Magyar Országos Tudósító, 1937. szeptember/2
1937-09-28 [164]
• MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ K ó Z 1 t a t. Harmadik kiadás. Budapest, 1957. szeptember 28. a. *>•, XIX. évfolyam 221.szám* . HÍREK BAJTÁRSI ÖSSZEJÖVETEL. A volt cs.és kir # 63, gyalogezred bajtársi kőre közli, hogy legközelebbi bajtársi összejövetelüket o?:tóber 4-én, hétfőn este nyolc órakor tartják az Andrássy-ut 44.sz.alatt lévő Wagnerféle sörözőben. Vitéz Bajor Ferenc ezredes, ügyvezető elnök kéri a bajtársakat, hogy ez alkalommal hozzátartozóikkal együtt teljes számban jelenjenek meg, mert az ezrednap programraját fogják ez alkalommal megbeszélni. /MOT/B. F ő V A R 0 S kPITl EZÉ3EK A FŐVÁROSBAN,A polgármester szeptember 19-étől 25-éig a következő építkezésekre adott engedélyt: Katona Gyula, és neje III.,Ferenchegyi-ut 9, egy emeletes családi lakóház, Bodai Izsó és neje VI., Frangepán-utca 60.egy emeletes lakóház és végül Karlik József és neje II.,Nagybányai-ut 30. földszintes lakóház. /MOT/Vr. HARMINCMILLIÓ A HATÉVES UTEPITő PRO GRAMM VÉGREHAJTÁSÁRA. Az utak gazdasági, szociális és kulturális jelentősége annyira átment a köztudatba, hogy felesleges bővebben rámutatni azokra a mérhetetlen előnyökre, amelyeket a jó utak a modern ember és a gazdasági élet egyre növekvő igényeinek kielégítése szempontjából jelentenek. Az utépitések költsége a városok költségvetésének mindig igen jelentős tehertétele. Budapesten az utaknak burkolattal ellátott területe több mint 10 millió négyzetméter, amelynek mai értékét, kereken 150 millió pengőre lehet tenni. E hatalmas területű burkolatnak csar. a jókarban tartása is legalább évi három és félmillió pengő költséget igényel. Emellett a város fejlődésével kapcsolatban egyre határozottabban lép előtérbe az úthálózat továbbfejlesztésének szüksége is, mert tagadhatatlan az a tény, hogy a nagy világvárosokkal osszehasonlitva, Budapest az utépités terén jelentősen hátramaradt. Az utépités egyébként is a főváros háztartásának mindig mostoha gyermeke volt, mert valahányszor a deficit réme fenyegetett, mindig ez volt az a tétel, amelyet mindig megnyirbáltak, hogy a háztartási egyensúly fel ne billenjen. Lényegesebb javulást csak az 1904-ben felvett 20 millió koronás burkolási kölcsön hozott, melyből jelentős és korszerű útépítési munkálatokat hajtottak végre. Éppen azért, mert a főváros úthálózata jelentékeny mértékben visszamaradt, a fővárosnak ahhoz, hogy azt korszerű nivóra emelje, radikális lépésre kell magát elhatároznia. Az egyik megoldás az volna, hogy az évi költségvetésében évenkint visszatérő legalábbis 7.5-8 millió pengős tételt venne fel, vagy pedig megfelelő kölcsönnel biztosítaná az útépítéshez legalábbis hat éven át szükséges összegeket. A polgármesternek ebben a tekintetben az a felfogása, hogy egy 30 millió pengős kölcsönt kellene felvenni, amelyből hat éven át egyenlő részben fedeznék a felmerülő utépités! költségeket, természetesen a folyóévi normális szükségleteknek a költségvetésben való fedezésének fenntartása mellett. Amennyiben a kölcsönt meg lehetne szerezni, akkor azokat elsősorban is az úthálózat fejlesztésére és a régi, elavult burkolatok átalakítására forditanák. Az útügyi kiadások két, egymástól független csoportba tartoznak éspedig a karbantartási és a fejlesztési csoportra.A főváros kocsiút burkolatának, gyalogut-burko laténak és a szegélyezés karbantartásának költségei, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb kiadások összesen évenkint három és félmillió pengőre rúgnak. Ezek nélkülözhetetlen kiadások, mert ha az útkarbantartást elhanyagolják, a legjobb utak is rövid időn belül elpusztulnak. A megejtett számitások alapján a karbantartási költségeken kivül a fővárosnak uj utépitésekre évenk-'nt ugyanéi, csak 3,5 millió pengőre volna szüksége, /folyt, köv./