Magyar Országos Tudósító, 1937. január/2

1937-01-21 [156]

—ZU ELMEGYÓGYINTÉZET! ÁPOLÓK oGYE,,,/3. folytatás./ - 1936 április 25-én délelőtt jelentettők, hogy Perczel rosszra lett. Nyomban intézkedtem, hogy valaki állandóan legyen mellette. Meg is néztem a beteget és láttam, hogy más baj is lehet, nemcsak szivgyöngeség. Utasítást adtam, hogy egy pillanatra se' hagyják egyedül. A következő na...... jelentették, hogy Perczel már meg is halt. Intézkedtem, hogy boncolják f'E. A vizsgálat bordatörést állapított meg. Ezután elrendeltem a házi vizsgá1 atotf^Szalay esetével kapcsolatban elmondta, hogy amikor beszélt a beteggel s megkérdezte tőle: bántották-e, Szalry dr. igennel válaszolt. Azt mondta megverték. - Ferhécz ezeket megelőzően három másik beteget is bántalmazott, a lehető legdurvább módon bánt a betegekkel - mondotta az 1 gazgat°-föorvos v állomásában, - Jelentést is tettem erről az igazgatóságnak. Nem lett voln á szabod orvosi rendelet nélkül a betegnek pakolást adni. Csigapakolásról azelőtt sohasem hallottam, csak most, a szomorú esetek óta tudom, hogy ilyen is létezik, Gaál ellen is merültek fel paneszok s nyomban el is bocsa jtottuk, iiee Tibor dr. kir. ügyész kérdezte most, hogy mi az ápoló teendője, ha egy beteg bántalmazza. -. A vészcsengőt kell meghúznia, de ha erre valami módon nincs alkalom, egy másik ápoló segítségével meg kell fékezni, - Arról van vallomás, hogy az egyik esetben a beteg lábait összecsavarták.,, - Ezt nem lett volna szabad csinálbi, válaszolta a főorvos,/Sy/ - Győri Antal és Bruckner István betegek vallomása elfogadhatóe? -kérdezte az ügyész. - Győri Antal vallomása feltétlenül elfogadható, hiszen csupán reu raszténiás beteg, - hangzott a ballomás.- Bruckner István epilepsziás • volt s nem látok okot arra, hogy az ő vallomása elfogadható ne lenne , ha amikor beszél nincsen zavartsági állapotban, A védőknek arra a kérdésére, hogy kén-'-s&erzubbonyt alkalmaznare, a főorvos igy v'laszolt: .• ' - Én az utolsó kényszerzubbonyt is eltávolíttattam az osztályról, . Elmondotta még, hogy Ferhécz ellen többször volt kifogás, mert durva, bántalmazza a betegeket és erről jelentést is tett a kórház igazgatóságának, - Előfordult-e - kérdezte az egyik védő - hogy betegek napokon át nedves pakolásban voltak? - Erről én nem tudok. Én ilyesmit nem tűrtem, de ha előfordult, hogy emberek bordáját összetörték, akkor az is előfordulhatott, hogy az olyan ápolók, mint Ferhécz, önhatalmúlag, nedves pakolásba helyezték a betegeket* Az osztály ápolói 1 étszáma világviszonylatban is elsőrangú, meszsze felette áll a külföldi intézeteknek, ugyanis . 224 közös betegre 5o ápoló es*.k. Szerintem ápolói szolgálatra csak emberséges, jószivü ember alkalmas és én mindig azt tekintettem első kelléknek, amikor ápolót vettem fel, hogy olyan romlatlan,tisztességes ember kerüljön oda, aki sajnálja a beteget, Ferhécz Lajos a főorvos vallomására a következő megjegyzést tette: - Zfudok arról, hogy más is feküdt felső pakolásban, mert nagyon nyugtalan volt. Elismerem, hogy nem orvosi parancsra történt ez. De mit tehetek olyankor, ha a beteg dühöng és elkeli távoznom a helyiségből, Kénytelen vagyok bepakolni, nehogy valami baja legyen a betegnek* A másik két vádlottnak semmi észrevétele sem volt a főorvos vallomásával kapcsolatosan. Dr. Varvasovszky János kórházi orvos arról vallott, hogy dr. Szalay Lajos beteg, 1936 május 29-én az István kórházból került az Uj Szent János kórházba, ahol nagyon zavartan, nyugtalanul viselkedett, az ágy alá bujt, az ágyat le kellett róla emelni s ekkor a könyökén karcolást állapított meg. Meg akarta vizsgálni a beteg tüdejét, de Szalay dr. nyugtalansága miatt *

,-"~i^riabb vizsgálatot nem tudott végezni. A beteg ugyanis feléje ütött, kiabált. Ekkor, ezt határozottan állithatja, a betegnek bordatörése még nem volt. Kétnappal utóbb az injekció után 4o fokos láza volt Szalay Lajos dr.-nak s ekkor tüzetesen megvizsgálta. Furunkulusa volt a b etégnek s ezért sebészorvost hivott, aki annak a gyanújának adott kifolyt. köv./P.