Magyar Országos Tudósító, 1936. november/1

1936-11-09 [151]

/Makláry Károly lett az uj tiszántúli református püspök. Folytatás 2„/ M tt k 1 á r y Károly püspök azután, hogy vele a választás eredményét közölték, fogadta munkát ár sunlcat és első püspöki nyilatkozataként a többi között terveiről a következőket mondotta: - Baltazár Dezső után még nyugodtabb időkben is nehéz lett volna a tiszántúli református egyházkerület kormányzását vállalnom, hiszen Baltazár a református egyháztörténelem legnagyobbjai közül is ugy emelkedik ki, mint a nemzeti szabadság és emberszeretet zordon f enségü, félelmet nem ismerő prófétája, A mai súlyos viszonyok között természetesen fokozottan érzem felelősségemet, - Ma a világon két nagy történeti eszmeáramlat vivja élethalál harcát: az antikrisztus szállt szörnyű tusába Krisztus világuralmával. Éberen kell vigyáznunk, hogy magyar népünk bele ne szédüljön a csalás és hazugság csábálmaiba, hiszen egyszer már szomorú tapasztalataink voltak ezen a téren, Mussolini legutóbbi milánái beszédéről szólva, megállapította Makláry püspök, hogy az egyház és-benne a tiszántúli kerület szempontjáb°l nagy változások reménye élteti. Nem lehet hivatásunk nekünk, egyházi embereknek - úgymond - beleszólni a világpolitika menetébe. Lehet, hogy nem érem meg a világ uj nagy riadóját. De ha Isten kegyelme csakugyan elhozná azt a boldog időt, hogy elszakadt testvéreinket ismét szivünkre ölelhessük, készitgetni kell magunkat az áldott nagy találkozóra* ell fognunk mindnyájunknak, társadalmi és felekezeti különbség nélkül. Mert nincs sem református, sem katholikus, sem zsidó, sem semmiféle másfajta felekezeti bolsevizmus és anarchia, - a harc egyformán megy minden felekezet ellen, amely az örökkévaló Isten világkormányát és Jézus Krisztus világuralmát vallja, - Éppen ezért az én szivemtől távol van minden felekezeti ellentét, békésen kezet fogok, testvéri egyetértésben akarok élni és munkálkodni minden felekezettel, amely velem együtt vallja Istent mindannyiunk Atyjának és Jézus Krisztust urnák az Atyaisten dicsőségére

e Testvéremnek tartok mindenkit, aki közös édesanyánk, a megépülését vár° magyar haza jelenéért és boldogabb jövőjéért velem együtt dolgozni, imádkozni teljes szivvel és töretlen akarattal kész, - Meg kell emlitenem, hogy tiszántúli magyar népünk/felett az utóbbi idők sorozatos gazdasági csapásai valami letargikus közömbösség sötét fátyolát teritették ki; szeretném, ha Isten erejével ezt a fátyolt széttépnem sikerülne, szeretném ébredésre rázni ezt a népet, a magyar nemzet legfőbb fentartóját. Itt jegyezte meg Makláry püspök, hogy a debreceni Kollégium háromszázötven éves fennállását 1938-ban fogják ünnepelni országos keretek között, majd igy folytatta: - Egy magyar református püspök nem lehet közömbös a magyar nép szociális nehézségei iránt. Mint magyar ember és vezérségre hivatott egyházi férfi, lelkiismereti kötelességemnek ismerem magyar népünk minden rétegével a legszorosabban együttmunkálkodni, társadalmi és felekezeti korlát nélkül. Különösen a magyar föld népe sorsának jobbrafordulását viselem szivemen, ezt a népet nehéz helyzetében megismertem és rajta tőlem telhetőleg segíteni kívánok. Politikai vonatkozásban csak annyit jegyzek meg, hogy mint magyar embernek, nekem is megvan a magam orientációja, de állásom méltóságának tartozom azzal, hogy a szélsőséges pártpolitika kilengéseitől távoltartsam magamat. Természetes köt eless égem^Jhiszen Isten akarata, hogy minden református egyháztagnak egyformán pás2-* / torául rendeltettem, tartozzanak hiveim bárminő politikai párt kötelékébe. Hosszabban foglalkozott még az uj püspök az egyház belső kérdéseivel is. /MOT/F