Magyar Országos Tudósító, 1937. október/2
1937-10-27 [166]
ZU "NÉMA FORR AD ALOM " .,. /3 .folytatás ./ Kenéz Béla Czirják Antal és mások megidézését. Kéri kihallgatni a kar-^ cagi tisztiorvost arravonatkozóan, hogy a hiányos táplálkozás következtében milyen népbetegségek dúlnak. Végül indítványozta a kaszáskeresztes per iratainak beszerzését, valamint Kovács Alajos ós Szekfü Gyula tanúként! kihallgatásának elrendelését. Tamásy László dr. királyi ügyész ellenezte a valoságblzónyitási indítvány honorálását, mert szerinte jógi kérdés annak eldöntése, hogy a szerző a könyv tartalmával elkövette-e a vád tárgyává tett bűncselekményeket. " . . A törvényszék rövid tanácskozás után ugy'a királyi ügyész, mint a védő indítványát elutasította és Pál£fy Elek dr.- elnök felhívta a vád képviselőjét indítványa előterjesztésére. Vitéz Tamásy László dr. alelnök vádbeszédeben többek között a következőket mondotta: - Korunkra jellemző a fokozottabb érdeklődés a szociális kérdések irá^nt és lázas keresése a jobb társadalmi rend megalkotásának. Nálunk főképp agrár irányban jelentkezik ez s azt mondhatnám, divatba jött" agrár-problémákkal foglalkozni. Falukutató intézmények'egész sora vállalkozott a helyze tkép/ n em könn yű feladatának égséaér*• Hü helyzetkép meg festésének / megrajzolása/ ' előfeltétele épp oly fontos, mint dz orvosnál a diagnózis felvétele, De hogy kellő előkészület, tanulmány, kellő kritika^ elfogulatlanság hiánya milyen elfogultságra vezeti azt a vádlott könyve mutatja, A falukutatók jó része már lelki beállítottsággal indul a munkára. Nem akar mást látni, mint nyomort; szenvedést és vigasztalan, ha az elképzelt nyomort nem tudja feltalálni. Ez a könyv is ilyen előítélettel készült. Két dátum jellemző erre a könyvre, melynek elején és végén van egy-egy dátum. A könyv egy hónap alatt készült.- Egy hónap elég volt a vádlottnak arra, hogy megmérje a magyar társadalmat es Ítéletet mondjon. Kiszállt egy uradalomba, járt az örménységben és hétvégi kirándulás keretében... Amikor a királyi ügyész vádbeszédének ehhez a szakaszához ért, az elnök erélyesen szólt: - Az első sorban a második hallgató hagyja el a termet! A hallgatóság sorából felállt Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő és "igy szólt: - Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő vagyok," érdekel az ügy; szeretném'a tárgyalást Végighallgatni, - Itt maradhat, de nyugodtan viselkedjen, nem engedem meg, hogy grimaszokat vágjon a királyi ügyész felé. Az incidens után a királyi ügyész folytatta vádbészédét, amelyben hangoztatta, hogy a vádlott, amikor a könyvét megírta, nem akart'mást látni, csak szenvedést és nyomort. Kicsendül ez a könyv tartalmából, Szerinte a szerző összesűrítette mindazt, amit egyoldalúan szemlélve meg lehet látni, nem keresett fel más helyet mint az Örménységet és a Sárközt. - Ebből a lelki beállítottságból nem születhetett még a való élet képe, mely áll fényből és árnyból, - mondta az ügyész. - Fordított sorrendben fogott a munkához, nem adathalmazt gyűjtött, amelyből következtetést lehet levonni, hanem adva voltak tételek és ehhez keresett igazoló adatokat szórványos benyomásokból. Levonta a tételt:a magyarság halaira Ítélt, pusztuló társadalom. Kiszállt egy uradalomba és levonta a tételt : ' a nagybirtok tulajdonában tart mindent, a parasztosztálynak igaza nem lehet> nincs más utja, mint a néma forradalom. Szerinte a nép a maga iga-" zát nem érheti el, szerinte a dolgozó néposztály mindig kenyértelen, elnyomott volt és minden eddigi hősi kiállása céltalan. Szerinte a felemelkedés nem jöhet el, a nép oda van'kényszerítve a ftyfcoorba és lelki két• ségbeesésében a szektához menekül. A vádlott szerint nem jöhet más, mint a pusztulás és halál, A legsötétebb színnel ecsetelte a legsötétebbet, amit föllelni lehet, hangja"minden objektivitást nélkülöz. - A vádlott tudja; hogy a legnagyobb jóindulattal sem "lehet az emberi szenvedést már°l-holhapra letörölni és mégis azt állítja, mintha egy osztály céltudatos magatartása volna a fellelhető nyomor. Tudja, hogy fokozatos, jól előkésziett munkával kell a szociális bajokon segíteni és Írásával a segítésnek ezt a módját nehezíti meg, Akár őszintén irta a könyvét, [akár nem, mi szükség azt a konklúziót világgá kiáltani, hogy egy nemzet, egy ország menthetetlen. Ha ő igaznak érzi Is ezt, mi jogon fojtja meg á hitet azokban, akik a jobb sorsban biznak? Példátlan a magyar irodalomban, hogy a nemzet fia vágja a nemzet arcába: halálra van Ítélve. /Folyt.köv./ P.
