Magyar Országos Tudósító, 1936. november/2

1936-11-27 [152]

—ZU AMERIKÁS MAGYAR.. ,/3. folytatás,/ Ezután sorban hallgatták ki a tanuként beidézett vidéki asszonyom kat és földműveseket, akik az összeszedett és beváltott valutákról tettek vallomást. Többen vallották, hogy Stetnbrecher József is vett át beváltásra valutákat. Általában ugy ismerték a Steinbrecher fivéreket, mint akik valutáznak; azokat akik Amerikából pénzküldeményt várnak, a pénz megérk ezésekor nyomban felkeresik és elkérik a valutákat, amelyekért három psigó negyven filléres s ennél valamivel nagyobb összegű mag^-ar pénzt adnak dolláronként, A terhelő vallomások ellenére Steinbrecher József tovább is megmaradt tagadása mellett, Glückkel szemben is hangaottok el terhelő vallomások, „ A tanuk kihallgatása után a védőkbizonyitáskiegészitásét indítványozták, de a törvényszék ezt nem rendelte el. Ezután a petbeszédekre került a sor, Schindler Dezső dr, királyi ügyész vádbeszédében utn.vt arra, hogy elítélendő és visszatetsző az a mód, amellyel Drexler Tőrüktől kicsalta a tekintélyes értéket képviselő dollárokat. Foglalkozott minden egyes vádlott szerepével és arra a megállapításra jutott, hogy bűnösségük kétségt elenül beigazolódott és velük szemben sszigoru és egyben elrettentő például szolgáló Ítélet indokolt, Indítványozta, hogy a biróság Drexlerrel kapcsolatban looo pengő, a többi vádlott esetében pedig 5oo-5oo pengő va~ gyoni elégtételt szabjon ki, A vádbeszéd után Sándor László dr,, ifj. Virág Gyula dr,, Nemes Nagy Mihály dr,, . , ' irályi Béla dr, védők szólaltak fel, /Folyt,k öv,/Sy. KÉNYSZEREGYEZSÉG, * Haas Lajos /Erzsébet krt, 7./ bej, vég ellen a törvéiyszék megindította a kényszeregyezségi eljárást. Vagyonfelügyelő dr, Dobel József ügyvéd. Követelések bejelentése december 15-ig az OHE.-nél, /MOT/, -•-KET EMBERT AGYONLŐTT EGY MEZŐŐR, HÁROMHÓNAPI FOGHÁZRA ÍTÉLTÉK, Az 1934 év júliusának 21-ik napján, a késő éjszakai órákban egy nagyobb, férfiakból álló, virágos kedvű társaság igyekezett hazafelé a pe stszent1 örinczi országúton, A társaság tagjai közül különösen Tönköl Gábor és Lappó Károly munkások viselkedtek tulhangosan. Az egyik útkereszteződés-' . nél szembetalálkoztak Klettner János 46 éves soroksári községi mezőőrrel, Tönköl és Lappó mindenáron bele akortak kötni az előttük egyébként ismeretlen mezőőrbe, incselkedtek a kutyájával, majd agresszív hangon személyazonosságának igazolására szántották fel és végül - minden ok n élkül - durva szitkokkal illették, sőt fel is pofozták a meglepetéstől szint e szóhoz sem " »' ' Klettner Jánost, Amikor a mezőőr vógre "szóhoz jutott" előkapta revolverét és riasztólövést adott le a leveegiöbe, Tönköl ós Lappó ettől nem ijedtek meg, tovább is kötekedni, erőszakoskodni próbáltak a mezőőrrel, aki - ritka önmérsékletről téve bizonyságot, - jobbnak látta inkább megfutamodni az izgága emberek közeléből, A két rabiátus ember erre, " vérszemet kapva", a mezőőr után eredtek és egyre jobban megközelit ették a kétségbeesetten menekülő Klettnert, A mezőőr már hallotta, amint üldözői kiveszik zsebükből késeiket ós igy biztatgatják egymást: - Na, most nyomd beiéi Ne^ciméld a bitamgot l Klettner Kanos úgyszólván végső kétségbeesésében, amikor látta, hogy nem bír elmenekülni könyörtelen üldözői elől, hátrafordult és sza1 adás közben rájuk kiáltott: - Álljanak meg, mert belőjük lövökt Tönköl és Lappó ró/sem hederítettek n szorongi/tott ember felszólítására, sőt meggyorsították az iramot, A mezőőr erre ujra• vissz afordult és futás közben, célzás nélkül, feléjük sütötte revolverét, A következő • pillanatban Lappó Károly, akit a lövés szivén talált, holtan bukott fel. /Folyt, köv,/ífor.