Magyar Országos Tudósító, 1937. március/2

1937-03-22 [160]

EGYHÁZI HÍREK A IELKI MEGÚJULÁS KÉRDÉSEI A .REFORMÁTUS DIÁKSÁG, FÖLDMIVES- ÉS IP R03IFJU3ÁG VIRÁGVASÁRNAPI NAGYGYŰLÉSEN. _ Megkezdődött ó h&rocaaapos országos értekezlet. Virágvasárnapján kezdte meg háromnapos budapesti gyülésat a református ifjúság. Csak vidékről mintegy aaerkétszáz fiatalember és leány jöttjfel ebből az alkalomból a fővárosba. Előbb a kálvintéri templomban istentiszteleten vettek részt az országos értekezlet tagjai, majd Rugonfalvi Kiss István dr. debreceni egyetemi tanár mondott érdekes konferenciamegnyitó beszédet: A most uralkodó válság - hangoztatta a professzor - sokkul mélyebb, mint a századelejl megrázkódtatások szoktak lenni, mert most egy századokon át h-tó eszmekör, a humanisztikus gondolkodás jutott válságba. Leginkább érinti ez az ifjúságot, amelynek szenvedései mellett meg kell találnia a kivezető utat és egy jobb kor alapjait kell leraknia. A humanizmus, racionalizmus es liberalizmus a lélek törvénye helyett a test törvényét emelte magasra és elszakította az embert a divinumtól, s ugyanekkor a humánum helyett az embertelenscg, az ász fensőbbságe helyett az esztelenség, a szabadság helyett a rabszolgaság zsákutcájába vezette az emberiséget. Valóban Pál apostol szaval jutnak eszünkbe - Így folytatta Rugonfalvi Kiss István -: Isten bolondsággá tette a világ bölcsességét napjainkban. Ket irány küzd ma egymással. Az egyik, a marxizmus elvágta az utolsó szálakat is, amelyek az embert Istenhez kötötték, de ugyanekkor sehol, ahol diadalt aratott, nem tudta megvalósítani bevallott szociális programját, elhomályosította, sőt kiirtotta az emberi szabadságot és móltóságot. A marxizmus le le ple ze tten áll ma már előttünk: semmi más, mint Krisztus-tagadó, a test monopóliumra igyekvő törvényeit követelő pogány vallás, az antikrisztus vallása. A mai ifjúságnak tehát Krisztus es az antikrisztus között kell választania. A magyar fővárosba felgyülekezett hlvq'ífjuság nagy száma Krisztus mellett tesz tanúvallomást, ez a csapat a jók "közé tartozik, akikért Üdvözítőnk Ígérete szerint Isten megrövidíti az itelet idejét és a divlnum uj korszakát virrasztja reánk. Délben tartotta közös nagygyűlését a magyar református diákság, együtt a földmives-, kereskedő- és ip^ros-if jus ággal, a Pesti Vigadóban. Az elnöki emelvényt a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek, a Soll Deo Glória Szövetség és cserkészcsapatok zászlói díszítették. Jelenvolt számos ifjúsági vezető, a budapesti református egyházmegye, a vallásoktatók testülete, az SDG ás a KIE irányitói, Kolosváry Bálint, R.Kiss István egyetemi professzorok, Sebestyen Jenő budapesti református teol. akadémiai igazgató, Kádár Mihály főorvos, az SDG orvos kollégiumának elnöke, Szabó Károly, a vallásoktató testület elnöke. számos budapesti ás pestkörnyéki lelkipásztorral. A XXV. zsoltár éneklése után Ka 1 m á r Lajos dr., a Soli Deo Glória Szövetség főtitkára Bibliát olvasott és imádkozott, Szabó Imre, mint a budapesti református egyházmegye esperes-elnöke megnyitót mondott. Szerte a világon - úgymond - észrevehető a törekvés, hogy a különböző társadalmi osztályokba tartozó fiatalság találkozzék s ennek szükségét érzi a magyar fiatalság is: az egyetemek ifjai, a műhelyek tanoncai és ^zok is, akik az ekeszarvát fogják, együtt igyekezzenek megoldani nagy kérdéseiket. Az egymásrautaltság világos, de igazában csak Krisztus előtt tud találkozni ez a háromfalé tagozott réteg, Krisztus munkában van a magyar ifjúság között is, Őelőtte egyenlő minden lélek, 8 azt mondja: Megváltód vagyok, érted ls jöttem. Ez a tömeggyűlés egyéni kérdéssé válik igy mindannyiunk számára, bár ebben az órában csak az erdekei bennünket, hogyan áll uz ifjúság egyházával való viszonyában, - ennek u gondolatnak komolyságához méltóan kell viselkednünk. /Helyeslő taps./ Szabó Imre ezzel megnyitotta a gyűlést, majd előadósába kezdett: "Mit ad az egyház az ifjúságnak"; - A százfelé ostromlott ifjúság szempontjából - igy kezdte előadását Szabó Imre esperes - az egyház még nem elintézett kérdés és ta*. Ián még nem is egés zen tisztázott kérdés: kinek az ügye az egyház, az emberé-e, vagy csakugyan Istene? ORSZÁGOSLEVÉLT^FOlyt.köv• /