Magyar Országos Tudósító, 1937. október/1

1937-10-07 [165]

Magyar országsa Tudósító Kézirat. Első kiadás* Budapest, 1937. október 7.:-. XII. évfolyam 228. szám, Politika. -9 A Nemzeti Egység Pártba Gömbös Gyula sírjánál. A Nemzeti ígység Pártja Earányl Kálmán miniszterelnök, a part vezére,és Ivády Béla országos elnök vezetésévol szerdán délben testületileg kereste föl a Kerepesi temetőben elhunyt vezérének. Gömbös Gyulának, sírját és bensőséges kegyelettel áldozott emlékének. A párt tagjai csaknem teljes számban együtt voltak, a kormány tagjai közül jelen volt Darányi Kálmán miniszterelnök, Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Kánya Kálmán külügyminiszter és Lázár Andor igazságüeyraÍH niszxer% Ott voltáKarafiáth Jenő

1

'főpolgármester, Imrédy Béla, a Nemzeti Bank elnöke, Keresztes Fischer Ferenc a pénzintézeti Központ elnöke, . Kozma Miklós ny. belügyminiszter, Bobtory György, Mikecz Ödön, Tasnidy Nagy Andrea, és báró Vay László államtitkárok, Sahandl Karoly az O.K.H., Huszár- Aladár az OTI elnöke a-e főispáni kar sok tagja. Darányi Kálmán miniszterelnök, Sztaanyavszky Sándor a képviselőház elnöke és Ivádylorszagos elnök vezetésével testületileg vonultak a párt tagjai Gömbös Gyula sírjához. A koszorúktól borított sir körül négy kandeláber lobogott, két oldalt a parlamenti öFség díszruhás tagjai álltak sorfalat. A sirnál várta az érkezőket özvegy Gömbös Gyuláné fiaival. Darányi Kálmán miniszterelnök, Sztaanyavszky io'ándor házelnök, Ivády Béla a párt országos elnöke és a kormány tagjai üdvözölték az elhunyt miniszterelnök özvegyét és gyermekeit, majd Darányi líalmán miniszterelnök a kormány, hatalmas babér-ko*szoruját letette a sirra e szavak kíséretében: ó4;W£o_, , A magyar királyi kormány * hódol soha el nem múló felejthetetlen emlékednek." A Párt koszorúját Ugfalussy Gábor országgyűlési képviselő helyezte el, hosszabb beszéd kíséretében amelynek során a Következőket mondotta: - A kegyelet érzése Jjozott itt ma bennünket össze, hogy nagy halottunk emlékének áldozzunk. A magyar nemzet nagy halottainak gyászos emlékünnepe van ma. Fájó szívem előtt felborong a magyar Golgota 13 szomorú fejfája, amit még sötétebb, még szomorúbb lepellel vont be a trianoni átok. - Ss én ¥alami gondviselésszerű unmutatést látok abban, hogy korának egyik leázzóbb magyarja, akinél önzetlenebbül talán senkisem szerette hazáját, akinél odaadóbban talán senkisem dolgozott hazája érdekében, akinél fanalikusabban talán senkisem bízott a magyar igazság diadalra jutásában. Gömbös gyulának f ép ezen a napon, a magyar mértiromség örökké szent ünnepén, üljük és gyászoljuk halálö évfordáloját. Vezérünknek körünkből való időelötti eltávozásán még sajog a szivünk. E néma sir előtt állva még fülünkbe cseng koporsójának szegbeverése, még idehallatszik a fájdalmas hang, amelynek szomorú akkordja figyelmeztetés/egyben tanulság számunkra. " Figyelmeztetés, hogy az ő szellemében dol gozve kötelességünket meg fokozottabb mertékben kell teljesítenünk. Tanulság: bár minden ember ugy élné le rövid földi életét, mint szt Gömbös Gyula tette, aki mindannyiunk előtt ismeretesen magasan ívelő pályáját mint szegény kezdte, földi kincsekben szegényen, de erkölcsileg barátai tiszteletétől övezve, gazdagon távozott

a Az államférfiak végzete, ami azonban egyszersmind • nagyságukat i

s tükrözi vissza, hogy személyük körül még haláluk után is loiyik az elv/i küzdelem, de mi tudjuk, hogy Gömbös Gyula alakja a történelem szőrűjén át, mint a szivéhez legközelebb álló magyar fajtája élniakarásának megtestesítője fog a maga nagyságában későbben igazán kibont- kozni„ /Folyt* köv./