Magyar Országos Tudósító, 1937. szeptember/1

1937-09-06 [163]

l^GYAR Öl. JZAG03 TUDÓSÍTÓ Kézirat* j Nyolcadik kiadás, — . i J L. 1 Budapest, 1937. szeptember 6. £'3 > XIX, évfolyam, 203. szám. HÍRE K ANTAL I .TVAÍÍ BESZÉDE AZ I NT ER Pa RL*ÜSÍliA IS UNIÓ P,JíI3I 3" ONFER:2«'GIAJÁIÍ, AZ Interparlamentáris Unisfco konferenciája hétfőn délelőtt megkezdte a parlamenti összeférhetetlenség kérdéséne tár.yalásat. Az elő .észitőbizottságok jelentését Carton de Tournai belga szenátor, volt miniszter ismertette, aki egyúttal határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben fő ént a köztisztviselő, és egyes magángazdaság! foglalkozási ága összeférhetetlenségi eseteinek szabályozásira irányelveket ajánl a konferencia figyelmébe. A Az előterjesztett határozati javaslaíaoz magyar részről dr. Antal István volt igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő szólt hozza, aki beszédében a parlamenti összeférhetetlenség kérdésének szabályozására vonatkozó jogszabályokról, mint a parlamentáris népképviseleti gondolat körül épitett "közjogi védőmüvekről" emlékezett meg. Pelhivta a konferencia figyelmét arra a körülményre, hogy ma Európa népeinek több mint a fele nem a parlamentáris demokrácia intézményében látja az államvezetés egyetlen helyes és célhoz vezető formáját, Iliért is azokna . az államodnak, amelyek a népe.', közötti béke, a nemzetközi együttműködés és az emberi szabadságjogon védelmében ragaszkodni kivannak, a parlamentáris kor. manyzati rendszer fenntartásához - s Magyarország is ezek az államo.': közé tartozik - különös gonddal kell ügyelniö . azokna: a rendszabályokna;- és intézményeknek a hibátlan működésére, amelyei: a parlamentáris gondolat tisztaságát s a tőrvényhozói függetlenség nagy princípiumát hivatottak biztositani. Ha ugyanis a parlamentáris népképviselet eszméjét konzerválni akarjuk a jövő számára, akkor gondoskodnunk kell azoknak a hibáknak és fogyatékosságoknak a kiküszöböléséről is, amelyek egyrészt aláássák a mai parlamentarizmus erkölcsi alapjait, márészt megrendítik annak tekintélyét a közvélemény előtt. Es mi sem alj.almásabb a nagy néptömegek hitét és bizalmát a parlamenti kormányzás helyes, üdvös és célszerű voltáról megingatni, mintha ezek a nagy néptömegek azt kénytelenek tapasztal ni, hogy a parlament nem a nemzet egyetemes érdekeinek és a tiszta közjónak a kizárólagos képviselője, de sokszor csupán a közérdek küldő látszatában a legkülönbözőbb partikuláris - osztály, párt, kük , vagy éppen magánérdekeknek a szószólója. Ha tehát az a törekvésünk, hogy megerősítsük a parlamenti népképviselet esanéjét az azt manapság fenyegető különböző tömegmozgalmakkal szemben, akior meg kell valósitanunk ama jogszabályok és jogintézmények, nemkülönben annak a közszellemnek az uralmát is, amelyek biztosítékul szolgálnak, hogy a törvényhozásban a lefelé, és felfelé is független törvényhozók ajakán kizárólag a közérdek tiszta és harmonikus hangja nyer megnyilatkozást. E nagy elv gyakorlati megvalósítása napjainkban az úgynevezett »"irányitott gazdálkodás": korában meglehetős nehéz feladatot ró a kodifikátorra és a törvényhozóra egyaránt. Mert amikor az állam hatalmi szava dönt a közgazdaság legfontosabb kérdéseiben, s a kormány és a törvényhozás mikénti állásfoglalásától függ a termelés, az értékesités, a külforgalom, az árviszonyok, stb., legtöbb problémáinak mikénti alakulása, igen nehéz olyan törvényhozót találni, akinek e kérdésekben való állásfoglalása akarva- nem akarva ne lenne az ő speciális osztályhelyzete, avagy éppen a tiszteletreméltó magánérdeke által befolyásolva. Viszont a parlamenti összeférhetetlenség tulszük kereteKben való elhatárolása két súlyos veszedelemmel járhat magára a parlamentarizmusra nézve: egyrészt azzal, hogy a gazdasági, pénzügyi, ipari és kereskedelmi élet legkiválóbb szakembereit kireskeszti a törvényhozásból, másrészt azzal, hogy megteremti az úgynevezett "hivatásos politikusok" kasztját. Hindikét következmény súlyos kihatással lehet aa&ár.ra a parlamentaris gondolat tiszta ságára és a parlamentarizmus intézményének hibátlan működésére, kincs ugyanis alkalmasabb mód és lehetőség a parlament tekintélyének a közvélemény előtti lejáratására, mintha a közvélemény azt kénytelen tapasztalni, hogy az ő sorsára döntő kihatással lévő jogi, gazadsági, pénzügyi és más szakkérdésékben nem a hozzáértés, a szakismeret, a felelősségérzet, de sokszor ezeknen éppen az ellenkezője a "kontárság kultusza" az irányadó, s az ország ügyeit nem az elhivatottság és a politi. ai ideál zmus belső parancsából a fórumon Önzetlen munkát kifejtő férfliak, de olyan "proesszionista törvényhozók" intézik, akiknek számára a törvényhozói jaÖ-V-cdvo/ ORSZÁGOS LEVÉLTAH K. szekció .