Magyar Országos Tudósító, 1936. november/1

1936-11-09 [151]

/A MABI KÖZGYŰLÉSE. Folytatás 1,/ Végül emelt hangon jelentette ki Kresz Károly dr,, hogy mint a MABI pénz­ügyi bizottságának tagja, a maga részéről a legmesszebbmenőleg hajlandó a felelősséget vállalni az eszközölt befektetések helytálló voltáért* K e r t é s z Miklós országgyűlési képviselő, munkavállaló­tag volt a következő szónok, aki annak a meggyőződésének .-dott kifeje­zést, hogy a MABI-t kevesebb költséggel is lehetne jól adminisztrálni, A hátralékok behajtásának gyorsnak és hatásosnak kell lennie, mert a ké­sedelem a tagokra nazve kárt jelent. Hangoztatta, hogy a szolgáltatáso­kat csakis annak szabad igénybevennie, akinek arra ténylegesen és elke­rülhetetlenül szüksége van. Az egészségvédelem kérdése egyébként - néze­te szerint - csak kisebb részében orvosi probléma, ennél sokká 1 nagyobb mértékben szociális kérdés, aminek alapjai a gyenge fizetésekben, a rossz lakásviszonyokban gyökereznek, A különféle befe ktet esek helyett célrave­zetőbb lenne teljesen uj, modern kórházat építeni a MABI tagjai 3zámára, K álmán Andor szólalt fel azután,, aki azt hangoztatta, hogy az orvosi kar a jelenlegi rendszer mellett tul van terhelve, hiszen a MABI egy-egy orvosára naponként huszonöt betegkezelés is esik. Rossz a rendszer, mert annak nem szabadna megtörténnie, hogy ha valamelyik tag­nak a foga fáj és foghúzásra van szüksége, egy héttel előbb kell'jelent­keznie a sorszámért, s csak azután kerül sor magára a foghúzásra. Mérhe­tetlen kár az országra nézve: az, . ami a tagok várakoztatása révén mun­kaidőben veszendőbe megy. Sokalja a kiadások egyik-másik tételét, igy se­hogy an sem tudja belátni, miképpen kerülhet évente huszonhétezer pengőbe a házigyógyszertárban kiadásra kerülő gyógyszerek csomagolási költsége. Annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy az orvosi kart és az önkor­mányzatot lélekben közelebb kell hozni egymáshoz, D e u t s ch Jenő rámutat, hogy a MABInak sohasem szabad meg­feledkeznie arról, hogy elsősorban szociális intézmény, s igy egyik leg­elsőrendü feladata: a munkaalkalmak teremtése kell hogy legyen. A pénz­kihelyezések" során nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kisipar számára hitel biztos ittas sók, Geiszler István felszólalása után vitás V á g v ö 1 ­g y i Ferenc mondott hosszabb beszédet, amelyben úgyszólván az összes aktuális problémákkal foglalkozott. Nagy . zaj közben jelentette ki a szónok, hogy elsősorban a kereskedők és a szabadfoglalkozású munkaadók maradnak hátralékban a kötelező dijak befizetésével, - Hetvenezer pengőt Írtak le egyetlen vállalatnál, mint be­hajthatatlan hátralékot! - szólt közbe Kálmán Andor, A szónok kijelentését és a közbeszólást a közgyűlés érdekelt és érintett tagjai nagy zajongással, heves tiltakozással fogadták^ W i e s n e r Sándor a gyógyszer-kérdésekkel és az orvosi problémával foglalkozott, utolsónak pedig H o r v á t h István személyes megt ámadtat ás c imén kért szót, Horváth István reflektált vitéz Vágvölgyi­nek, a kereskedők hátralékaival kapcsolatban tett kijelentésére, s fi­gyelmébe ajánlotta a szónoknak, hogy ne hagyja számitáson kivül azt a körülményt sem, hogy a kereskedők és a szabadfoglalkozásúak tekintélyes hányada az utóbbi időkben inzolvenssé vált. Eszel az Incidens tisztázó­dott, s a közgyűlés a vezérigazgató jelentését az 1935, évi működésről egyhangúlag tudomásul vette. Megszavazta ezenkívül a közgyűlés az 1935. évi zárószámadás tudomásulvételét és jóváhagyta az 1937. évi költségelő­irányzatot , A közgyűlést rövid ebédidő után, délután négy órakor folytat­ták; amikor az indítványok előterjesztésére, illetve megokolására került sor. A 89 indítványt Berger József, Piros Sándor, Egri Artúr, Lóvay Mik­lós, Király Vilmos, Hertzka Pál, Grosz Bernát, Gáspár Árpád, Funtek Lász­ló, Irsay Béla, Sándor Dezső, Löwensohn Dávod, Drexler' Emil, Farkas Im­re, Balogh Dezső, Villányi Gyula és Moldoványi Ödön dr. terjesztették elő, illetve indokolták meg, «~j /Folytatása következik./

Next

/
Thumbnails
Contents