Magyar Országos Tudósító, 1937. március/2

1937-03-16 [160]

NÉMETH IMRE VOLT ÜNNEPI SZÓNOKA AZ OROSHÁZI SZÉPMIVES CÉH MÁRCIUSI ÜIINE PSJGÉNEK, Orosháza^ március 14, Az Orosházi Szépmivcs Cóh mcghivására Németh Imre országgyűlési képviselő és Szabó Pál, az ismertnevü falu-kutató szerepeltek a Szépmivcs Céh márciusi ünnepségén. Az orosházi "Alföld" szálló nagytermét zsúfolásig megtöltötte a márciusi ünnepség főleg gazdákból álló közönsége, de a "legnagyobb magyar falu" intelligenciája is teljes számban volt n márciusi ünnepségen. Bertóthy Kálmán volt ors zággyülés i képviselő, kormányfőtanácsos nyitotta meg az ünnepséget, üdvözölte az . előadókat, s a'nagy számban megjelent orosházi választókat, élükön Csizmadia Andrással, ü kerület népszerű képviselőjevei. Szabó Pál kortörténeti tanulmányában ismertette Orosháza szerepét a szabadságharc napjától végig egészen a szabadságharc letöréséig. Eredeti kutatásainak eredményeit tárta fel,nagyrászt olyan adatokat, amelyek eddig ismeretlenek voltak, s levéltárak mélyén porosodtak. Szá'űs-crü és statisztikai adatokkal igazolta, hogy Orosháza lakosságából kik vettek részt a szabadságharcban, hány honvédet adott a hazának Orosháza, s a szabadságharc nagyjai milyen kapcsolatban voltuk a községgel. Tanulmánya kiterjedt azokra az áldozatokra is, amelyeket a község lakói hoztak, s a rendkívüli felajánlásokon túlmenően ismertette az állandó juttatásokat, amelyeket összegezve kimutatta, hogy a község által hozott anyagi áldozat a szabadságharc tartama alatt , •• • százezer forintra tehető. A császáriak is ennyire becsülhették, mert pontosan ekkora hadisarccal rótták meg a falut 1854-ben. Rendkívül érdekes tanulmányát a következőkkel fejezte be Szabó Pál: - Ma persze emlék már az ős is, az utód is és talán nem is értik már, ha egy rothadó papírról Torkos Károly lelkész lázadé Írását olvassuk: "Bezárjuk emiikiratunkat azon forró óhajtással, hogy ha majd az utódaink olvassák, emlékezzenek meg a mostani nemzedék nyomat ás áról. ők pedig részesüljenek helyettünk az alkotmányos jogok teljes élvezetében' . A nagysikerű felolvasás után N érné t h Imre tartotta meg nagy érdeklődéssel kisért emlékbeszédét, amely. "Az igazi szabadságról" szólt, s amelynek bevezetőjében Németh Imre elmondotta, hogy könyvek utján mik int Ismerkedett meg Orosházával. Ennek a megismerkedésnek egyik első, de döntő jelentőségű élménye az Volt - mondotta amikor megtudta, hogy a mostani Orosháza alapítói uz ő szűkebb hazájából, Dunántúl földjéről Indultak el alig kétszáz éve az uj honfoglalásra, A hajdani együttlétről beszélt, a dunántúli égbolt ^s a dunántúli táj szélsőségeket nem ismerő klasszikus egyensúlyáról ée derűs nyugalmáról, s megállapította, hogy a Dunántúlról jött orosházi lélek nem felejtette el és öntudatának legmélyén őrzi még ma is a dunántúli dombok szelid, nyugodt vonulását, a békés erő nyugalmát, még akkor is, ha e z a kétszáz év, amit itt elt* a tiszántúli sikság Izgató távlatában, a szabadon nyargaló szelek örök ostromában, - ha ez a kétszáz év formált és alakított is rajta, Németh Imre ezután rátért Péja Géza"Viharsarok"cimü könyvére, amely most jelent meg, s amely sötét, viharral terhes h.ngul-tu képet fest Békés, Csanád és Csongrád tájairól, mai állapotáról, szociális feszültségeiről, nagy zsellértömegeinek es kisparasztjainak embertelenül sötét, szinte reménytelen sorsáról, - de a könyv tragikus komorsága egyetlen'egy helyen megtörik és az optimizmus vldámabbwcsengosébe lendül: Orosháza leírásánál. Orosházát a könyv "kulturvidék"-nek mondja* Németh Imre itt azt a megállapítást tette, hogy ezt az optimizmust nemcsak a kedvezőbb sors, nemcsak a bizonyára szerencsésen alakult külső körülmények okozták kizárólag, de egeszén bizonyos, hogy a szerencsés Körülmények hiába lettek vol_ na, ha nem lett volna különös es másfajta a dunántúli táj bölcsőjében nevelődött leieknek készsége, amely itt, a "Viharsarok" nevű tájnak közepében teremteni, békíteni, gyarapodni kezdett, Németh Imre ezután, e " rokon látogat ás" kapcsán vázolta az oros^házi léleknek útját a dunántúli zombai határtól a tiszántúli síkságig. rg\' /Fő ly t a t ás a k öv e bkezik./'