Magyar Országos Tudósító, 1936. október/2

1936-10-28 [150]

FŐVÁROS SZENDY KÁROLY POLGÁRMESTER EXPOZÉJA. -Tisztelt Közgyűlés! . A világháború befejezése után immár tizennyolc esztendő telt el, hovatovább bizonyossággal állapítható meg,hogy az a gazdasági rend, amely a XIX.században ás a XX,század elején fejlődött ki,ha nem is omlott végképp össze, lényeges irányváltozást szenvedett.A legbiztosabbnak hitt pénzrendszerek alapjaikban rendültek meg.A világ még mindig nem találta meg azokat a gazdasági és pénzügyi módszereket és utakat, amelyek nyugodt fejlődést biztosíthatnak. - Ebben a gazdasági és pénzügyi bizonytalanságban, melyet kétségtelenül a világháború okozta gazdasági pusztuláson kivül a népek bizalmatlansága ós gazdasági elzárkózása a felépített, csaknem áthágha* tatlan vámfalak még csak fokoznak, - természetesen a közigazgatásra hárulnak világszerte ujabb és ujabb feladatok, különösen sok olyan^amely azelőtt a magángazdaság körébe tartozott. h A fejlődés már a háború előtt ls afelé tendált,hogy a közigazgatás egyre nagyobb és nagyobb területeket hódit el a magánjogból és azt a kösigazgatási jogba olvasztja, amit egyébiránt már a XIX.század végén Menger bécsi professzor is megjósolt, mégis a háború odavitte a dolgokat, hogy a közigazgatás ma már nagyobb részben gazdasági és pénzügyi problémákkal kell hogy foglalkozzék. - A közigazgatásnak ez a fejlődése a költségvetési kereteket tágította, A költségvetési kiadások mindenütt jelentősen emelkedtek, aminek következtében megváltozott az a viszony, ami a budget és a magángazdaság között eddig fennállott. A budget tel kapcsolatban Így uj problémák keletkeztek, a régiek pedig átformálódtak. - Az egyik ilyen kérdés a közterhek és a nemzeti jövedelem viszonyára vonatkozik, ami a pénzügyi politika egyik alapvető probléma*, ja, Leroy Beaulleu 1876-ban Irt könyvében még azt tartotta, hogy a nemzeti jövedélem-meta az adózás alapját képező jövedelem - 15-16!&*os megterhelése már olyan rendkívüli ma^as, hogy tőkemeneleülést, a gazdasági élet megdermedését idézi élő. A haboruelőtt ezt az elméleti tételt általában a gyakorlatban ls i elismerték. A Világháború Után azonban már sehol sem lehetett a gyakój*latbkh betartani. A konjunktúra években, 1930iíán pl. á gazdag Angliában a közterhek a nemzeti jövedelem 24#-áig,Nétoétorsságban pedig 27-28^-áig emelkedtek. A gazdasági válság alatt,amlkor a nemzeti jövedelem óriási mértékben visszaesett, a közterhek pedig nemhogy csökkentek, hanem inkább emelkedtek, a közterhek a nemzeti jövedelemnek még nagyobb részét tették. Egyes statisztikusok szerint helyenkint a közterhek a nemzeti jövedelem 4C$-át ls meghaladták, mert a világ-* válság idején, amikor a nemzeti jövedelem visszaesett, sehol sem lehetett a közterheket a jövedelem visszaesésének irányában csökkenteni, - Amá3ik probléma a közület és magángazdaság kölcsönhatásán ban jelentkezett, A háború után ez a kölcsönhatás mindenütt nagyobb lett, A költségvetések a legtöbb országban megduplázódtak, sőt ennél is magasabbra emelkedtek, ennélfogva a háztartási egyensúlyuk most sokkal inkább függvénye a gazdasági viszonyoknak, mint volt azelőtt. Tapasztalásból tudjuk, a még most is tartó gazdasági válságban érezzük, hogy a gazdasági konjunktúra hullámzása manapság jobban érezhető a közületek háztartásában, mint a háború" előtt. Ez a kölcsönhatás egyik része. De a magángazdaság is jobban érzi az állam gazdaságpolitikai tevékenységének hatását, minthogy a háború óta a gazdasági élet irányítását az'államhatalom mindenütt nagyobb mértékben vette a kezébe, mint azelőtt. Ennek szükségképpen az a következése, hogy a gazdasági élet is nagyobb igényeket támaszt a közülettel szemben, AZ ipar, a kereskedelem szorult helyzetében a közületektől várja az elimentálását és fokozódó erővel követeli a beruházásokat, a közmunkákat és a közszállitásokat, különösen amikor a sorozatos válságok között a magántőke tart°zkodik a befektetésektől, A közmunkákat kívánják még természetesen szociális indokok is, a munkanélküliség enyhítése érdekében. 7~\A