Magyar Országos Tudósító, 1936. november/1

1936-11-06 [151]

/Kijelölték a Rákóczi-szobor végleges helyét.Folyt, 1./ áldozatkészségéből emeltettek és akkor egészen természetesnek találták, hogy a nemzet nagyjainak emlékmüvét csak a legnemesebb és időt álló anyagból szabad késziteni. A gránitok közül a bizottság egyhangúlag a vörös svéd gránit alkalmazását kivánta, tekintettel arra, hogy időt álló magyarhoni simafelületü nemeskövünk erre a célra sajnos nincsen. A ruskicai márvány is tudvalévőleg a Romániához csatolt területről importálják, amely szintén nem oly fagyálló, mint a gránit. • 2. / A szobor talapzatára vonatkozó munkát a közszállitási szabályzat rendelkezései szerint adták- . ki és szükebbkörü versenytárgyalást hirdettek a vörös gránitból készítendő emlékmű kőfaragómunkáira is. Hat budapesti bejegyzett céget szólítottak fel ajánlattételre, amelynek határideje 1936. október 5-én járt le s mind a hat ajánlattévő a kitűzött határidőre lepecsételt ajanlatát a mellékelt kőmintákkal be is adta . A végrehajtóbizottság a benyújtott ajánlatokat és kőmintákat megvizsgálva, a munka kivitelezését a legolcsóbb ajánlattévő, íiüller Ernő képesített kőfaragómestert bizta meg, 1.1 aguk a tervező művészek is emellett foglaltak állást, 3, / I egállapitja a végrehajtóbizottság, hogy a8 Orai Újság által megnevezett Fürster Albert kőipari r.t. budapesti bejegyzett cégnek Budapesten van telepe, itt fizet adót és kizárólag magyar munkásokkal foglalkozik, A svéd gránit nyers tömbök alakjában érkezik egyenesen Svédországból Magyarországba s e nyersanyagot itt Budapesten dolgoztatják fel, kizárólag magyar munkáskezekkel, A talapzattal kapcsolatos mindennemű ipari és művészi munka - kezdve a tömböknek szétvágásától, felnagyolásától, kifaragásától, kicsiszolásától, stb, az emlék teljes befejezéséig magyar földön, Budapesten és kizárólag magyar munkáskezek segítségével készül és alakul, , A valóságnak ennélfogva nem felel meg a 8 Orai Uj3ág cikkének az a része, amely arról szól, hogy emiatt kőfaragócégek a munkások tömegét bocsátják el és magyar munkások esnek el a munkának cseh kézre való jutása által, 4, / A cikkben emiitett Förster Albert cs.'.3 kir. udvari kő- és márványiparos egyéni cég^ég 1867-ben alapították és a cég a régi Monarchiának legnagyobb kő- és márványipari vállalata volt, amelynek Németország, Ausztria, Magyarország és Olaszország területén voltak telepei. Székhelye az osztrák Szilézia területén /Zuckmandel/ volt. Ez a cég Magyarországon már a békében is igen számottevő kő- és márványmunkát végzett, többek között ő készítette az aradi 13 vértanú márványemlékét is, A Monarchia feldarabolása után minden országban fennálló telepei önálló céggé alakultak és igy alakult meg 1 agyarországon is a Förster Albert kőipari r.t. azzal a rendeltetéssel, hogy a magyar H piacot - a semmivel sem pótolható egyetlen svéd gránit kivételével a külföldi márványárubehozataltól mentesitse. Ezért vont üzletkörébe magyar bányaérdekeltséget is, 5. / A Förster Albert kőipari r.t.-nak a svéd gránit feldolgozására szükséges, különleges gépekkel mintaszerűen felszerelt telepe van Budapesten és különösen specializálta magát a svéd gránit különleges megmunkálására. Ennek bizonysága, hogy a talapzat szállítására ajánlatot tevők legnagyobb része szintén a Förster cégtől kért a svéd gránitra vonatkozóan ajánlatot, A Müller és a Pörster-fé le vállalati összegek közötti különbségnek az a magyarázata, hogy a Müller-féle munkálatokban olyan munkálatok is benne foglaltatnak, amelyek a Försterében nincsenek: a megmunkált gránittömbök elhelyezése, betonmunkák, vésések, a munkák felügyelete, ellenőrzése, biztosítása. Fentiekből megállapítható tehát, hogy cseh munkáskezeknek semmi szerepük a talapzat megmunkálásában és felállításában nincsen, mert az egyenesen Svédországból jövő nyersanyag szállítását budapesti bejegyzett cég végzi, feldolgozása pedig a í»üvelet első percétől az utolsóig tj magyar földön, Budapesten kizárólag magyar munkáskezek segítségével tör' ténik.AlOT/V >