Magyar Országos Tudósító, 1936. november/1

1936-11-05 [151]

/KO'iZTOLiílíyi DEZSS TEM ~.T. é-B• Folytatás 1,/ A Pesti Hírlap szerkesztősége nevében B e n d a Jenő mondott búcsúbeszédet; Néhány halk egyszerű szóval akarok elbúcsúzni teled - mondotta -, hiszen a hangos, ki cirkalmazott szólamoknak soha senki sem volt nagyobb ellensége, mint te. Az egyszerű szavakat, mint elhanyagolt, árva gye rmoké kot összegyűjtötted, lekoptattad róluk a megszokottság unalmát, meglepő, újszerű csoportosítással uj értelmet, uj érdekességet ajándékoztál nekik. Mint ragyogó drágaköveket felmutattad, aztán beleillesztetted Őket csoda- tos, nemesen ötvözött mondataidba, amelyek a magyar irodalom legszebb ékszere&« KesterőBk voltál az Írásban. De mesterünk voltál másban is: tőled tanultunk gőgöt :s alázatot* f*őgös voltál, mert egy pogány Isten rátartlságával bálványoztad a mestersegédet. Fölényes- bölcs mosolyával nézted le ^zokat, akik külső díszért, kitüntetésért tülekednek. Tudtad, hogy a sze llem nagyjainak: Íróknak, művészeknek, tudós oknak nem a külső disz és nem a kitüntetés adja meg a nagyságukat, hanem az az érték, amelyet lelkűkből kitermelnek. Ugyanakkor azonban mélységesen alázatos is voltáli meghajtott fejjel, mindig csodálkozó, mindent lelkendezve megbámuló gyermekszemmel álltál a Let ~s Nemlw-t nagy titkai előtt. Ezek a titkok Izgattak* megh^jszóltak, meggyötörtek, fűtötték benned a gondolatközlés lázát, élesztgették az alkotás vágyát. A te szemed most már mindent lát. Hiszünk benne, hogy ott, ahol most vagy, nincs izgalom, nincs hajs?c-, nincs gyötrődés ás nincsen panaszkodás. Az ujságirótestűletek és intézmények nevében 3 o r o s s László búcsúzott* író, költő és ujságiró - úgymond - megbonthatatlan emberi egyse;; ben élt Kosztolányi Dezsőben. Távoli nemzedékek számára Írói munkája jelzi majd élete GUurizankár-csucsait, de a szürke robotos hétköznapok b-.^atl melegsége,el nem fojtott sóhajai, apro, de mely döbbenetei, érzései áradásának folyamatossága és pihenést nem ismerő állandósága a mienk volt. A mély gyászban nincs árvább árva, mint az a szerkesztőSogi Íróasztal, amelyet az esti lánpa fényében soha többé nem simogat a te kot csillogó, szomorú szemed. Ennek az Íróasztalnak fáj áb°l készült a te lelked bölcsője es koporsója* ünnepnapjaid az irodalomtörténeté, de h-tköznapj uid, amelye vörös betűkkel marc.0n.de be le Írva a magyar sajtó történetében, a mienk. Mert újságíró voltál, szived nyugta iá a zakatolásával, álmaid olthatatlan tündöklésében és elérhetetlen színeiben, lelked tö hetetlen illúzióiban. Ahogy naprol-n^pra csiszoltad, tisztítottad, nemesi tetted,uj kifejezések és megnyilatkozások csodájára ébresztetted a magyar újságírás szótárát, az ir>- Kosztolányi számára készítetted a fegyvereket, de egyben szobrot emeltei magadnak minden magyar ujságiro szivében. R é d e y Tivadar a Kisfaludy-Térsaság nevében mondott utolsó lstenho" -ádotr a következőkben: A Kisf aludy-Térsaság fájdalma, amelynek tolmácsa vagyok, nem egy irodalmi társaságé, nem is csupán egy baráti közösségé: le sújtott .-in és büszkeséggel erezzük, hogy a mi panasz-szavunk belevegyül a magas szellemi értékelt számontartó ~s megnecsülő magyar síig egyetemének feljajdulásába. Te sohasem tartoztál földed és fajtád ssapóra szavú ÜS gyér meggyőződésű széptevői közé, te a szót ejtetted g;- erebben, s neked a szived vert s sa por abban, mikor magadat "a ven Magyar orss ág énekes ifjú fiának" vallottad. Idehozom sírodhoz hálánkat és idehozom hűségünket is, amellyel eddig barátságunkat kínáltuk, s amellyel ezután már csak emlékedet őrizhetjük és ápolhatjuk. De a te emlékeden őrködő kegyeletünk a mulandóságnak bizonyára csak azt a géniuszát választhatja jelkepül, amely egyik karjában földnek szegezett fáklyát tart, de a másikkal a magasságba mutat. Te már életedben alkotóerőddel győzedelmeskedtél az enyészeten, mikor a szenvedés mellett - azt ls a szépség .s a költészet szolgálatába állítottad. Társaságunk k-t lángot gyújt meg: egyet a halót; t költőnek és egyet élő müvének. Amattól megtört szívvel búcsúzunk, ezt kitáruló lélekkel köszöntjük. //lm /Folytatása következik./