Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1
1937-03-06 [159]
EGYHÁZI HÍREK EVANG. LIKU3 VISSZHANG BANGHA.BÉLA CIKKÉRE. Ravasz László minapi beszéde után most egyik vezető evangélikus teológus, -a nagytekintélyű D. Dr.P r ő h 1 e Károly soproni egyetemi-teológiai tanár válaszol iá»gha Bélának á keresztény unió kilátásairól irt fejtegetéseire. Próhle professzor a magyar evangélikusok egyházi, társadalmi es hl tv ad e Imi folyóiratában, a Keresztyén Igazság"-ban, mint a lap főszerkesztője többi között a következőket mondja: -"Bangha Béla bámulatos pontossággal jelöli meg azt az utat, amelyen egyfelől a "Life and Work" /1925.Stockholm, 1937.Oxford/, másfelől különösen a -Faith and Order" /192 7 .Lausanne, 1937 .Ed inburgh/ világkonferenciái keresik az egyetemesjkeresztyén egyseget. De tudott dolog, hogy ezeket a mozgalmakat a "Mortalium animos" pápái enclklika határozottan elitélte. Hu ez az Ítélet nem akadály,. akkor a kölcsönös megertcS csakugyan komoly lehetős eggéválik*»* Amit a cikkíró az elkövetkezendő válságos idők megrázó es tisztító h-tásaképpen a keresztyén vallásos lelkületnek a jövőben várható elmely it ós érői mond, azt legjobban szeretném mind ideiktatni, mint az idők jeleit komolyan figyelő Krisztus-hivők egyre terjedő meglátásainak szépülzonyságát. -"A ml állásfoglalásunkat mint evangélikusokét ugy pozitív, mint negatív irányban világosan és határozottan megszabj a egyetlenegy tényező, amelyre nevünk utal: az Evangélium, ugy, amint azt egyházunknak egyedül a Szentírásra alapozott hitvallása értelmezi. Bangha semminemű kétséget sem hagy aziránt, hogy "egy katholikus-protestáns uniónak dogmatikai vonatkozásban ösak egyetlenegy módja lenne lehetséges: a protestánsok visszatérése a katholikus egyházba es annak dogmatikájához". Ez világos beszéd. De ezzel t. mi részünkön nemosupán "egy négyszáz eve keservesen védelmezett álláspont" áll szemben, hanem az istenemberi Megváltó, az e gyedül üdvözítő Ur Jézus Krisztusról szóló, a le tben-ha Iáiban boldog örömmel vallott kétezeresztendős evangélium, amelynek alapján nem ugyan a romai katholikus egyházhoz /mert ezzé csak később lett a keleszt; énségnek egy, bár igen tekintélyes része/, hanem ahhoz az egy ,közönseges /:katholikus/ keresztyén Anyaszentegyházhoz tartozóknak valljuk magunk-t, amelyről az Apostoli Hitvallás harmadik ágazatában teszünk vallást ppugy, mint a római k a tholl kusok. Ezen a kete zeresztendos , eredeti, uj testájnetbonfl. evangéliumon fordul meg számunkra - « minden.Ebből csakugyan nem engedhetünk mi sem, meg öletünk árán sem. ügyedül ei;en nyugszik egyházunk létjogosultsága, bár szégyenkezve kell bevallanunk, hogy ez az evangélium saját egyházunkban sem h.ngzik és érvényesül mindig és mind feni". 11 " 11 sz t án és 1 gaz án" . -"Ennek az evangéliumnak világításában sok mindent látunk a római katholikus egyházban, dogmáiban, intézményeiben, gyakorlatában, amit nem helyeselhetünk es nem fogadhatunk el; de ugyanezt az evangéliumot kell szembehelyeznünk saját egyházi eletünk számos beteges jelenségevei is. Ez az evangélium elválasztó, kritikai éle. De ez nem "önmagáért van, "hanem mindenestül annak szolgálatában áll, ami az evangelium pozitív tartalmát alkotja: es ez a Krisztus, a hivők Any as zentegyházának láthatatlan, de élő, az evangéliumban és a Tőle rendé''t szentségekben Valósággal jelenlévő Feje. Ennek felismerése képesít bennünket arra, hogy halas örömmel meglássuk, Saját lelki-szellemi örökségünknek és követendő példának tekintsük mindazt, amit a krisztusi lélek husz evszá-^i adon át nrtpjft inkig a. keresztyénség különböző részeiben, a romai katholikus egyházban is, tiszta, ihletett fcanltásban, művészetben, igftzi szeretet gyakorlásban jót és szépet - lkotott, érlelt, véghezvitt ás visz . /folyt./
