Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-25 [158]

MAGYiiB ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ 7, törvényszéki kiadós, Budapest, 1937. február 25, ZU LUBEóVÁRY-ÜGY /3.folytatás./ - Ön egy Ideig meghosszabbította a zálogjegyeket? - kérdezte az elnök* - Igen, amig tudtam. De azután már nem volt hozzá pénzem és az elzálogosított tárgyakat elárverezték. Felvettem értük a különbözetet."Egy napon d Tudományos Akadémia közölte, hogy leltárt készit szeptember 14-én, Féltem, hogy kitudódik a dolog és ezért játszottam meg az önbetörést. - Készített ön valamilyen feljegyzést? - Igen, készítettem az eladott és elzálogosított tárgyakról jegyzéket, de ázt megsemmisítettem, nehogy bűnjelként megtalálják nálam. m Miféle intézkedés-eket tett a múzeumi tárgyak megóvására? ' - Volt egy altiszt, aki segédkezett nekem a'rendbetartásnál* ö végezte a takaritást is, nyugodtan megbízhattam benne, igen becsületes ember volt. - Kik- látogathatták a muzeumot? - Bárki; az Akadémia Írásbeli engedélyével. Én azonban személyes ismerőseimnek, a magam hatáskörében engedélyt adtam. - Hogyan történt a betörás? - A szekrényeket vésővel felfeszitettem,'Igytekeztem ügyesen imitálni a betörést, A vitrinekben mindent széthánytam, majd amikor mindent feldúltam; a cipőmmel lerugdostam a falról a vakolatot, hogy ezzel is dokumentál jam, "hogy rablók jártak a kastélyban. •! Azonkibül még'gyufákat Is gyújtott? •r Nem emlékszem, semmi célja nem lett vőlha ennek* ' Pedig ez nagyon jó kűlszin lett volna, hogy a betörést aláfes« se vele, -"jegyezte meg az elnök. - Lehetséges, hogy eldotoáltam gyufaszálalrat, de erre már nem em« 1 ékszem. Azt tudom, hogy az ablakokat is kifeszítettem és mindent szerteszét dobáltam az egyes termekben, * Na és másnap, amikor az altászt bejött a kastélyba, mitöréént? - Ö előtte nagyon csodálkoztam a felfedezésen és'igyekeztemugy viselkedni, hogy az altiszt ne vegyen észre semmi gyanúsat. Még aznap megtettem az Írásbeli feljelentésemet ismeretlen tettesek elleii és az Akadémia elnökségének is jelentettem, hogy betörés történt a kastélybojj és a kár közel -százezer pengő. - Ön nem tudja, hogy milyen módon jöttek rá a"csalafintaságra? ^ Nem tudom a részleteket. - Pedig a csendőröknek már régebben alapos gyanújuk volt Önre,A rákoskeresztúri csendőrőrs különben a lehető leprecizebben végezte a nyomozást és csinálta meg a helyszíni szemlét. Igazán példás munka és a leg«* nagyobb dicséretet érdemlik. - Ön jelentette a csendőrségnek az adatokatJ - Igen, Az elnök ezután röviden Ismertette a cáendőrségi nyomozást és elmondotta, hogy amikor két ékszerész jelentette, hogy egy szakállas öregürikülsejü ember vitte hozzájuk az értékeket a zálogházba, ekkor a'esendő^ rök egy másik embert felmaszkiroztak'és Lublóváry mellé állították, de az" é kszerészek határozottan felismerték Lublóváryban az értékek elzálogositój át. : - Miért dugta el a vitrinek mögé és a kómenylukba az ékszerek egy részét? ' - Nekem az volt a szándékom, hogy idővel, ha elalszik a dolog, mindent szépen visszahelyezek az eredeti helyére.^Ezt azohban nekem nem hiszi el senki. A vádirat' is súlyosan a terhemre rójja azt

? hogy a többi ékszert is utólag el akartam adni. Pedftg ez nem igaz. Az én szándékomat c sak én tudhatom. Az elnök ezután felolvassa LublóvárynmT: a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, Lublóváry áz egyes részleteknél'a fejével bólint és'eli'smeri^ hogy minden ugy van, ahogy akkor vallott. Az elnök meg jegyzi, hogy

w a vizsgálóbíró előtt tett ós a mostani vallomása között semmi lényeges eltérés nincsen. Ezzel Lublóváry kihallgatása befejezést nyert. /F lyt. köv./Gl,