Magyar Országos Tudósító, 1937. szeptember/2

1937-09-28 [164]

• MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ K ó Z 1 t a t. Harmadik kiadás. Budapest, 1957. szeptember 28. a. *>•, XIX. évfolyam 221.szám* . HÍREK BAJTÁRSI ÖSSZEJÖVETEL. A volt cs.és kir # 63, gyalogezred bajtársi kőre közli, hogy legközelebbi bajtársi összejövetelüket o?:tóber 4-én, hétfőn este nyolc órakor tartják az Andrássy-ut 44.sz.alatt lévő Wagner­féle sörözőben. Vitéz Bajor Ferenc ezredes, ügyvezető elnök kéri a bajtár­sakat, hogy ez alkalommal hozzátartozóikkal együtt teljes számban jelen­jenek meg, mert az ezrednap programraját fogják ez alkalommal megbeszél­ni. /MOT/B. F ő V A R 0 S kPITl EZÉ3EK A FŐVÁROSBAN,A polgármester szeptember 19-étől 25-éig a következő építkezésekre adott engedélyt: Katona Gyula, és neje III.,Fe­renchegyi-ut 9, egy emeletes családi lakóház, Bodai Izsó és neje VI., Frangepán-utca 60.egy emeletes lakóház és végül Karlik József és neje II.,Nagybányai-ut 30. földszintes lakóház. /MOT/Vr. HARMINCMILLIÓ A HATÉVES UTEPITő PRO GRAMM VÉGREHAJTÁSÁRA. Az utak gazdasági, szociális és kulturális jelentősége annyira átment a köztudat­ba, hogy felesleges bővebben rámutatni azokra a mérhetetlen előnyökre, amelyeket a jó utak a modern ember és a gazdasági élet egyre növekvő igé­nyeinek kielégítése szempontjából jelentenek. Az utépitések költsége a városok költségvetésének mindig igen jelentős tehertétele. Budapesten az utaknak burkolattal ellátott területe több mint 10 millió négyzetmé­ter, amelynek mai értékét, kereken 150 millió pengőre lehet tenni. E hatalmas területű burkolatnak csar. a jókarban tartása is legalább évi három és félmillió pengő költséget igényel. Emellett a város fejlődé­sével kapcsolatban egyre határozottabban lép előtérbe az úthálózat to­vábbfejlesztésének szüksége is, mert tagadhatatlan az a tény, hogy a nagy világvárosokkal osszehasonlitva, Budapest az utépités terén jelen­tősen hátramaradt. Az utépités egyébként is a főváros háztartásának mindig mostoha gyermeke volt, mert valahányszor a deficit réme fenyege­tett, mindig ez volt az a tétel, amelyet mindig megnyirbáltak, hogy a háztartási egyensúly fel ne billenjen. Lényegesebb javulást csak az 1904-ben felvett 20 millió koronás burkolási kölcsön hozott, melyből jelentős és korszerű útépíté­si munkálatokat hajtottak végre. Éppen azért, mert a főváros úthálózata jelentékeny mérték­ben visszamaradt, a fővárosnak ahhoz, hogy azt korszerű nivóra emelje, radikális lépésre kell magát elhatároznia. Az egyik megoldás az volna, hogy az évi költségvetésében évenkint visszatérő legalábbis 7.5-8 millió pengős tételt venne fel, vagy pedig megfelelő kölcsönnel biztosítaná az útépítéshez legalábbis hat éven át szükséges összegeket. A polgármester­nek ebben a tekintetben az a felfogása, hogy egy 30 millió pengős kölcsönt kellene felvenni, amelyből hat éven át egyenlő részben fedeznék a fel­merülő utépités! költségeket, természetesen a folyóévi normális szük­ségleteknek a költségvetésben való fedezésének fenntartása mellett. Amennyiben a kölcsönt meg lehetne szerezni, akkor azokat elsősorban is az úthálózat fejlesztésére és a régi, elavult burkolatok átalakítására forditanák. Az útügyi kiadások két, egymástól független csoportba tartoznak éspedig a karbantartási és a fejlesztési csoportra.A főváros kocsiút burkolatának, gyalogut-burko laténak és a szegélyezés karbantar­tásának költségei, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb kiadások össze­sen évenkint három és félmillió pengőre rúgnak. Ezek nélkülözhetetlen kiadások, mert ha az útkarbantartást elhanyagolják, a legjobb utak is rövid időn belül elpusztulnak. A megejtett számitások alapján a karban­tartási költségeken kivül a fővárosnak uj utépitésekre évenk-'nt ugyan­éi, csak 3,5 millió pengőre volna szüksége, /folyt, köv./

Next

/
Thumbnails
Contents