Magyar Országos Tudósító, 1937. október/1

1937-10-14 [165]

MAGYAR OíSZéGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat Nyolcadik kiadás Eudapest, 1937= október 14. j * 3 *

J * XIX. évfolyam 234 . szám. /BAKAY LAJOS PROFESSZOR EML1KBESZÉDE GRÓF KLEBELSBERG KUNóRóL. Folyt. 1./ házakat zsúfolásig megtöltötte azoknak a szerencsétleneknek a tömege, akikből többé ép embert nem tudott csinálni az orvosi tudomány. 1915-ben mégalakult a "ösonkitott és béna katonákat gondozó bizottság", amely 1916. szeptemberében már hatalmas országos Hadigondozó Hivatal lett, s behálózta az egész országot• KlebeIsbergnek a magyar rokkant-ügy szervezetéről irt összesűrített munkája fényes bizonysága annak, hogy a felelőssóge tudatában lévő nagyképességü államférfi hogy képes rövid idő alatt gondolatérlelővé lenni olyan tárén, amely számára voltaképpen idegen volto - Sohasem láttuk nála az emberi nyomorúság felett érzett meghatottság külső nyomait, pedig mélyenérző lelkét erősen érintették az események -. Ez azonban nála nem érzelgőss égben nyilvánult meg, hanem tettrevaló készségének maximális növelésében. Igy keletkeztek egymás után az orthopadiai intézetek, a sebészeti osztályok, a medico-mechanikal utókezelő intézetek, tornatermek, f ürd ő-gyógy intézet ek, odontho-orthopádial laboratóriumok, müvégtagmühe lyek, vakok intézete, stb

e

; szociális résnjől tanácsadó intézmények, állásnyilvántartók, elhelyezők, gyámhatóságok, rokkantiskolák analfabéták, elemi iskolások, középiskolások számára, szaktanfolyamok Sttoa Stb. - Abban az időben sem volt Ismeretes a nyugatmagyarországi hadigondozó hivatalnál keresztülvitt azon intézkedése, hogy a rokkantiskolákban az analfabéták tanítása a nemzetiségek nyelvén történjék. Később a rokkant polgári iskolák alsó osztályaiban, majd a szaktanfolyamokon is megtörtént a nemzetiségi nyelvnek a bevezetéséé Első időben német és tót s 1916. októberétől kezdve, amikor az erdélyi helyőrségek kiürítése folytán a kórházak és kezelőintézetek egy része Pozsonyba került, a románnyelvü rokkantak oktatása _ is igy történt. Ennek az eredménye volt az a végtelen harmónia, amely a háború egész idejje alatt a rokkanttelepen soha meg nem szűnt, soha nemzetiségi súrlód ás"e lő nem fordult s a katasztrófa bekövetkeztekor megvédte az intézményt, amelyhez a megszálló hatóságok sem mertek hozzányúlni. - Emlékezetes, hogy a pécsi egyetem elhelyezését minő gyorsasággal oldotta meg. "A miniszteri szó olyai , mint a legrövidebb lejáratú váltó; ott a szót nyomban tettnek is kell követnie"- mondotta • Miniszteri működése alatt, de után is a szemrehányásoknak egész özöne zúdult felé, amelyet főleg az ország teherviselőképességének felesleges pr óbáratéte léve 1 v ádolták. Hatalmas érvekkel tudott ő védekezni, amelyeket lakonikus rövidséggel, de megcáfolhatatlanul fejezett ki. Az ellen, hogy a kultúrát decentralizálni, a vidéknek nívóját emelni kell> mert igy emelhetjük legjobban a nemzeti szelletret, senki érvelni nem tudott. © is mondta s mi is feltehetjük a kérdést, ml lett volna a Szent célra fordított összegekkel, amelyek ma monumentális intézményekben, épületekben, müvekben konzerv áltattak a jövő szerencsésebb generációja számára, - Klebe Is be rg, valamint a ve e egyr^időben dolgozó államférfiak nagy felelősséggel terhelt munkásságát ma már tisztább látótérből szemléljük. A háború utáni ország olyan volt, mint az amputált sebesült, akikről mi orvosok tudjuk, hogy lázálmában érzi hiányzó végtagjainak fájásét s meglevőnek tudja megsemmisült tagjait. Ki vállalkozik arra, hogy az ilyen lázálomban levő szerencsétlent felvilágosítsa a valóságról? Ki vállalkozott volna az ország kétségbeejtő állapotában arra, hogy elébe tárja és felvilágosítsa arról, hogy a letépett részek nincsenek és soká nem is lesznek. Ki merte volna a nemzet létének veszélyeztetése nélkül a megbomlott idegzetű társadalmat reményeitől és álmaitól megfosztani . Pedig Klebelsberg nagyon tisztán látott a a valóság egy pillanatig sem tűnt el szeme elől. Látta az embereket a koplaló kétségbeesés határán, naponta dolga volt a koldus szemérmet már rég levetkőzött középosztállyal. Érzékelte, amit Romarque olyan találóan fejezett ki, hogy körül vagyunk véve emberekkel, akiket a háború megölt anélkül, hogy a gránát széttépte volna őketc Mikor nálunk a nagy láz álmok, indokolatlan remények, a csodalátások és v ár ások ideje lejárt, magunknak kellett hozzálátni, hogy megnyirbálva álmainkat; a rideg" való keretek közé szőri tsuk magunkat c És hogy kultúránk ezt az -rtékles sállitást meg nem szenvedte jobban, az Kiébe Isbergnek volt as érdemeq " Varjú módra sohasem v károgtam a pesszimizmust as emberek fülébe, de önámitásra sem vagyok kapI, ható'T' "Nem szabad nemzeti jövőnket a revízió egyetlen kártyájára tenni ir"* f e 1" o Esek a gondolatai mutatják,, heg:/ milyen tudatosan irányította terw \ veit

c /Folytatása következik,,/ 1 .. V-rh • ... ,a