Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1

1937-03-03 [159]

VOINOVICH GL ZA EMLPK3ESZEDE KISS JÓZSEF KÖLTŐRŐL A KISFALUDY- TÁRSAS ÁGBAN, A Kisfaludy-Társaság szerdán délután a Magyar Tudományos Akadémia előadótermében tartotta márciushavi ülését, amelyen diszes és nagyszámú közönség vett részt. Az ülésen K é k y Lajos, a társaság titkára a közönség lelkes ünneplese közben megemlékezett arról, hogy Bárd Miklós, a társaság tagja a közelmúltban töltötte be 80. életévét. Ö a mi társaságunk "láthatatlan embere", - hangoztatta a titkár - aki katonás szigorúsággal vigyázott arra, hogy mint iró, sisakrostélyát a nyilvánosság előtt egy pillanatra se emelje fel, s testi mivoltával sohasem jelent meg közöttünk. De költeményeivel es a társaság tagjaival való személyes érintkezéseivel számtalan kedves bizonyságát adta annak, hogy mennyire együtt :>rez és együtt van velünk. Szivünkből kívánjuk boldog folytatását eddigi szép életútjának, kívánjuk, hogy a Gondviselés tegye derűssé és dalban ^gazdaggá életének estéjét, s zendüljön meg lantján a hajdan boldog, vidám, NagyMagyarországot megörökítő annyi kedves költeménye után a feltámadott Magyarország diadaléneke is. Ezután az elnöklő Volnovioh Géza a nagj magyar költőről, Kiss Józsefről mondott emlőkbe szedet, a költő halálának 15-ik évfordulója alkalmából. Ismertette a költő pályafutását, elindulását s hangsúlyozta, hogy sokáig bolyongott az irodalomban, nyomdai betüj vitáson kezdi, ponyva--regényt Ír me grendelosre a falat kenyérért o Pegazusát újság-hasábok szántására fogja...Az álmok világa megbabonázta, a valóság holtig fájt neki. Azt tartotta, hogy egész életében mindig elment az örömök mellett, pedig ritka irót vett ugy szárnyára a népszerűség, mint egy időben öt, bár ő mindig valami hl • ját érezte. Pedig fiatalon nem volt hiújával a nagyok elismerésének. Ambrus Zoltán mutatott rá arra, hogy abban az időben az Irodalom világszerte uj színeket, uj alakokat keresett; a kaliforniai aranyásók jöttek divatba, nálunk Mikszáth tótj 1, palócai, Peteleinél Erdély. Kiss József első balladáiban "á zsidó, aki addig a színmüvek, meg a regény konvencionális-, nevetséges alakja volt, megszűnt komikus figura lenni, s költői erz ,sekké 1 f elruházva jelent meg"é A költő nem rajzolt fajképet, nem problémákat, csak színeket vett ez addig mellőzött világból* alak^fei Amagyar falusi képekkel, alakokkal folytak össze, beolvadtak a magyar életbe. Ö Írja egyik legszebb hazafias ódánkat, szinte az ősi napimádat hangján, a naphoz, melyhez termes-adó sugara egyetlen kincsünk; éppen szegénységünkkel sarkall forró hazaszeretetre, mint ahogy az árva érzi legtöbbnek a család melegét. A világháború alatt szerafed.it térit Przemysl hesi áldozataira; megáldja az öt kicsi lándzsát, a katonáknak dolgozó kötőtűket. Szeretett érintet len, hamvas gyümölcsöt szakítani, szeme mindig részleteken állt meg, melyeket más alig vett észre. A továbbiakban fejtegetései során Voinovich Géza megállapította, hogy Kiss Józsefet mindig vonzotta a kelet, odamenekült a józan, szürke hétköznapokból, képzelete odajárt színekért. Versei pompás színeikkel sokszor keleti szőnyegre emlékeztetnek, a szin volt gyönyörűsége. Verse: olvasva kap, hallgatva? zene. Költészete egy egész ilet tükre: az elején remények és sóvárgás, küzdelmek es szerelem, azután csalódás és keserűség, lehangoltság, dac, - emlékek kísértetei homályosuló mécsvilágánál. Egész életit egy nagy tüz melegíti es ragyogja bei a költ ésszé thez való ragaszkodás, A dal istenítő perceiben" élte igazi, boldog életét; olyankor ugy erezte, "neki örök ifjúság jutott",,, A mély megilletődéssel hallgatott emlékbeszed után : Szinnye i Ferenc "Zenei es színházi életünk a Bach-korszakban" cimmel készülő nagy munkájából olvasott fel részletet, amelyben ismertette . az akkori zeneszerzőinket, hangversenyeinket, a Nemzeti Színház operamüsorát, majd drámai műsorát, színeszeinket és a külföldi ven egeket. Előadásában sok volt az egykorú hírlapok tudósításaiból merített eöc lg ismeretlen adat, A rendkívül érdekes előadást a díszes közönsag nagy figyelemmel hallgatta, m«jd K 5 k y Lajos felolvasta G y a 1 1 a y Domokos A l szent pohár" cimü elbeszélését, végül R é d e y Tivadar Szabó László'/} n-.k, az Amerikában élő kiváló lelkész-költőnek költeményeiből olvasott fel K'nagy tetszéssel, /MOT/Vr rCt