan próbáéinak felelni. - Sokan kérdezik mostanában, mit is akar ez az irói osoport. Erre a kérdésre az a tény, az a vésrletlen, vagy talán sorsszerű körülmény válaszol, hogy ez az irói csoport vidéki bemutatkozásai után úgyszólván utoljára jelent meg az ország fővárosában a közönség előtt, a személyes megjelents ós bemutatkozás közvetlenségét is keresve, Mintha csak ezzel^a véletlen köiülménnyel is azt akarná mondani ez a csoport: mi nem e város világából valók vagyunk, mi nem ezt az idegen várost akarjuk megváltani o A "rend" erői eléggé védik a palotákat és a pántolok őrzik a városi aranyato Nem a ml gondunk ennek a kőrengetegnek a gondja, szemünk és fülünk, szivünk és lelkünk a faluk és puszták roppant fájdalma és kevéske öröme felé tárult meg és ennek a városnak igaz lelkét is ' inkább az ország nagy ás fájó teste felé terjedő városszéleken keressük. Eljöttünk ide a magyar Jeruzsálembe utolsó stációkánt, mint ahogy ezer és ezer év óta a megváltó szándékú ige mindig utoljára vonult be a Város falai közé, hogy elábemenjen az e lfugatásnak és megfeszittetésnek. •• -Mintha azt mondaná ez az Írói csoport: van nekücmk a magyar metropolis sorsára hulló könnyünk is. De a Gellérthegy szikláinak magasságából mégis szerte és messze akarunk mutatni, - az ország nagy, vidéki teste „ a földes kunyhók világa felé - azt a meggyőződésünket bizonygatva, hogy a város minden kultúrája, minden civilizációja és minden viszonylagos testi kényelme abból van, ami ott lenn nincs. Minden városi öröm, pompa és ragyogás, minden vagyon és hatalom annak az energiának átalakult megjelölési formája, ami a föld népének, a városi gyárba özönlött verej tákezőknek önfeláldozáséból adódik. A városnak nincs sajátos teremtő energiája, a város mindig csak átalakító, transzformáló telepe volt az ősforrás áramainak* anyagai javakban ás lelkiekben is a véreitekkel megtört föld adja a kultúra formáiba kívánkozó alapanyagot, az őrölni való magot, a szőni való rostot éppen ugy, mint a csillagos eget néző egyetemes eszmét és a sziv álmait daloló dalt ls. - Erre a tájra, a nagy erőtermőre akar ránutatni ez az irói csoport,, azt akarja kiáltani: vlgy ázz Város I Erőid nem önmagukból valókl Jövünk hozzád Tiborcként elsírni alázatos, roskadt, panaszkodó vállal a nehéz adót, a kemény sorsot, a botot és a megalázást. Jövőnk kérni condrás követekként: urak, irgalmazzatok, segítsetek; de jövünk keserű, lázadó, elszánt Peturokként ls, szemedbe va gni a nagy magyar lá „ zadók örök szavát! ehí fényed lopott fény! 3 ha nem eszmélsz, hamar mégha 11 od s jó é j s % a k át' - Es az irói csoport Tiborc és Petur egyesített hagyományát őrzi és tölti be. Nem hiúság olcsó becsvágya fütl ezeket az Írókat „ A hír, dicsőság,, öröm, anyagi siker inkább azoké, akik az irodalomnak szórakoztató , vidámító hivatássát vallják magukénak s ezt az irói csoportot éppen azzal vádolják, hogy a magyar élet ezer baját, fájdalmát a maga irói eszközeivel még sötétebbre színezi és a kétségbeesés erőit kísérti o Ezeket az Írókat a magyar sorsért való mélységes szorongás korbácsolja a gclgotásabb útra. Ha nem ez a szellem feszülne bennük, választhatnának más, vidááiabb utakat is. Vád és börtön nem a " De 11 Iák" szerzőit fenyegeti,. Esek az irók felelősséget éreznek -ftexr^etük és népük egyetemével szemben és érzik, hogy a legmagasabbrendü Írói hivatás mégis. csak az: a halállal fenyegető betegségek okainak feltárásával a gyógyi1 tás cselekedetére izgatni a gyógyításra kötelezetteket,-.* /Folytatása következik,/