Magyar Országos Tudósító, 1937. március/2

1937-03-16 [160]

A RENDŐRSÉG FELOSZLATTA A MAGYAR NEMZETI DIÁKSZÖVETSÉG ItM ClUSI ÜNrEPSFGAT. A Magyar Nemzeti Diákszövetság - mint minden esztendőben - ezidén is méltó ünnepség keretében akarta megünnepelni a magyar nemzet szabadság-ünnepét: 1848. március 15-ének emlékezetét. Az ünnepségre már a kora délelőtti érákban nagyszámú, főleg egyetemi és főiskolai hallgatókból álló közönság gyülekezett egybe a Vigadó hatalmas csarnokában, ahol Bornemisza Géza kereskedelemügyi és iparügyi miniszter, Pataky Arnold dr. tudományegyetemi rektor, Rohringer Sándor műegyetemi prorektor, íomcsányi Móric és Sipeki Bálás Károly egyetemi tanárok, Horony-Páli fi Aurél székesfővárosi tanácsnok, Javornitzky Jen?" miniszteri tanácsos, a KANSZ vezértitkára, Bánsághy György és vitéz Végv áry József dr. országgyűlési képviselők is megjelentek. Az egyetemi és főiskolai ifjúság a különböző bajtársi egyesületek zászlói alatt, zárt sorokban vonult fel, s ez ünnepségen a frontharcosok, valamint a hadirokkantak is képviseltettek magukat. A márciusi ünnep kezdetének időpontja délelőtt 11 órára volt kitűzve, - addigra úgyszólván minden talpalattnyi hely megtelt a Vigadó nagy termeben es az odavezető folyosókon. Sokszázan kiszorultak az épületből, ahol megerősített rendőrszakaszok tartották fenn a rendet, az ünnepség, amelynek programján - egyebek közt - báró Kaas Albert egyetemi tanár ünnepi beszéde szerepelt, nm kezdődött meg a kitűzött időpontban, jóllehet a szereplők már mind együtt voltak. Multak a percek, amelyek negyedóráknak tetszettek az egyre izg.-tottabban viselkedő diákság előtt. Egyszerre - lehetett fél 12 óra . harsány hang süvített,. ' a terem egyhangú zsongásába: - éljen Kémeri Nagyi Hol van Kémeri?! Engedjék szabadon! A következá pillanatban, mintegy adott jelre, a terem minden sarkából felharsant az ütemes kiáltás: - Hol v^n Kémeri?! Azonnal bocsássák szabadon! A rendezőség a nem várt tüntetésre tanácstalanul nézett öszsze> majd valakinek jó ötlete támadt. A zugó kiáltozás közben hirtelen felvonult az emelvényre az Egyetemi Énekkar, s Vaszy Viktor karigazgató vezénylet éré elénekelte a Magyar Hiszekegyet. A Hemzeti Imádság alatt elült a zaj, amint azonban végé volt az éneklésnek, abban a pillanatban újult erővel kezdődött a hatalmas lárma és kiáltozás. A hangzavarból Kémerl Nagy Imre neve hangzott ki. A lárma sehogy sem akart megszűnni, mire Zsabka Kálmán ugrott fel a pódiumra, karjával csendet intett és beszélni kezdett: • Fel fogjuk olvasni a magyar diákságnak azt a memorandumát, amelyben Kemeri Nagy Imre azonnali s zabadonbocs atás át követeli... Tovább azonban a szónok sem juthatott, szava belefúlt az éljenzésbe ás az drditoeásba. - Hol van Kimeri! Menjünk Kémeri ért, szabadítsuk ki! Majd röpiratokat szórtak a közönség közé. Az egyik röpiratnak ez vo t a szövegé: "Az ifjúság Kossuthja a szabadság szent ünnepén a börtönben ül! Ezt nem tűrhetjük!" A másik röpirat hosszabb volt, s ebben a röplap kiadói részletesen ismertették u« úgynevezett "Kémeri Nagy-Ugy

11 előzményeit, majd ezzel a felhívással fordultak az ifjúsághoz: --w j "Tiltakozz a szabadság ünnepén a fojtogató zsidőpapitalista hatalom elleni" Hiábavaló volt a rendezőség igyekezete, hiába ültették az emelvényre a későbbi programpontkent szereplő cigány zenészeket, a diákság harsány kiáltozása elnyomta a muzsika szavát. Ezekután Bornemisza Géza m i n 1 s z ter, valamint a notabilitások eltávoztak a Vigadóból. Kósa István, a Magyar Nemzeti Diákszövetség főtitkára felolvasta a dl áks ág memorandumát, amelyben a diákok Kémerl Nagy Imre fogva tart ás a ellen tiltakoznak és követelik, hogy ügyébe a független magyar bíróságon kivül más hatóság ne szólhasson bele. Végül megérkezett a karhatalom éljn Szrubián Dezső rendőrtanácsos, aki - miután meggyőződött róla, hogy a gyűlést a folytonos zajongás miatt amúgy sem lehetne megtartani$ másrészt pedig az ünnepség szedre plol is eltávoztak: kiadta a rendelkezést a nagygyűlés feloszlatására. A diákság nagy zajong ások közben távozott a Vigadóból. /hiOT/Ky í