Magyar Országos Tudósító, 1936. szeptember/2

1936-09-17 [148]

Csütörtökön délután temették el óriási részvét mellett Szabados Bélát, a Zeneművészeti Főiskola tanárát, a kiváló zeneszerzőt, aki megzenésítette a Magyar Hiszekegyet. Az elhunyt földi maradványait a Zeneakadémia előcsarnokában ravatalozták fel, amelyet gyászpompába vontak. A. főiskola bejáratát hatalmas fekete drapériák borították, a délszaki növényekkel díszített előcsarnokban a magas ravatal körül hetven gyertya égett, a ravatal előtt helyezték el a rengeteg koszorút, s azok közepén piros bársonypárnán az elhunyt kitüntetéseit, közöttük a Korvin-koszoruti Délután három órára előkelő nagyszámú gyászolóközönség gyűlt egybe a végső tisztesség megadására, A főiskola előtti téren is sürü sorbk« ean állottak a gyászolók, a rendőrség kordonja mögött. Megjelent a buasuztató szertartáson vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, a kultuszminisztérium részéről vitéz Haász Aladár miniszteri tanácsos, a főváros képviseletében Salamon Géza tanácsnok, ott volt a Zenenavós zetl Főiskola teljes tanári kara, Dohnányi Ernő Igazgató vezetésével, őr* d' Isoz Kálmán főtitkár, a Nemzeti Zenede küldöttsége Noseöa Károly igazgatóval az élen, a rádió igazgatósába részéről Hlatky Endre és vitoz Somogyvéry Gyula országgyűlési képviselő, Márkus László, az Operaház igazgatója, sok operaházi tag, közöttük Székelyhidy Ferenc, Basilides Mária, Medek Anna, Szende Ferenc, továbbá Papp Viktor miniszteri tanácsos, Urmánczy Nándor, a Zeneművészeti Főiskola ifjúsága, az elhunyt tanítványai us tisztelőié A Bes zkárt-énekkar elénekelte az "Eltávozott már tőlünk" kezdetű gyászéneket, majd a gyászszertartást végző P a b a y Pál dr. református lelkész Pál apostolnak a kor lntus lakhoz irt első levele 13. része 12. és 13.-, verse alapján mondott gyászbeszédet,. Alapigénk: "Tükör által homályosan látunk" azt jelenti - mondotta -, hogy itt eboen a világban csak h^málmosan, körvonalakban látjuk az örök igazságot, az örök szépséget. Mibennünk csuk egy része van meg annak az ismeretnek, amelynek Szabados Bela már részese. Patuy Pál dr. a továbbiakban méltatta Szabados Bela emberi nagyságát és művészeti páiy.fut ás át .Különösen kiemelve azt az érdemét, hogy az ő kongeniális szelleme tette egy nagy magyar asszonynak hitét és vallomását zenei nyelven a nemzet közkincsévé . Ezután a Bes zkárt-énekkar elénekelte a Magyar Hiszekegyet, najd a Korvin-láncosok és koszorúsok Társasága, s a Zeneművész ti Főiskola nevében Dohnányi Ernő igazgató mondott búcsúbeszédet: - Meghatottan búcsúzunk a magyar zenei élet nagy halottjától - mondotta -, attól a férfiut°l, aki a zeneművészet, a zenei élet széles nezejének majd minden területén munkálkodott. Búcsúzom tőle a Magyar Korvin-láncosok és koszorúsok Társasága nevében, amelynek ama koszorús tagja volt, aki nacyarányu zeneszerzői tevékenysége során felejthetetlenné tette levét. Búcsúzon tőle a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola összességének nevében, amely intézetnek n«gy évtizedig volt egyik pedagógiai kiválósága* •.M; Pedagógiai működése során kiépítette t.z énektanítás rendszerét, tanulmányi anyagát, s kiadta pedagógiai müveit. Mindezekkel az snekkultura fejlesztését szolgálta. Nemzedékek művészi nevelésen munkálkodott, nemzedékek hálája és elismerése áldoz emlékének. áz Operaház búcsúját Márkus László igazgató tolmácsolba: - A magyar Opera nevében búcsúzom a költőtől - mondotta -, aki sokszor volt kedves vendége a régi háznak es mindig magával hozta a siker szép ajándékát. Hálával, tisztelettel és örök szeretettel gondolunk rá és aármi történjek a magyar Operában, szülessenek bár uj magyar remekmüvek, ninden uj dicsőségben részes az ő emléke, mert Ö is azok közül Való, akik a termékeny j öv "t kimunkálták. Búcsúzunk azután a mestertől, aki az énekesek generációit nevelte c*z operának és az ölő hangok művészi zengésében és smlékezetes n^gy énekes-sikerek visszaderengő fényében az ó tudását, kultúráját, magyar gazdagságát érezzük áradni. A nemzet küloötte ő, aki a magyarok Hiszekegyét el tudta énekelni. A jó Isten megjutalmazza őt az igazak örök üdvösségével es ő elviszi trónusa elé a magyar igt zságot, amelyet Itt a földön életével szolgált és himnuszában dalolt. n)